Az a vizes Szegyesd-völgy...

Beküldve: .

Kincses László túrabeszámolója
szegyesd016A geocashing-en tájékozódva olvastam, hogy eléggé necces ez az útvonal. A Szegyesd-völgyben már voltam többször Kisszegyesd felől, valamint a Medve-barlangban sokszor , de a kettő között még sosem. Most három 8 éves gyerekkel és egy fitt nagypapával vágtunk neki az útnak. Előző nap el is kértem FO JO-tól a tavaly bejárt track-üket, ami utóbb kiderült nem volt hasztalan.
A Medve-barlanghoz egy kicsit korán érkeztünk, még nem volt nyitva, magyar idő szerint 9-kor nyit, de így legalább sikerült az első turnusban bejutni. Én most nem mentem be, mert mint említettem már voltam többször, helyette megkerestem a ládát, felmértem a túrázási lehetőságeket, gyönyörködtem a panorámában. Nem beszélve arról, hogy így 10 lejt meg is takarítottam.
A barlang belépő 15 lej, a fényképezés szintén, tehát harminc. Most én nem mentem be, egy adag miccs hús az étteremben 10 lej, egy fél literes áfonya pálinka szintén, tehát 10 lej szabadon felhasználható pénzeszköz meg is marad:-) Persze ez csak azoknak, akik már jártak itt, mert máskülönben nem szabad kihagyni ezt a látványosságot.

 

A barlang után végre elindulhattunk a Szegyesd völgybe. Az út példásan van jelezve minden harmadik, akár csenevész fácskán is, annak ellenére, hogy a gerincig a szekérúton halad. A gerinc után azonban az utolsó piros pontot egy lepusztult esztenánál fedeztük fel, majd minden elveszett a dzsumbujban. Eleinte még a derékig érő páfrányosban tudtunk gyönyörködni a panorámában, de a jelzés keresését már itt feladtuk. Ezután következett a már tényleg reménytelen helyzet. Egy régebbi írtáson cseperedő sűrű sarjerdőhöz értünk. A csemeték már akkorára nőttek, hogy a kilátás is néhány cm-re zsugorodott és csak a GPS segítségével tudtuk követni a valaha, valahol létezett ösvényt. A csalánok, sarjak, szúrós szederbokrok által teljesen benőtt szakasz után ismét rábukkantunk a jelzett útra, ott ahol már ismét egyértelművé vált. A Magura barlanghoz érkezve meg-megdörrent az ég is, tréfásan meg is jegyeztem - lehet,hogy ide még egyszer betérünk a mai nap. Körbejártunk néhány termet, a denevéreket nem nagyon háborgatva, majd a Coliboaiba barlang és a geoláda után seggen lecsúszkáltunk a patakmederig. A Szegyesd-völgy most sem okozott csalódást. A patakmeder kissé duzzadtabb volt, mint máskor, a köveken ugrabugrálva és a feltorlódott rönkökön egyensúlyozva haladtunk fölfelé. Az egyre szűkülő, mohával benőtt, üde zöld, leszakadó sziklafalakban jobbról-balról támaszkodva elértünk a völgyet lezáró vízesésig, amely most a megszokotthoz képest eléggé bőven folydogált. Kis pihenő és bámészkodás után elindultunk visszafelé a csepergélő esőben. Ezután jött azonban a feketeleves. Néhány villanás és mennydörgés közepette, alig tudtunk felkapaszkodni a Magura-barlangig, menedéket találva a a leszakadó fellegek elől. A sűrű kiadós eső függönyt húzott előttünk a barlang bejáratánál, amely mögött elfogyasztottuk a még megmaradt kajánkat, várva a vihar végét. Itt derült ki, hogy többszöri figyelmeztetésem ellenére ketten a kocsiban hagyták az esőkabátot, így ötőnkre mindössze három maradt. Az eső csendesedésével a nap is kisütött, ezért felbátorodva elindultunk visszafelé. A felázott csúszós, meredek, oldalazós pályán, azonban nem jutottunk messzire az újbóli felhőszakadásig. ekkor már minden, mindegy alapon meg sem álltunk a susnyásig, ahol ismét kiderült. Én mentem elől, utat törve a bozótosban, ahol az összes leveleken felgyülemlett víz a nyakamba csorgott és a nadrágom esetlegesen szárazon maradt része is teljesen elázott az aljnövényzettől. Néhány perc múlva ismét kitisztult, majd ez a folyamat megismétlődött még vagy háromszor. Amerre néztünk, mindenfelé patak folyt. A hegy túloldalán is bokáig hümpölygött a víz a szekérúton. - Még jó, hogy előtte megdícsértem a gyerekeket, milyen ügyesen, szárazon vették a nehéz Szegyesd-völgyi köves patakmeder akadályt :-) -
Most itt a cipőtalpbetétek kicsúszkáltak a lábbeli szárán a tocsogós tapicskálástól. Végre leértünk az autóig, ahol átöltöztünk, szárítkóztunk, hiszen a kocsiban minden volt, még esőkabát is. Addig ugyanis mindenki betartotta a kérésemet, hogy hozott magával otthonról, csak én is felelőtlen voltam, mert nem néztem meg, hogy azt be is pakolta-e a hátizsákjába.
Amint rendbeszedtük magunkat, elindultunk lefelé, az ég kiderült és a nap is hamiskásan mosolygott a Medve-barlang fölötti hegy mögé alábukva.
A gyermekek mindvégig nagyon jól érezték magukat, az enyémen kívül még soha nem voltak a Biharban, de szerintem egyhamar nem is felejtik el ezt az élményt és szívesen visszatérnek ismét, hisz a beavatás már megtörtént.
Itt ismét megköszönöm FO JO-nak a segítséget, hiszen anélkül valószínűleg még most is a páfrányok és a facsemeték sűrűjében bolyonganánk!

Üdv. Laci