A Belényesi-medence

Beküldve: .

Dukrét Géza
belényesi-medence
 
A Királyerdő (Pădurea Craiului), a Bihari-havasok (Munţii Bihorului) és a Béli-havasok (Codru-Moma) között elterülő Fekete-Körös völgyét két jól elkülöníthető részre oszthatjuk. A Felsővölgy, vagy Belényesi-medence, tág, katlanszerű völgy, amely a belényesújlaki szorosnál, a Pontos-kőnél ér véget. Magyarlakta települései: Belényesújlak, Belényessonkolyos, Körösjánosfalva, Várasfenes, Belényes, Köröstárkány, Kisnyégerfalva, Magyarremete. Az Alsóvölgy, Sólyomtól kezdve Tenkéig egyre jobban szélesedik, majd észrevétlenül átmegy az alföldbe. Magyarlakta települései: Gyanta, Tenke, Bélfenyér, Kisháza. E falvak mind Árpád-kori települések, amelyek még a 11. században keletkeztek.

 

A Belényesi-medence természet-földrajzi környezete

A Belényesi-medecét északon a Királyerdő dombjai, keleten a Vlegyásza délnyugati nyúlványai és a Bihari-havasok, nyugaton a Béli-havasok határolják. A földkéreg beszakadása révén jött létre, amelyet a hegyekből lefutó folyók töltöttek fel a negyedkorban. A klímaváltozások, majd újabb törések és süllyedések, valamint a folyóvízi eróziónak köszönhetően alakult ki mai domborzata. Mind keleten, mind nyugaton a hegyekhez simuló dombsor övezi, melyek márga, agyag és homok lerakódásokból állanak, amit vastag kavicsréteg borít, a folyóvizeknek köszönhetően.

E táj nagyon gazdag volt ércekben. Az ércek főleg kontakt előfordulásban szerepelnek, melyek kitermelése hozzájárult a völgy benépesítéséhez. Rézbánya környékén arany-, ezüst-, réz-, vasérc egykori bányászatának nyomait találjuk. A 20. században ugyan itt uránércet bányásztak. Régen a nép sok meszet égetett, melyet az alföldön adott el pénzért vagy gabonáért. Kvarcitos homokkövet bányásznak Sólyom és Borz között. Több felé kitűnő agyag található, amely elősegítette a fazekasmesterség fejlődését. Erre utalnak a régi családnevek az 1600. évi belényesi összeírásokban: Fazakas, Korsós, Begrés, Kőműves. A 18. század végén Belényesben nagyon lehanyatlik ez a mesterség, de a magyar falvakban még javában űzik. 1770 táján Újlakon öt, Remetén hét fazekast írtak össze. Ma csak a Vaskoh utáni román falvakban találunk fazekasokat, mint Leheceni, Sălişte de Vaşcău, Criştioru de Sus. A folyók völgyében kitűnő sódert lehet kitermelni.

Éghajlata kontinentális. Az időjárás alakulását a környező hegyek határozzák meg, de mivel észak felé nyitott, befolyásolja az óceáni hatás is. Leggyakoribbak a nyugati szelek. Az évi átlagos hőmérséklet 9 fok Celsius, az évi csapadékmennyiség 600 mm körül van, de a dombokon eléri a 900 mm-t is. A medencében és a zárt völgyekben gyakori a hőmérsékleti inverzió.
A Fekete-Körös a Bihari-havasokban ered, jobb oldali mellékfolyója a Köves-Körös (Crişul Pietros), Rézbányai Körös (Crişul Băiţei), a Nyimesd (Nimăieşti), Rósa (Valea Roşie), a Vida és Topa, amelyek a Hollód-patakba ömlenek, a Kölesér (Culişer), bal odali a Tárkányka (Tărcăiţa), Fenes (Finiş).

A mindjobban terjeszkedő mezőgazdaságnak köszönhetően már csak kis területet takar a természetes növénytakaró. Főleg bükk-és tölgyerdőkkel találkozunk, de már csak foltokban. Csak a magasabb dombokat és a hegyeket fedi összefüggő erdőség. Számos cserjével találkozunk, mint a galagonya, mogyoró, kökény, som, vadrózsa, az árterületeken a fűzfa, éger, mocsári növényzet. Általában gyenge termőképességű talajokkal találkozunk, mint a barna erdei talajok, ártéri öntéstalajok.
Dukrét Géza
(A bihar megyei EKE alapító tagja)
 
(A teljes cikket regisztrált felhasználóink bejelentkezés után a Felhasználói menü - Letölthető dokumentumok menüpontja alól tölthetik le.)