5000 méteren csak magadra számíthatsz

Beküldve: .

Aconcagua 2008 - Bihor Team
Mint arról már beszámoltunk, januárban az első bihari hegymászócsapatnak sikerült legyőznie az amerikai kontinens legmagasabb csúcsát, az Argentínában található 6962 méteres Aconcaguát. Hazatérésük után Pintér Istvánnal, a Bihar Megyei Hegyi- és Barlangimentő Szolgálat elnökével beszélgettünk élményeikről, tapasztalataikról. (A teljes cikk és a fotók megtekintéséhez kattintson a bővebben gombra.)



- Hogyan esett a bihari csapat választása éppen az argentínai Andokban található Aconcaguára?

- A csapatunk egyes tagjai külön-külön és együtt is jártak már - többek között - az Alpokban, a Kaukázusban és Észak-Amerika legmagasabb csúcsán az alaszkai McKinley-n. Most arra gondoltunk, hogy a déli félteke és az egész amerikai kontinens legmagasabb pontját próbáljuk meghódítani. A teljességhez hozzátartozik, hogy csak négyen képviseltük a Bihar Megyei Barlangi- és Hegyimentő Szolgálatot, az ötödik tag, régi jó barátunk Szabó Levente a miskolci Spider Mentőcsoport tagja. Egyben ő volt a csapatunk orvosa is.

- Mi volt az első benyomásotok a dél-amerikai országról?

- Az első tapasztalatunk Argentínáról az volt, hogy teljesen más, mint ahogy azt itt a tele-novellákból a tv-képernyőn keresztül lejön. Az ottani nagyvárosok hangulata, képe pontosan olyan, mint az európai városoké. Ugyanakkor Argentínában volt egy nagy gazdasági válság, amiből most kezdenek talpra állni. Az élet-színvonal láthatóan alacsonyabb, mint Romániában, de folyamatos a fejlődés.

- Amennyire így, első tapasztalataid alapján meg tudod ítélni, milyen szerepe van a fejlődésben Argentína természeti adottságainak?

- Szerintem ez nagyrészt a turizmusnak köszönhető. Ez az egyik és talán a legfontosabb húzó ágazat. Bár Románia természeti adottságai is megvannak és állandóan beszélnek a turizmus-fejlesztésről érdemes megnézni, hogy a gyengébb gazdasági háttérrel rendelkező Argentínában milyen hatékonyan használják ki a lehetőségeiket. Érdekes, hogy nappal nagyon szemetesek az utcák. Ha valaki például kicsomagol egy csokit, a csomagolópapírt azonnal kiejti a kezéből, ugyanakkor egész nap takarítanak. A nemzeti park területén ezzel ellentétben csodálatos tisztaság van.
Aconcagua
- Milyen körülmények, milyen infrastruktúra fogadott ott titeket?
- Nagyon racionális, egyszerű ellátó rendszer működik, maximálisan kiszolgálják a turistákat, ugyanakkor ennek meg is kérik az árát. A nemzeti parkot a nyári szezonban, tehát december-január környékén több mint 60.000 ember látogatja meg. Egy egész iparág épült ki a kiszolgálásukra. Hegyivezetők, teherszállítással foglalkozó cégek, szállásadók, bárok, éttermek várjáki az oda érkezőket. A táborokban a gyorsbüféket üzemeltetők nem szégyenlősek: 5-6 dollárt is elkérnek egy hamburgerért. Emellett a helyi önkormányzat is komoly összegeket zsebel be. A belépőért fejenként 300 amerikai dollárt kérnek. Aki egy teherszállító céghez fordul és teljes körű ellátást igényel, akár 3000 dollárt is ott hagyhat.

- Milyen engedélyekre van szükség, ahhoz, hogy valaki egyáltalán elindulhasson a csúcs meghódítására?

- A parkba való belépéshez elég egy úgynevezett trekking-engedély, de ezzel csak az alsóbb régiókban lehet túrázni és 5-6 napra érvényes. Aki hosszabb távú útra készül, annak egy 20 napos engedélyt kell kiváltani. Az engedély fejében különböző szolgáltatásokat biztosítanak. A táborokban levő víz használata a szolgáltatásokhoz tartozik, de ez nem ivóvíz. Az alaptáborokban mindenhol van angol WC. A kifizetett belépőért 4.400 méterig ingyenes helikopteres mentést biztosítanak, de csak annak, aki betartja a szabályokat. Ha az alaptáborban levő orvos úgy ítéli meg, hogy valakinek nem megfelelő az egészségi állapota az csak saját felelősségére indulhat útnak. Ha rosszul lesz - fizeti a mentés teljes költségét. Ez így lenne normális és logikus nálunk is a Szigethegységben. Gyakran esik meg, hogy azt tanácsoljuk a turistáknak, hogy adott körülmények között ne menjenek tovább, de ők ezt figyelmen kívül hagyják és később mehetünk a kimentésükre, mert bajba jutottak.
Aconcagua

- Visszatérve, mi történik azzal, aki 4400 méter fölött lesz rosszul?

- 4-5000 méteren csak magadra számíthatsz. Még a társaid sem tudnak segíteni, ha nem bírsz talpra állni. Az ottani körülmények és a meredek lejtők miatt nincs lehetőség hordágyas mentésre, mint nálunk. Ez történt a velünk egy időben az Aconcaguán levő bukaresti hegymászóval. Neki gyomorfekélye volt, amiről nem tudott és szerencsétlen módon 6000 méteren perforálódott a gyomra. Onnan már nem tudták élve lehozni.

- Neked a Plaza del mulas alaptáborból kellett visszafordulni...

- Már a második napon nagyon alacsony volt az oxigén-szaturáció a szervezetemben és ez a harmadik napra sem javult, ezért úgy döntöttem: lemegyek. A fiúk folytatták az utat de közvetlenül a csúcstámadás előtt Csáki Istvánnak zsibbadni kezdett mindkét karja ezért ő is visszafordult. A statisztikai adatok alapján az Aconcagua sikeres csúcs-támadásainak aránya az idén 30 %-os volt.

- Milyenek voltak odafönn a körülmények?

- Hatalmas szél van, ami hihetetlen mennyiségű port kavar. Talán az a legporosabb hely a Földön. A fiúk elmondták, hogy feljebb, úgy 5000 méteren kénes kipárolgásokkal is találkoztak, amit az amúgy is oxigén-szegény környezetben nem kellemes belélegezni. Az alaptáborban nyári meleg fogadott, de a magasabb régiókban a -10, -20 C fokig csökkent a hőmérséklet. Miután különváltam a csapattól leereszkedtem egy 2700 méteren fekvő településre és ott vártam be a csapatot. Miután megérkeztek lementünk Mendoza városába majd újra különváltunk. Hárman lementek Patagóniába, Szokolszky István és én pedig felmentünk északra az Iguazu vízeséshez.
Aconcagua
- Hegyimentőként, szakmai szemmel tekintve az ottani viszonyokat, milyen tapasztalatokat szereztél?
- Az ottani hegyimentők munkája és a mienk teljesen eltérő a domborzati viszonyok miatt. Technikailag kevésbé képzettek, például nem ismerik azokat a mentési módszereket, amilyeneket mi itthon a szűk völgyekben és a barlangokban nap mint nap alkalmazunk, viszont van három helikopterük, ami bármikor a rendelkezésükre áll és magas színvonalú orvosi ellátást tudnak biztosítani az alaptáborokban. A helikopter teljesen más megvilágításba helyezi a mentést, gyakorlatilag nincs szükség 10-15 fős csapatra, elég egy mentőorvos, egy hegyimentő és egy pilóta. Nálunk a Szigethegységben is sokat segítene, még akkor is ha a veszélyesebb helyek közvetlen közelében nincs leszállásra alkalmas terület, hiszen így is lerövidítené a betegszállítás idejét.

- Bár csak most tértetek vissza, úgy sejtem megvannak már az újabb túratervek. Mi lesz a következő célpont?

- Jövőre egy európai magashegyi túrára megyünk az Alpokba. Nagyobb távolságra, más kontinensre két év múlva megyünk, de a célpontról még nem döntöttünk.

Pásztai András