STINA DE VALE-I REGÉK - A CSODAFORRÁS

Beküldve: .

Tartalomjegyzék
STINA DE VALE-I REGÉK
A HAT TESTVÉR
A CSODAFORRÁS
A POJÉNI CSÚCS
A SZERENÁD VIZESÉS
A REMETE-FORRÁS
A VADON TEMPLOMA

A CSODAFORRÁS

Miért oly jéghideg e forrás vize? miért önti ily bámulatos bőséggel habjait ez üregből? Milyen rázkódtatás, mily rombolás, mily nagyszerü hegyindulás lehetett az, melynek most is látható tanúiként, mint annak áldozatai, e termetes sziklatömbök szerte-széjjel, egymásra hányva, itt hevernek? - Van-e valami összefüggés eme katasztrófa és a forrás léte közt? s a tünemények magyarázatára melyikből kell kiindulni?

Ilyen és ehez hasonló kérdések tolúltak elém többször, midőn a medencze kristályvizében gyönyörködve, a kiömlő habok csobogásán elmerengtem. - Sokszor felvetettem e kérdéseket magamnak; és soha nem tudtam rá megfelelni.

Egyszer aztán megkérdeztem magát a forrást; és az megadta a feleletet. - Talán, hogy véletlenül ép jó kedvében találtam; vagy, hogy mert gyakori látogatója lévén, régi jó ismerősök voltunk, igy bizalmas intim viszony fejlődött lassanként ki közöttünk, és egy-más titkomat én is elmondtam neki: elég az hozzá, elbeszélt mindent, elmesélte keletkezésének ‘s ama nagyszerü hegy-krachnak történetét.

Nem mondta még el senkinek idáig. Velem is csak egész bizalmasan közölte; ‘s csak alig-alig akarta megengedni, hogy tisztelt olvasóimnak azt a legszorosabb titoktartás pecsétje alatt elbeszéljem. - Most már hát kénytelen vagyok ennek folytán én is azon kérelemmel előállani, hogy azt senkivel ne közöljék, nehogy engem, ki garancziát vállaltam az iránt, hogy a titok tisztelt olvasóim körén túl ki nem szivárog, kompromittáljanak.

* * *

Réges-régen történt e dolog..... Akkor még nem volt itt semmi üreg a sziklák között; forrás nem buzogott itt elő..... Ez omladékok, e sötét nyilások, e beroskadt hegyoldal, - mind, mind nem léteztek. - A hegy teljes épségben domborodott itt is ki, mint másutt, és belsejében csoda-dolgokat rejtett. - A jégkirálynő lakott odabent, jégpalotájának, jégvárosának közepette, fényes udvarától, temérdek szolgahadtól és hódoló néptől környezve. - - E jégvilág diszét, fényét, ragyogását, kápráztató tündöklését lefesteni, - sokkal ihletettebb toll kellene, mint az enyém..... Egy egész város csupa merő átlátszó kristály-jégből! - Utczák, házak, falak, fedél, tornyok, bástyák, ‘s a kolosszális oszlopok is, melyek e roppant kiterjedésü üreg-ország óriási sziklamenyezetéig felnyúlva, ezt fentartották: minden, minden jégből volt itten!

És a jégkirálynő boldogan élt benne, és uralkodott népén... És csakis népén; mert - férje nem volt. A bájos tündér u. i. tökéletes hajadoni állapotban leledzett - a mint egy tündérhez illik. - De nemcsak hogy férje nem, hanem még kedvese sem volt - a mi pedig már egészen összeegyeztethető lett volna a tündéri életpályával.

Hogy miért fosztotta meg magát a szerelem édenétől, annak igen fontos oka vala. - Apja u. i. midőn birodalmát neki átadta, így szólott hozzá:

- Egyetlen leányom! Vedd át im országomat és uralkodjál rajta! És nem lesz vége országodnak soha és mindég fogsz uralkodni, ha egy dologra vigyázol. - Óvakodjál a férfiaktól, tartsd távol magad tőlük. - Őrizkedjél a szerelem édes maszlagától: méreg az! Vértezd fel annak gyilkos melege ellen szivedet erősen! Mert csak addig fog országod, palotád fennállani, te csak addig fogsz élni ‘s uralkodni, mig szivedet is jégkéreg boritja! Ha a jégburkot a szerelem napjának gyilkos sugarai leolvasztják szivedről: romlást hozol magadra és népedre; elpusztul szép palotád és egész nagy birodalmad!

A szép tündér természetesen megigérte, hogy ugy fog tenni. Mit is ne fogadna meg egy nő azért, hogy uralkodhassék? - S idáig minden rendén ment volna. - Uralkodott sokáig, nagyon sokáig bájos tündérünk ‘s őrizte gondosan a szivét övedző jégpánczélt; és sikerült is neki azt az elolvadástól megvédeni.

Azonban, fájdalom, állandó boldogság nincsen a földön, - de még a földben sem.

Krisztus születése előtt a 37.542-ik esztendőben különös tünemény kezdte magára vonni Jégország lakóinak figyelmét; ugy érezte mindenki, mintha a levegő egyszerre feltünő módon megenyhült volna.

Az ország alaptörvényei közé tartozott, hogy a lég hőmérsékletének legalább tiz fokkal a fagypont alatt kell állani s óriási thermometrumok voltak mindenfelé kifüggesztve, melyek az ország fennállása végett szükséges ezen temperatura állandóságát folyton ellenőrizték.

És ime most egyszerre elkezdett a higany e normal-ponttól fölfelé haladni!

Képzelhetni az ijedséget, mely az egész népen erőt vett e jelenség láttára!

Általános forrongás támadt mindenfelé.

Tudósok, természetvizsgálók kutatták e szokatlan tünemény okát; a tudományos akadémia üléseket tartott, folyton e felett tanácskozva ‘s pályadijakat tüzött ki a kérdés megoldására. Az ellenzék azonban, melynek fő feladata, hogy pellálja inter a kormányt, a hol csak lehet - nem sokat törte a fejét a dolog hübnerén, hanem a helyett megkérdezte szépen a minisztériumot: Van-e tudomása arról, hogy stb.? és ha igen: szándékozik-e stb.?

A kormány viszont megigérte, hogy szakenquęte-et fog egybehivni a kérdés tanulmányozására; a tárgyalások eredményéről részletes jelentést teend s annak idején, majd ha a dolog kellőleg megérik, törvényjavaslatot terjeszt be a hőmérséklet veszedelmes fokozódásának meggátlása czéljából. - Népgyülések jöttek össze, melyek sok zajjal és semmi eredménynyel tárgyalták az ügyet. - A papok országos bőjtöket s körmeneteket rendeltek; a diákok virgoncz népsége pedig ujjongott, mert már kezdték bezárni az iskolákat. - A hirlapok verték a nagy dobot s a rendőrséget okolták az egészért; a rendőrség meg azt mondta, hogy ez nem hozzá, hanem a tudósokhoz tartozik, fejtsék meg azok. - A „Csudafesti Hirlap" minden félórában adott ki egy külön számot 30,000 példányban (mind elkapkodták), egyre ujabb bulletineket hozva a hőmérők viselkedése - illetőleg emelkedéséről s rőfös vezérczikkekben bizonyitva, hogy az egész bajnak tulajdonképeni kútforrása az egészségtelen pártviszonyokban fekszik.

De mind ettől a sok okos dologtól senki nem lett okosabb; ‘s a hőmérők higanya folyton magasabbra hágott. - A levegő átmelegedése rohamosan kezdett növekedni és nem tudta senki, senki, hogy miért?

E töprengő bizonytalanság közt egyszerre jőnek a kapu-őrök, nagy lelkendezve, arczukból kikelve, jelenteni, hogy valami csodálatos fényes alak közeledik a kapuk felé, melyből oly melegség árad ki, hogy ők nem voltak képesek azt magukhoz bevárni, hanem meg kellett előle szaladniuk, hogy el ne olvadjanak.

Mi lehet ez? - Hiszen üstökösök nem szoktak a föld alatt járni. - Vagy talán valami petróleumban utazó ügynök, a ki a legékesebben szóló s meggyőzőbb reklámnak tartja, ha természetben mutatja be, mily kitünőleg ég az árúja?

Nosza kordont elébe! Utját kell állani, nehogy behozza az országra a veszedelmet!

Az egész nép megindul s tolong a kapuk felé, hogy lássa a tüneményt, s visszakergesse az ország határáról. - De e közben mindenki valami szokatlan meleget érez terjengeni tagjaiban, mely annál inkább növekszik, minél közelebb jutnak a kapukhoz. Itt most egyszerre szembe tünik a közkiváncsiság és ijedelem tárgya, a mint gyorsan közeledett a kapuk felé.

A földalatti tüzek birodalmának ifju királya ez, ki hallván a jégkirálynő szépségének hirét, ott hagyva országát, elindult, hogy azt fölkeresse. Csupa tűz-láng az egész alak, perzselő meleget lövelve maga körül mindenfelé.

Itt látják immár a veszedelmet lépésről-lépésre közeledni és senki sem állhat utjában, senkinek nincs hatalmában azt feltartóztatni: mert a ki közelébe jut, annak oly lankasztó melegség járja át egyszerre izmait, mely a legkisebb erőkifejtésre is képtelenné teszi. - A nép hátrál, futni kezd a baljóslatu jelenség elől; ez pedig feltartóztathatatlan utjában már eléri a kaput, itt van a városnál, melynek bástyái, falai, oszlopai, házai egyszerre aggasztó módon nedvesedni kezdenek a jövevényből kisugárzó hőség hatása alatt. - Emez pedig bámulva látja e jégvilág szemkápráztató tüneményeit. Hogy is ne lett volna mindez a legnagyobb mértékben meglepő a tüzek birodalmának lakójára, hol jeget soha sem, legfeljebb csak aszalt vagy forralt állapotban látni?

De a mi mindennél inkább meglepte, elbájolta a tüzkirályt, az természetesen maga a szép jégtündér volt, kit palotájából szintén kicsalt volt a kötelességérzet és kiváncsiság s ki lehetőleg közelről akarta az uj tüneményt szemügyre venni, nem tudva még azt, hogy a tüzzel játszani veszedelmes.

Ő rajta különben sem vett erőt az általános rémület. Mint fejedelemnő, még atyjától örökölte azt a fontos államtitkot, hogy a kapuk közelében, oly helyen, melyen mindenkinek, ki az országba bejött, át kellett mennie, - egy nagy süllyesztő tömlöcz van elrejtve, a netalán betörő ellenség megsemmisitésére... Ez volt a végső menedék... E megnyugtató titok birtokában minden aggodalom nélkül indult tehát a jövevény elébe, el lévén határozva, hogy a mint ez a sülyesztő hidra lábát ráteszi, a titkos rugó megnyomásával őt a feneketlen mélységbe zuhintja. - - - - - - Amott jön már a veszedelmes tünemény: egész bátran, szabadon halad előre; nem mer közeledni feléje senki; perzselő közelségétől fut minden messzire...

Csak a jégkirálynő nem szalad, nem hátrál tőle, s hagyja magához mindig közelebb-közelebb jönni. - - Mi ez? bátorság, elbizakodottság? hadi csel, vagy elvakultság talán?

Ime már rálépett az idegen a vesztőhidra! Most itt a pillanat őt megsemmisiteni... Ez az utolsó percz: most még van lehetőség ártalmatlanná tenni őt... A másik perczben már késő lesz, ha a hidon túlhalad.....

Nos miért késedelmezel, szép királynő a mozdulattal, mely téged népeddel együtt még megválthat? - - Miért nem érinted meg ama titkos rugót, mely a sülyesztő ajtaját megnyitja? - Miért állasz ott merően, mozdulatlanul, - mintha szoborrá váltál volna?

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Ejh! De minek öltsem egyik szót a másikba? Mit kerülgessem a dolgot? Hiszen csupán csak egy férfi s egy nő szerepel a történetben, s azért ugy is eltalálta már biztosan a novellákban járatos szíves olvasó s tudja előre, bármint rejtegetném, hogy mi lesz a vége? - Természetesen az, hogy okvetlenül szerelmesek lesznek egymásba. Mert hát ugyan mi hasznukat is vehetném különben nekik?

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

A szép királynő első pillanattól ott felejté szemét a jövevény deli alakján. De nemcsak szemeit felejtette ott; elfelejtett mindent, mindent: atyja tanácsát, saját igéretét, elhatározását, magát, jövőjét, királyi székét, népét, birodalmát. - - - Ott lehet már tőle a sülyesztő: nem veszi ő annak többé semmi hasznát! Hogyan is nyomhatná meg a titkos rugót? - Hiszen az első percztől fogva, midőn az idegent megpillantá, ő maga is egy vesztő hidon állott s egy sokkal nagyobb, hatalmasabb rugó jött ő benne mozgásba, - ama rugó, mely őt a szerelem örvényének mélyére lemerité.

Nem látta már, hogy a merre csak a vészthozó idegen elvonul, - a meleg légkörtől, mely belőle kisugárzik, a jég felülete körülötte mindenütt nyirkosodni kezd. - Sőt még azt sem vette észre, hogy az ifju jövevény tüzes pillantásaitól az ő szivét fedő jégburok is olvadásnak indult lassanként s mind gyengébb és vékonyabb lesz.

A jégpánczél végre egészen leolvadt királynőnk szivéről; s e palládium elenyésztével, most, midőn az ifjunak forró szemsugarai közvetetlenül szivébe lövelték az égő szenvedély tüzét: a szép tündér egész valóját át meg át hatotta ezen eddig még soha nem érzett édes gerjedelem melege. - Ő is szeretett, teljes lelkéből, vakon, a sokáig visszatartott szenvedély egész hevével.

Nem látta, vagy nem bánta már, hogy a két szerető sziv izzón forró szenvedélyéből kisugárzó hőségben a jégfalak mindenfelé olvadoznak, gyengülnek, fogynak s az oszlopok roskadozni kezdenek.

És a közben e végzetes szenvedély s a belőle keletkező romboló hőség egyre fokozódott s a massziv jégtömegek mind kisebbre zsugorodtak össze.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Minden elolvadt, vizzé vált már, mely elöntötte az egész országot. Csupán csak a piramidalis nagy oszlopok állottak még fenn, melyeken - habár meggyengültek s lazultak már - a mindent befogó sziklamenyezet nyugodott.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

A veszély pillanatról pillanatra fenyegetőbb alakot öltött....... De a szép tündér - őrült szenvedélyében a jelen percz boldogságán kivül semmi egyebet nem látott már s a szerelmi mámor édes önfeledségében dobta oda magát az ifju karjai közzé .................... A hőkifejlés immár a tetőfokot érte el... És a legmagasabb fokra hevitett izzó szenvedély e pillanatában nem birták tovább a reájuk kisugárzó hőséget elviselni a sziklamenyezetet fentartó jégkolosszusok sem: szilárdságuk meggyengült, összetartó erejük elenyészett s a szerelmesek lángoló szenvedélyének perzselő tüzétől átmelegitve, egymásután omlottak széjjel a magasból, ekként még szaporitva az alant már mindent elárasztó viztömeget.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

És bezuhant utánuk legvégül a támaszától megfosztott óriási sziklafirmamentum is, romjai alá temetve az egész országot, népet s ezzel együtt a boldogság menyországának küszöbén álló szerelmes párt is.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

*

E roppant beomlásnak látható nyomai ma is megvannak a hegyoldal külső behorpadásában s ama, most már nagyobbára bemohosult, gyepesedett kőtetemekben, melyek ott mindenfelé szétszórva hevernek.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

A mérhetetlen jégtömegek olvadásából keletkező viz pedig - a beszakadás által előidézett nyomástól is segittetve - a hegyoldalban utat tört magának a külvilágra s most is csodahidegségben, bőségben s kristálytisztaságban önti ott ki habjait.

A jó anyatermészet még fejfát is állitott oda a nagyszerü sziv- és hegyforradalom áldozatává lett szerelmes párnak: ép a forrás felett egy merő-kopasz sziklából kinőtt mélabús fenyőszál rezgeti sötét lombjait. - Egy elmult, megsemmisült, eltemetett világot gyászol az ottan, - mintegy emlékoszlopa a tűz és viz szerelmi tragédiájának.......

A forrás habjai pedig alatta egyre susogják, susogják: Jaj annak, jaj, a ki forrón szeret!