Régi-új Czárán emléktábla

Beküldve: .

A mézgedi cseppkőbarlang újra méltó emléktáblát kapott
czáránEz év május elején kaptuk az első híreket, hogy a Meziádi Czárán barlang falán pályázati pénzből felújítják az 1930-ban két nyelven, románul és magyarul kőbe vésett Czárán emléktáblát. A tábla a barlang öblös bejáratához közel, az úgynevezett előcsarnok falán van szálköbe vésve. Nagyváradi turisták vésették fel és 1930 Pünkösdjén avatták fel, nagyváradi, kolozsvári és aradi turisták jelenlétében. Ez az avatóünnepség volt a legnagyobb „meziádi bál".



A közel 5 km hosszú barlang mind a mai napig a turisták kedvelt kirándulóhelye, egy része látogatható, de csak barlangi vezetővel. Annak idején még Czárán vezette be, hogy a barlanghoz rendszeresen este érkeztek meg, majd rövid pihenő után éjszaka járták be, és reggel indultak vissza Biharfüredre. Az éjszakai barlangtúrát pedig bálnak nevezte el.
 
czárán-emléktábla

Az elmúlt 78 év alatt az idő vasfoga bizony a faragást igen megkoptatta, olvashatatlanná tette. S az elemek romboló munkáját talán még gonosz kezek is segítették. itt volt már az ideje a restaurálásnak. Így az EKE'91 Nagyvárad-Bihar teljes tagsága nagy örömmel üdvözölte a kezdeményezést. S annak ellenére, hogy a június 7 - 8 -i hétvégére már két szervezett programunk is volt, mégis 28 EKE'91 tag döntött úgy, hogy részt vesz a tábla újraavatásán.
Bár a Czárán alapítvány meghívója már szombat estére próbálta odacsalogatni a turistákat, a közelebbi településeken lakók, így mi is úgy gondoltuk, hogy nincs értelme egy nappal korábban kimenni. Vasárnap reggel, némi technikai malőr után, ha 2 részletben is, de végül sikeresen mindannyian elindultunk. Reggel 9 órától a magyarremetei árpádkori templomot mutatta be a tiszteletes úr nagy lelkesedéssel és nem kevesebb hozzáértéssel. A magyarremetei templom egyik legjelentősebb árpádkori műemlékünk, melynek renoválását nemrég fejezték be. Falfestményei páratlan értékűek. Az aprólékos templomismertetés után felmentünk a barlanghoz. Innentől egy kicsit kaotikusnak tűnt számomra a szervezés. A meghívó tanúsága szerint a barlanglátogatás az emléktábla újraavatása után kellett volna kezdődjön, ami után bográcsost és egyéb finomságokat ígértek a szervezők. A helyszínen azonban kiderült, hogy a barlanglátogatás már kora délelőtt elkezdődött, ami önmagában nem lett volna baj, de az érkező vendégeket senki nem fogadta, senki nem tudta, hogy érdemes-e már most meglátogatni a barlangot, kockáztatva, hogy közben esetleg lemaradunk valamilyen más eseményről, vagy inkább várjuk ki a programban meghirdetett 14 órát. Közben ellentmondásos információkat kaptunk arról is, hogy a táblaavatás valójában korábban, illetve későbben kezdődik a meghívóban jelzettnél.
 
Kőbefagyott szökőkút

Végül a váradiak zöme még az avatás előtt megnézte a barlangot. Szerencséjére, mert a táblaavatás végül is később kezdődött. Körülbelül 100 lelkes turista jelenlétében végül megkezdődött a ceremónia. Nagyon pozitívan értékeltük, hogy seprősi román turista társaink és magyarországi, békéscsabai és nyíregyházi természetjáró barátaink is megtisztelték a rendezvényt. Sajnos a kolozsvári, illetve az országos EKE-t tudtommal nem képviselte senki! Lehettünk volna kétszer ennyien is, de debreceni és budapesti természetbarát testvéreinket megtréfálta a két napos rendezvényre invitáló meghívó és ők bizony szombat reggel tették tiszteletüket a még le nem leplezett táblánál és akkor nagyjából pont akkor hagyták el a vidéket, amikor a szervezők szombat délutánra kiérkeztek. Így ők az állványon helyezték el koszorújukat és egy jó kirándulás után hazamentek.
 
A szigethegység gyomrában

A vasárnapi ünnepség az ökumenia jegyében zajlott. Először ortodox szertatás keretében leleplezték, majd megszentelték a felújított emléktáblát, majd rövid református szertartás, ima és ének következett. Öröm volt látni, hogy e két egyház jelenlévő képviselői között nincs ellentét. A szertartás után Egri Ferenc a Czárán Gyula alapítvány elnöke mondott rövid román nyelvű beszédet, méltatva a nagy turistaelődöt, és megköszönve mindazok segítségét, akik hozzájárultak a tábla felújításához. Ezt követően Jakabffy László építészmérnök emelkedett szólásra, hasonló gondolatokat elmondva, mint Egri Ferenc, de ő már magyar nyelven. Szólásra emelkedett még a helyi polgármester, köszöntve az egybegyűlteket és megköszönve a segítők munkáját, majd az ortodox pópa emelte ki, hogy Czárán Gyula példamutató és dolgos életével kiérdemelte, hogy egy szentet lássunk benne. Végül a református tiszteletes megáldotta a táblát és a jelenlévőket is. Az ünnepség a 90. zsoltár eléneklésével ért véget, melynek hangjai mellett a nagyváradi EKE-sek elhelyezték koszorújukat „Oncsásza hercegének" emléktáblája alatt, a két magyarországi koszorú mellett.
 
Koszorúk az emléktáblán

Azok, akik az ünnepség előtt elmulasztották a barlanglátogatást, most pótolták mulasztásukat. Addig aki már látta a barlangot, vagy nem akart bemenni visszasétált a menedékházhoz és ott tartott ebédszünetet. Szerencsénk volt az időjárással, mert az eső csak addig esett, amíg a barlang előcsarnokának védelmező boltozata alatt álltunk.
Jó lett volna kinn a szabadban természetközeli hangulatban elfogyasztani egy jó adag bográcsgulyást, de mint kiderült a bográcsgulyás csak lenn Magyarremetén várja az éhes szájakat, így ott helyben meg kellett elégedjünk a sült kolbásszal és a hazulról hozott elemózsiával. Innivalóból viszont volt választék bőven.
Miután az utolsó barlanglátogató társaink is előkerültek, kisbuszra ültünk, de hamarosan megálltunk az út mentén hatalmas lomkoronáját nyújtogató 400 éves tölgyfa mellett. Néhány éve még ketten őrizték két oldalról az országutat, de hasonló korú társa kidőlt, bokrokkal benőtt korhadt csonkja is alig érzékelhető az út mentén. Valamikor az egész területet összefüggő erdő borította, de mára már a terület nagy része legelőként szolgál.
Utoljára Belényesben álltunk meg, ahol egy hangulatos vízparti vendéglő árnyas teraszán jól beebédeltünk. Késő délután, kellemesen elfáradva érkeztünk vissza Nagyváradra.
Tiponuţ Tibor
(a nagyváradi EKE elnöke)