A Pádis-Galbina búvópatak rendszere

Beküldve: .

Daday János
Galbena
 
Valamikor a földtörténet geológiai középkorában ez a térség nagy változások színhelye volt: a Pannon-síkság leereszkedésével törések és gyűrődések jelentek meg. A törések mentén a föld megszilárdult kérge elfordult, majd egymásra csúszott, és itt, Pádis környékén olyan földfelszín keletkezett, mely egy cseréppel fedett háztetőhöz hasonlítható: északon a Kék-Magura, a permi homokkő mintegy ráterül egy üledékes mészkőből álló vonulatra, majd ismét homokkő következik és ismét mészkő. A permi homokkő nem vízáteresztő, a mészkövet viszont oldja a szénsavval töltődött esővíz, leszivárog, utat keres magának, munkálkodik. Ez a folyamat, bár napjainkban is végbemegy, emberi élethez viszonyított időléptékkel nemigen mérhető, hisz a kialakult barlangrendszer vagy búvópatak-hálózat az évek tízmilliói alatt jött létre.
 
A földkéreg mozgásai hozták létre azt a zárt medencét, amelyet Pádis-Csodavár medencének nevezünk, és amelynek az a fő jellegzetessége, hogy szélein egyetlen felszíni vízlefolyást sem találunk. A medence területe 36 négyzetkilométer, vizei mind a Fekete-Körös vízgyűjtő medencéjébe folynak. A Bihar-hegység fővonulatában helyezkedik el. Határai: északon a Vaó-tető (1441 m), a Kék-Magura gerince, keleten a Kék-Magura-csúcs (1641 m) és a Balázs-csúcs (1477 m), délen a Jézer-csúcs (1386 m), a Havas-fő (1426 m) és a Porcika (1342 m), míg nyugaton a Porcika-gerinc, a Galbi-na-szirt (1234 m), a Bársza-medence nyugati pereme, a Bál-réti-csúcs (1267 m) és a Boga kő (1436 m).
 
Galbena-körút
A Pádis-medence nyolc kisebb önálló medencéből áll, melyeknek jellegzetességük, hogy nincs közöttük felszíni vízfolyás: Pádis-fennsík (keleti része a Tamáska rét), Ponor-rét, a Keleti vadon, az Elveszett világ, a Bál-rét, a Várak völgye, a Kóhiak katlana és a Bársza-katlan. A medencéket elválasztó torlaszok 20-70 méterrel emelkednek a fennsík mezeje fölé. Keletkezésük és elhelyezkedésük a karsztvidékre jellemző.

A Kék-Magura délkeleti lejtőin, a vizet át nem eresztő homokkő talaján a leesett csapadék bővizű patakokká alakul, és aláfolyik, de út közben a patakok leérnek a mészkőrétegre és a Tamáska-réten egyenként eltűnnek a víznyelőkben. Négy patak vize tűnik itt el: a Girjoaba, a Tranghiesti - ez a legnagyobb -, az Arsurii és a Cutilor patak. Valahol a mélyben ezek a vizek találkoznak, egy még fel nem tárt barlangrendszerben, majd légvonalban 2220 méterrel  délebbre és  280  m  szintkülönbséggel  ismét a felszínre törnek a Ponor-vízkeletben. Ez egy barlangüreg, mely egy szifonon keresztül kapja a vizét. A búvár barlangászok már 35 m mélyre hatoltak a szifonba, de nem sikerült továbbjutniuk. Biztató viszont az, hogy a Tamáska-réten számos dolina, mondhatnegy dolinasor feltételezni engedi egy nagy barlangrendszer létezését a mélyben. Erre utalnak a nyolcvanas években végzett geológiai kutatófúrások is, melyek jó néhányszor üregekbe hatoltak. A Ponor-vízkelet alatt a bővizű patak medre előbb meredek, majd kiér a majdnem kör alakú Ponor-rétre, ahol kanyarogva halad pár száz métert, aztán egy sziklafal tövében eltűnik a meder fenekén lévő 6-7, fövénnyel fedett nyílásban. Ezek a mederben lévő nyílások nagy vízhozam esetén nem képesek elnyelni az egész vizet, ezért itt, a Ponor-réten ideiglenes tó keletkezhet.
 
Ha az ideiglenes tó vize túl magas szintet ér el, a rét északkeleti szélén a sziklafal egy repedésén át kiszabadul, és a Vránica völgyén végigszáguldva egyenesen a Várak völgyének tart, ahol a Bál-rétfelől folyó vizekkel egyesülve rohan tovább a Csodavár Nagy Portáléja felé. A patakmeder fenekén, a fövenyes nyílásokban eltűnt víz légvonalban 1087 métert tesz meg titkos föld alatti járatokon, hogy 66 méterrel lennebb, a Csodavár Portáléja alatti barlangban törjön ismét a felszínre. Ez a Csodavár-barlang patakjának egyik fő vízszállítója. Egy másik búvópatakrendszer is ellátja vízzel a Csodavárat: az Elveszett világ vizei. Ez az almedence a Ponor-réttől délre terül el, a
délkeleti részét képezi a nagy Pádis-Galbina zárt medencének.
 
galbena46.jpgAz Elveszett világ még nem volt feltárva Czárán idejében. Csak az ötvenes években hívta fel magára a figyelmet, amikor megkezdték az ősvadon kitermelését. Itt is egy jelentős karsztrendszer létezik. A Balázs-csúcs nyugati oldalán két völgy képződött: a Medve-vízkelet és a Száraz-patak völgye. A Medve-patak a Balázs-csúcs nyugati oldalán ered, vízszigetelő mederben zubog alá, majd mészkőtalapzattá érve még két vízkelet hozamát veszi fel, és egy 127 méteres barlangba torkollik (csak kü­lönleges barlangász-felszereléssel látogatható). A Száraz-patak szintén a Ba­lázs-csúcs alatt ered, de vize a mészkőtalapzatra érve eltűnik egy víznyelő­ben. A patak nélkül maradt száraz völgy tovább folytatódik nyugati irányba, 3 km után északkeletnek fordul, és találkozik a Medve-patak vizeivel. A két vízfolyás által körülzárt karsztfennsík egy különösen vad vidék: az Elveszett világ. Néhány nevezetes képződménye igazi csemege lehet a jól felszerelt barlangászoknak. Három zsombolyról van szó: az Iker-zsomboly, melybe egy 92 m mély kürtőn lehet leereszkedni, a Fekete-zsomboly, amely 108 m mély, és a fakitermelők teledobálták korhadó fenyőgallyakkal, és a 40 m mély Fedett-zsomboly. Az első kettőt 1700 méteres vizes barlangjárat köti össze. Ebben folynak a Száraz-patak vizei. A barlangjárat szifonban végződik.
 
A három zsomboly megtekintése a lekopott sárga kereszt jelzésen haladva lehetséges, de a balesetveszély miatt az óvatosság elengedhetetlen. A zsombolyok barlangjának vize a Hideg-forrásnál lát napvilágot, a Medve-völgyben. A víz igyekszik találkozni a Száraz-patak völgyvonalával, de egy nagyot kanyarodva eltűnik a Czárán által feltárt Hamlet-barlangban. Ez egy 30 méteres vízeséssel kezdődik, számos tó és szűkület teszi nehezen járhatóvá. A víz 1800 m után egy szifontóban eltűnik a mélyben. A Csodavár Nagy Portáléja alatt nyomással tör ismét elő egy oldalüregből. A Pádis-medence nyugati részén található a Bál-rét. Ez egy hosszúkás, ő nélküli rét, itt-ott egy-egy fenyőcsoport teszi változatossá üde zöld pázsitját. Felszínét dolinák és betömődött zsombolyok tarkítják, melyekben, ha ő vagy olvadás van, eltűnik a víz. Az erdészeti út észrevétlenül halad át a étet határoló délkeleti vízválasztón. A Várak völgye egy bővizű vízkelettel ődik. Pár száz méter után az út meredélye enyhül, és egy tágasabb sík részhez érünk, a Glávoi erdészházhoz, mely a sátorozók kedvenc helye.
 
A Várak völgye egyre szűkül, balról beletorkollik a Vránica völgye, esése egyre nagyobb, és a szakadékvölgy oldalain jól kivehető a víz pusztító munkája. Valaha itt barlangjárat volt, de annak mennyezete beomlott. Ház nagyságú ömbök között hömpölyög lefelé a Vár-patak vize csapadékos időben.

A szakadékvölgy egyre meredekebben lejt, és hirtelen megtorpan a Csodavár Nagy Portáléjában, amely egy hatalmas, 300 m magas merőleges sziklafalba nyitja meg a 73 m magas kaput. Kétségen kívül a Csodavár nemcsak az Erdélyi-Szigethegység, hanem Románia egyik legimpozánsabb természeti jelensége. Ez egy 300 m mély, erdővel borított lesüllyedés. Három nagy beomlásból tevődik össze, a körülvevő sziklafalak vonulata csak egy helyen nyitott, ahol a Várak völgye betorkollik, és egyben véget is ér. Czárán találóan várudvarok elnevezéssel illeti e hatalmas üreg    (a román szakirodalom Dolina I, II, III néven emlegeti őket, bár ezek nem ák). A Nagy Portálé alól kőfolyásos út vezet fel a 200 m magas sziklafalakkal körülvett Belső Várudvarba. Bejáratától balra, egy meredek kőfolyás aljában van a Sötét-kapu, az Alvilág ablaka, amely betorkollik a Csodavár barlangjába. Itt vigyázni kell, mert a kőfolyás labilis, és a kimozduló kövekkel együtt le lehet csúszni az Alvilágba. Életveszélyes! A barlang eleje kis vizek idején járható. Befele haladva meredekebb részek, mély tavak és zubogók követik egymást. Csak jól felszerelt barlangászoknak való vállalkozás.

A 14. tó egy mély szifon, amelyen a búvár-barlangászok még nem tudtak áthatolni. Itt tűnik el a Pádis zárt medence vizeinek legnagyobb része. A barlang feltárt hossza 1700 m, és a Portálétól az első tóig járható, kis vizek esetén. A Csodavár barlangjának van egy meredek oldalbejárata a Külső várudvarból, ezt szokták használni a mindenre elszánt barlanglátogatók. Csodavár bejárhatósága jelenleg kielégítő, ugyanis 1990-ben az akkori hegyi mentők vaslépcsőket szereltek a Várak völgye alsó szakaszára és a Külső várudvarba átmenő részre, a jelzéseket pedig felújították. 1991-ben az erdészek újjáépítették (fából) a külső kilátókat. A vaslétrák előrelátható élettartama 50 év, a fából készült létrák és hidak 5 év múltán síkossá válnak, 10 év után töredezni kezdenek, 20 év után már használhatatlanok lesznek, helyettesíteni kell őket. Külső várudvar impozáns panorámája után meredek, majd egyre enyhülő a kifelé vezető út: ez a Tulogdi-gádor. Kiérve jobbra tart az út: a kék pont jelzés körbevezet a Csodavár külső peremén, és kivisz a Glávoi erdészházhoz, egy darabig együtt halad a sárga pont jelzéssel, majd az eltér jobbra, fel a porcika-gerincre, onnan pedig a Galbinához. A Porcika-gerincre érve egy jobbra tartó zsákút a Porcika-hóaknához vezet.

A 35 m mély hóaknából éGalbenarezni lehet a fagy örök leheletét. Vajon akad majd olyan mecénás, aki Czáránhoz hasonlóan létrát építtet, és minden évben kivágatja a jégbarlang befjáratait? A Galbina bejáratáig meredeken lejt az út. Balra térve beérünk a Galbina-kőközbe, egy meredek, bővizű, sok vízeséssel tarkított, részben beomlott hajdani barlanghoz. Bejárása nehéz, csak edzett turistáknak ajánlható, mert a hajdani hidak, létrák, kábelek, láncok, kilátók és jelzések tönkrementek. Ajánlatos biztosítókötelet vinni. A Csodavártól jövet, beérve a kő-közbe, a szakadékvölgy jobb oldalán vagyunk. Itt található a Galbina-vízkelet. Ez egy nagyerejű karsztforrás, a Csodavár 14-es szifontavában eltűnt vizeket hozza felszínre. Kész folyó már születése percében. A Csodavár Portáléja alatti vizek légvonalban 1912 méter utat tesznek meg föld alatt, s itt látnak harmadszor napvilágot, 114 méterrel lennebb, egy 6 méter átmérőjű tóban. A zöldszínű jéghideg víz állónak tűnik, a hozamot csak azzal érzékelhetjük, ahogyan a szegélyén a 2-3 m magasságból aláeső Minerva-zuhatag tombol. Itt most nehéz választás előtt áll a turista: ha be akarja járni az egész kőköz körútját, át kell kelnie a patak bal oldalára. Ha a vízesés alatt van egy ledöntött rönk, ezen keresztül lehet menni, de csak kötélbiztosítással. A hömpölygő', zuhogó patakba beleesni életveszélyes! Másik lehetőség átmászni a Galbina-vízkelet felett lévő, sziklafalba vájt, most már kötélbiztosításos, keskeny peremen. Ez sem könnyű feladat. Ha már átértünk a patak bal oldalára, lefelé indulunk a Czárán által robbantott úton. Sorra érjük el a Ruzitska- és a Tomboló-esést, majd egy kilátóponthoz érünk.

GalbenaAlattunk az egyre mélyülő völgyben a Najád-esés hull alá. Egy függőleges sziklafal, a Pokol tornáca következik. Czárán Gyula itt robbantott ösvényt ahhoz, hogy drótköteleken, fogódzókon le lehessen jutni a Colosseum páholyához. A páholyból jól látható alattunk a Bujdosó-vízesés. Itt (755 m tengerszint fölötti magasság) a víz ismét eltűnik egy barlangrendszerben, immáron negyedszer. Lennebb, a Nagy ablaknál, a barlang egyik oldalbejáratánál leereszkedhetünk a mélyben tomboló patakhoz, de a barlangot végigjárni nem lehet. Tehát vissza kell mennünk az ösvényhez. Az Ihar-parkon át elhalaa Kősisak csúcsa alatt, mohás sziklákon leereszkedünk, és elérünk a barlang 700 m magasságban lévő alsó szádájához, melyből a pazar Eminenciás-vízesésen keresztülömlik alá a patak (Czárán nevezte így el, Mihai Pavel görög katolikus püspök tiszteletére). Itt látnak véglegesen napvilágot a búvópatakrendszer vizei, 18 km után egyesülnek a Bulz-patak vizeivel, és létrehozzák a Köves-Köröst. Az Emi­nenciás-esésnél a turista ismét válaszút előtt áll. Ha nem akarja folytatni a Galbina körútját, kimehet belőle a patak medre mentén elhelyezett láncokba kapaszkodva, a lerobbant kötélhídon és a Medve-forrásnál lévő vaslétrán keresztül, kiérve a Flóra-rét déli részére. A másik lehetőség: átmászni az Eminenciás-vízesés felett (nem veszélytelen!), megkeresni a jelzett utat, és felmászni a bejáratig, ahol a kőközbe bejöttünk. 180 m szintkülönbséget kell legyőzni, de megéri: innen látni lehet az egész bal oldalt, ahol leereszkedtünk. Utunkban érintjük a két, valaha merész kilátó-erkély romjait, Ciceró szikláját és a Capitolium szikláit. Kitérhetünk a Tábor-hegy (980 m) csúcsára is, ahonnan jó kilátás nyílik az egész barlangkomplexumra. Továbbá meglátogathatjuk a Colosseum kapuja sziklahidat, feljebb, közel a bejáratho, a sziklafal tövében pedig megkereshetjük Czárán „irodáját", azt a barlangnyílást, ahol annak idején Czárán sokat tartózkodott, sokszor vendégeket is fogadott, és amelyet a vendégek Hotel Galbinának, vagy Gyula várának kereszteltek el. Amint kiérünk a kőközből, balra térve kényelmes úton leérünk a Flóra-rétre. Visszatérve a Pádis és Varasó vidékére, a Kék-Magura délnyugati és nyugati oldalaira hullott csapadék kisebb-nagyobb patakokban folyik le, és dolinákban tűnik el, még mielőtt elérné a Boga-vár szirtjeit. Ezek a vizek a Boga-vár sziklafala alatti vízkeletekben látnak napvilágot, a Boga-patakot alkotják, hogy majd a Vizek közénél ismét találkozzanak a Galbina vizeivel.

 
(Megjelent a Bihari Napló 1998. július 20-i számában)