Kegyelet vagy pénzszerzési lehetőség?

Beküldve: .

Egy emléktábla-avatás felhangjai
Meziádon felújították és újraavatták a Czárán barlang falán az emléktáblát. Szép és nemes kezdeményezés, mondhatjuk első olvasásra, de lássuk mi van mögötte? A felújítás pályázati pénzből történt, tehát olyan sokba nem kerülhetett a szervezőknek. Meghívót is küldtek, egyszerű, de kedves... olyan emberi. Házilag fénymásolva, fekete-fehér, filléres kiadás.
Az avató ünnepség a meghívó szerint két napos lesz, szombat és vasárnap. Szállást előre kell foglalni a Turul panzióban. Figyelmesebben olvasva a meghívót, ér az első meglepetés...

A szombati „program" nem túl zsúfolt, egyedül a szállás elfoglalásáról szól. Ezért nem biztos, hogy érdemes egy nappal hamarabb odautazni, de azért utánanézünk. Kiderül hogy az árakat egyáltalán nem „turista zsebnek" szabták. Normálisan 15 euró lenne, de csak most, csak nekünk 24 euró, és csak félpanzióval adják, ami kapásból 50 %-os felár...
Tehát inkább kimegyünk másnap reggel. A meghívó tanúsága szerint vasárnap reggel 9 órakor istentisztelettel kezdődik az ünnepség. Ezért aztán az átlagos turista öltözetnél kissé elegánsabban öltözünk, elvégre misére megyünk. A templomnál 9 óra után valamivel derül ki, hogy istentiszteletről szó nincs, a templom és a falu történetével, múltjával ismertet meg bennünket a tiszteletes úr. Ennek jobban is örülök, de akkor miért istentiszteletre invitáltak?
Dél körül a barlangnál gyülekezünk. Senki nem tud semmi pontosat. Egyesek szerint a szertartás korábban kezdődik, mások tudni vélik, hogy fél - egy órát késik. Szervezők sehol, hiteles információ nincs.
Azt viszont megtudom, hogy a meghívót félreértve legalább 2 autóbusznyi honfitársunk szombaton délelőtt akart itt táblát avatni. Lám a nemzeti színű szalagos koszorút fel is tűzték a tábla előtti állványra. Sajnos ők még tegnap hazamentek, ha ma reggel érkeztek volna, vagy itt aludtak volna elérhető áron, akkor ma legalább kétszer ennyien lennénk...
 

Közben kiderül, hogy reggel óta folyamatosan váltják egymást a barlangban a csoportok. Program szerint délután 14 órától lenne barlanglátogatás. Pont indul egy vezetett csoport, inkább bemegyek most. Mire kijövünk elmúlik 13 óra, de nem késtem le semmiről, mégiscsak késik az avatás. Szerencsémre. Várunk. Kinn szakad az eső, de mi legalább fedett helyen vagyunk. Várunk. Végre elkezdődik. Ortodox szertartás. Biztosan érdekes, de én nem sokat értek belőle. De itt van a reggelről már ismerős református tiszteletes is. Őt legalább érteni is fogom. Közben az ortodox szertartás keretében hirtelen nekiugranak és ledöntik az állványt a zöld ágakkal lefedett tábla elől. Az állvánnyal együtt a zöldág-lepel is lehullik és előtűnik a restaurált tábla. Jóérzés tölti el a szívem, bár nem értem, hogy akkor a református pap már nem is fog csinálni semmit? Elvégre a tábla le lett leplezve és meg is szentelte a pópa. De mégis, református testvérük is megkezdi a maga szertartását. Szépen beszél. Aztán újra egy román nyelvű szónoklat, de ezt magyarul is elmondja az egyik szervező. Őt a helyi polgármester felszólalása követi. Kár, hogy az ő mondókáját már senki nem fordította le. Aztán újra az ortodox pópa, végül a református tiszteletes megáldja a táblát és a minket is. Ez jól esik. Hirtelen előkerül pár koszorú, amit némi huzavona után elhelyeznek a tábla alatt. Lemegyünk a kis épülethez, ami valaha turistaház lehetett, de kinézete alapján manapság nincs sok élet benne. Bográcsgulyásnak híre-hamva sincsen, de van sült kolbász és miccs (nemzeti eledel) illetve sör és üdítő. Hát ez éppen nem minden, mi szemnek, szájnak ingere... De kiderül, hogy mégis van bográcsgulyás de lenn Magyarremetén a faluban, a Turul panziónál.
Közben újabb turisták érkeznek, de hamarosan csalódottan visszatérnek! A barlang már zárva, nem fogad látogatókat. Pedig a meghívó szövege szerint még csak most kellene kezdődjön igazán a barlanglátogatás.
A szervezők mindenkit hívogatnak bográcsgulyást enni. Lassan mindenki elmegy, így én is útnak indulok a Turul panzióba. Az udvaron elkerítve struccok. Eredeti ötlet a struccfarm melletti teraszon teríteni. De itt újabb meg meglepetés ér! Egyetlen adag gulyás 5 euró! S valaki még magyarázza is, hogy ebben már benne van a kenyér ára! Valahogy elmegy az étvágyam. A fenti szíves invitálás alapján azt hittem, hogy az ételt a szervezők állják... Jobb helyeken ez így szokott működni. Igaz a barlangba is ki kellett fizetni a belépőt, de ezt akkor azzal magyaráztam, hogy a barlangi vezetés állami monopólium és egy civil kezdeményezés miatt csak azért sem adnak legalább erre az egy napra némi kedvezményt. Viszont a pénzemért sem jegyet, sem nyugtát nem adtak... Pedig állítólag már ez is Európa!
Rossz szájízzel távozom. Már a kegyelet is üzlet lett? Czárán apánk ezt érdemli?
Nem tudom hány szálláshelyet sikerült kiadni aranyáron a táblaavatásra érkezőknek, de azt gyanítom, hogy sokan nem fognak még egyszer visszatérni ide.
Útban hazafelé a régi zsidó közmondás visszhangzik a fejemben - kissé kifordítva : „Jobb a sűrű forint, mint a ritka fillér."
c.r.