Tartalomjegyzék |
---|
Czárán Gyula |
Külföldi utakon |
Körutak alkotója |
Hotel Galbena |
Czárán Gyula, az ember
„Csalódott-e Czárán, vagy nem az emberekben, nem tudom, de azt tudom, hogy a legelnézőbb, legjobb, legszeretetreméltóbb emberek közé tartozott, akiket valaha ismertem. A szegény havasi pásztornép épp úgy lelkesedett érte, mint a műveltek, akiket gyakran bámulatos tudásával, irodalmi, művészeti jártasságával ejtett bámulatba, s kedélyességével, humorával, ötleteivel lebilincselt. A klasszikus és modern nyelveket egyaránt ismerte: magyarul, németül, románul, franciául, angolul, olaszu l beszélt. Nagyon szerette a zenét s négy hangszeren játszott, de tudását, képességeit nemhogy fitogtatta volna, inkább leplezte."
Dr. Szádeczky Gyula kolozsvári egyetemi tanár, Czárán Gyula barátja, munkatársa volt az első, aki a nagy turistaapostol életrajzát megírta, Czárán halála után pedig közölte ezeket az értékes adatokat az Erdély című EKE-fo-lyóiratban. Az első részletes Czárán-életrajzot 1937-ben jelentette meg Záray Jenő, a kiváló aradi turista, nagy Czárán-kutató. A természetjárás apostola című, 134 oldalas könyvéből tudjuk meg, hogy a család elsőszülött fiát Kisjenőben keresztelték meg, a római katolikus templomban.
- Mérnök szeretnék lenni - jelentette ki a fiú, hiszen minden vágya abban összpontosult.
Abban a korban az orvosi, tanári, mérnöki pályát sokan, így Czárán Gergely is, nem tartotta elég tekintélyesnek. A módos emberek fiaikat jogi pályára adták. Csak azt találták egyedül üdvözítőnek.
- Nos, fiam - szólt az apa -, nincs szükséged mérnökségre. Téged jogásznak szántalak, ott még viheted valamire. - Gyula nem tett ellenvetést.
Félt attól, hogy ha nem engedelmeskedik az apja akaratának, otthon tartják gazdálkodni.
Az első csalódáson átesve, szeptemberben Budapestre került, ahol 1869-ben első alapvizsgáját kitüntetéssel tette le. Üres óráiban szorgalmasan tanult nyelveket. Otthonról már bírta a románt, németet, játszva sajátította el a francia, majd az olasz nyelvet [...] ebben a korban szerette meg a zenét, amelyhez határozott tehetsége volt. A következő évben tanulmányait Bécsben folytatta. Első szigorlatát kitüntetéssel tette le [...] Czárán Gyula kitartón készült második szigorlatára, amikor váratlan betegség érte utol. Hólyagos himlőt kapott, mely betegségből kevés ember gyógyult ki. Megadással tűrte a bajt, melyhez a hosszú fekvéstől tüdőgyulladás is járult. Szívós természete győzedelmeskedett, de a himlő arcán nyomot hagyott."
Apja betegsége hazaszólította, 1871-ben meg kellett szakítania tanulmányait. A gazdálkodástól idegenkedett, csak kényszerűségből nézett teendői után.
„Eleinte az olvasásban, zenében, kirándulásokban keresett szórakozást, téli időben gyakran bejárt Aradra [...] Volt egy feltűnő szépségű nőrokona, K. Piroska, a szülők már arra is gondoltak, hogy megházasítják. Gyula a leányt figyelmességének és udvariasságának nem egy jelével halmozta el, de házasságra nem gondolt." (Záray)