Március végén két ismerősömmel elhatároztuk, hogy húsvét hétvégén kimegyünk a Szigethegységbe.
A túra napját az időjárás előrejelzések alapján szombatra terveztük, mint később kiderült jól döntöttünk. A konkrét célt nem határoztuk meg előre, mindegy merre, csak menjünk. Én már gondolkodtam néhány nappal előtte, hogy hová is menjünk, próbáltam mérlegelni a lehetőségeket és az erőviszonyokat. Egyik társam már volt kint velem két alkalommal, a másik még soha nem járt a környéken sem. Aki már járt a hegységben az méltán számíthat egy csodálatosan eltöltött napra bármerre megyünk is, aki pedig még nem, annak „ a gyereknek minden vicc új" alapon szintén mindegy merre megyünk. Utolsó pillanatban csatlakozott még a nagyobbik fiam is, aki már rutinos túrázónak számít, hiszen együtt már tizen éve járjuk a mindíg más arcát mutató, kifogyhatatlan látványosságokban bővelkedő bihari tájat.