„Az EszTP igazgatója félretájékoztat”

Beküldve: .

2008.09.09
A környezetvédelmi problémák megoldása helyett az EszTP igazgatója a személyem elleni támadással próbálja elterelni a figyelmet a park barlangjaiban található szemét kérdéséről. Könnyű arra hivatkozni, hogy a barlangászaik nem ismerik fel a képeken látható barlangokat, hiszen a park barlangászai nem is ismerik a barlangokat. Én meghatároztam mely barlangokról van szó: a Jonel kapuja barlangról (kataszteri szám: 3403/83), a Felsőgirdai barlangról (Pesterea din Garda – kataszteri szám: 3407/50) és a Corobana lui Gartau-ról (kataszteri szám: 3407/85). A felvételek 2008 szeptember 7-én készültek és úgy vélem, beszédesebbek száz szónál.



Én a Fehér megyei, Felsőgirdán működő Sfinx Barlangász Egyesület elnöke vagyok, amely egyesület non-profit civil szervezet, célja a környezetvédelem és azon belül is a barlangok védelme. Elvégeztem egy chiropterológiai (a denevérekkel foglalkozó tudomány - a szerk.) tanfolyamot. Egyesületünk 1995-től újjáépítette a Jonel kapuja barlangban található infrastruktúrát. A munkálatokhoz szükséges valamennyi engedéllyel az első perctől rendelkeztünk és akit érdekel most is megtekintheti az okmányokat.

Kronológiai sorrendben vázolom a Jonel kapuja barlangban az idén történteket:

2008 március 19-én Dr. Iosif Viehmann professzor és Dr. Ioan Coroiu professzor, a Babes-Bolyai egyetem professzora értesítettek, hogy a Jonel kapuja barlang boltozatán korábbi denevér-tenyésztelepek létezésére utaló nyomokat találtak. Személyes megfigyeléseim alapján megállapítottam, hogy az elmúlt évekhez képest csökkent a denevérek száma az említett barlangban. (Ezt Dr. Coroiu is alátámasztja tanulmányában).

Március 22-én szóban értesítettem az EszTP munkatársát Paul Damm geológus urat (aki az EszTP barlangjaiért felel) Dr. Coroiu úr megfigyeléseiről, mire ő azt válaszolta, hogy ezeket ne vegyem figyelembe, mert Coroiu úr inkompetens. Ezután újfent értesítettem Paul Damm urat és Alin Moş biológust, az EszTP igazgatóját a Jonel kapuja barlangban fennálló helyzetről, de mivel egyikük sem vette fel a kapcsolatot Coroiu professzor úrral, hivatalos levélben (Nr. 48/18.04.2008) fordultam az EszTP igazgatóságához.

Mivel semmilyen választ nem kaptam az igazgatóságtól és cselekedni kellett mielőtt a denevérek felébrednek a téli álmukból és elkezdődik a megtermékenyülés (magyarázatként a denevérek egyedülálló szaporodásának leírása ide kattintva olvasható – a szerk.) ezt hallgatólagos beleegyezésnek vettük és nekiláttunk a Jonel kapuja barlang ökológiai rekonstrukciójának. Eltávolítottuk azokat az elkorhadt létrákat, amelyeket korábban a mi klubunk újított fel, eltávolítottuk az ideiglenesen, a klubunk által elhelyezett világítási-rendszert és a korábban mesterségesen eltávolított hordalékot visszahelyeztük egy mellék-járatba, amelyben a kolóniák éltek. Ezek után az EszTP igazgatósága ahelyett, hogy velem együtt kijött volna a helyszínre, büntetést szabott ki: „ az egyik járat kő és betonfallal történő elzárásáért, ami a barlang mikroklímájának megváltozásához vezetett, veszélyeztetve a barlang élővilágának természetes egyensúlyát”. Ezzel a lépéssel elsőként büntettek egy ökölógiai rekonstrukcióra irányuló munkát. Természetesen fellebbeztem, de a bíróság iránti tiszteletből nem szándékozom többet beszélni róla.


Az említett felső barlangjárat körülbelül 9 méter magas és az alsó részén, az első 7 méteren két vízfolyás hordalékkal zárta el. 1988-ban a barlangászok eltávolították a hordalékot, így jutottak be a felső járatba, tehát a hordalék visszahelyezésével csak az eredeti (természetes) állapotot értük el.

Amikor elmondtam Alin Moş úrnak, hogy a Jonel kapuja barlangban két denevérfaj, a rhinolophus ferrumequinum és a rhinolophus hipposideros él, és azt, hogy egykori tenyésztelepekre utaló jelek vannak a boltozaton, azt a választ kaptam, hogy a barlangot nem érdemes védeni, mert tavasszal csak 16 denevért számoltak meg itt. Kijelentette, hogy „a barlangászok többéves tapasztalata szerint ebben a barlangban soha nem volt látható néhány tucat példánynál több”, valamint azt, hogy a park területén a Kisszegyesd völgyében lévő barlangokban vannak az egyedüli fontos tenyésztelepek.
Az igazgatóság egyik terepen dolgozó munkatársa félig viccesen, félig komolyan mondta, hogy ha nekem denevérek kellenek, hozzak egy zsákkal Kisszegyesd völgyéből. Akkor megértettem, hogy az EszTP igazgatósága nem csupán nem tesz semmit az élővilág változatosságának megőrzéséért, hanem azokat is akadályozza, akik tenni akarnak valamit.

Utólag tudtam, meg, hogy a két általam említett denevérfaj (a rhinolophus ferrumequinum és a rhinolophus hipposideros ) szerepel a 92/43/EEC Környezetvédelmi Direktíva II-es számú mellékletében, mint veszélyeztetett fajok.

Az általunk végzett ökológiai rekonstrukció révén korlátoztuk az említett járatokban a turistaforgalmat, ezáltal legalább két denevérkolónia telepedett le ott. Utólag Dr. Ioan Coroiu úrtól megtudtam, hogy legalább 100 egyedről van szó, amelyek a miniopterus schreibersii fajhoz tartoznak. Ez is a veszélyeztetett fajok közé tartozik és szerepel a fent említett dokumentumban.


Az EszTP igazgatója félretájékoztat ahelyett, hogy a törvény szellemében járna el! A 236/24.11.2000 számú sürgősségi rendelet 3. mellékletében megjelent: „ a védett állatok életterét is védetté kell nyílvánítani”. A rhinolophus ferrumequinum és a rhinolophus hipposideros, miniopterus schreibersii, myotis myotis/ blythii, védett fajok és a Jonel kapuja barlangban találhatók. Cselekvés helyett megtéveszti a felsőgirdai helyi előljáróságot, amikor azt állítja, hogy ezt a barlangot ki lehet építeni hatástanulmányok készítése nélkül és azt állítja, hogy az általam készített felvételek és az észrevételeim a parkkal kapcsolatban egy olyan kutatómunka folyamán keletkeztek, amely „nem rendelkezett az EszTP Tudományos Tanácsának engedélyével.”

Másszóval, kedves turisták, nehogy denevéreket vagy a szemetet fotózzátok vagy filmezzétek a park területén, mert ez illegális cselekménynek minősül! Ez a fajta hozzáállás, miszerint nem szabad fotózni vagy észrevételeket tenni az EszTP területén a park igazgatóságának engedélye nélkül (amit úgysem adnak meg), a kommunista rezsim gyakorlatához hasonló, ami úgy tűnik, újra felütötte a fejét egyes intézményekben.

A Sfinx Barlangász Egyesület számos levelet juttatott el az EszTP igazgatóságához, melynek biológus igazgatója, Alin Moş válasz helyett csak annyit üzent, hogy az EszTP igazgatósága nem közintézmény, hanem egy állami vállalat, és nem köteles válaszolni az ilyen levelekre.
A legnagyobb probléma, hogy jelenleg nem létezik Romániában a Védett Területek Nemzeti Hivatala, így az EszTP igazgatójának nincs felettese, akihez panaszt lehetne benyújtani, ezért úgy viselkedhet, mint Nicolae Ceauşescu.
Az A.S. SFINX elnöke
Dr. Ciubotărescu Christian


Dokumentumok