STINA DE VALE-I REGÉK - A REMETE-FORRÁS

Beküldve: .

Tartalomjegyzék
STINA DE VALE-I REGÉK
A HAT TESTVÉR
A CSODAFORRÁS
A POJÉNI CSÚCS
A SZERENÁD VIZESÉS
A REMETE-FORRÁS
A VADON TEMPLOMA

A REMETE-FORRÁS

Erdő mélyén - hol világ ne lássa -
Rejtőzik a Remete forrása; -
Pázsit-szőnyeg teritve alája, -
Sürü bükklomb sátra borul rája. - -

,Jó Remete, szólj az ég nevére,
Mért vonultál e vadonba félre?
Miért nem mutatod soha képed,
Hogyha jőnek látogatni téged?

Kihivtad a törvényt magad ellen?
S rejtőznöd kell ez eldugott helyen?'
- «Nem vagyok ily üldözésnek tárgya,
Ettől lakhatnám a társaságba.»

,Bántottak? Megejtettek cselt szőve?
Vagy csalódtál jóbarátba, nőbe?' -
- «Nem bántottak, nem csaltak meg engem;
Sőt mindenki jó volt velem szemben.» - -

,A halál tán elragadta tőled
Kedveseid, gyermekidet, nődet?' -
- «Ily kemény csapás nem volt rám mérve;
E bánattól a sors megkiméle.» - -

,Kényelem és pompa környezett tán?
S szégyenkezel gazdagságod multán?' -
- «Sok vagy kevés: a mennyi volt épen,
Annyi mindig elég vala nékem.

Mért lakom hát mégis e berekbe?...
...Nézz körül csak: élni itt nem szebb-e? -
...Teremtett világ ez, hol én élek; -
Hiú, csinált világ a tiétek! - -

Laktam én is e csinált világba,
Laktam ott soká; de mind hiába:
Az a lárva, mit viselnek ottan,
Szörnyen fojta már, - azért ledobtam. -

Eldobám, s kijöttem a szabadba,
Hol az ember senkinek se' rabja.
A szabad természet hű ölében, -
Magam szabadnak csak itten érzem. - -

Hozzám, igaz, itt is sokan járnak; -
De hiába jőnek, - egy se láthat. -
Nincs is nékem semmi károm ezzel:
Látogatást vissza adni nem kell. - - -

«Vizit»-et nem fogadok, nem adok,
E luxus-adótól mentes vagyok.
Nem kell hát darálnom untalan csak
Azon bölcs czélból, hogy - ne hallgassak! -

Emlegetnem örömöt, szerencsét; -
- S más efféle czifra hazug beszéd,
Melyből nem hisz egy pirinkó mórzsát
Sem ki mondja, sem a kinek mondják.

És zsúrokat fanyalognom végig,
Hol az unalmat rőfszámra mérik; -
Erőszakot tenni nyomon-lépten
Jó magamon ezerféleképen.

Mosolygásra torzitani arczom,
Hogy igazat még ez se mutasson!
- Még azt hinné különben a másik;
Hogy néki nem örülök rogyásig! -

Az embernek legszebb adománya
A beszéd, ha mint eszközt használja; -
Itt mint önczél, zsarnokunkká válik,
Melynek rabjai vagytok egy szálig.

Minden elferdül itt, - nincs valódi;
Alakosság csupán, üres módi.
Még a becsület sem igaz lényeg:
Nem jelent itt becsületességet.

Lehetsz tiszta lelkü, becsületes,
A ki senkit nem bánt, másnak jót tesz:
Nem ér semmit, becsületed nincsen,
Ha vért ontni nem állsz mindig készen.

De bár igaztalant mívelsz, sértesz,
Nem ép «correct»-ül jutsz nyereséghez:
Csak készen légy ezért embert ölni,
‘S becsületesként fogsz tündökölni!

‘S türjem azt, hogy bábként húzzák-tolják
Szavam' tettem' léha, üres formák?
- Üres a héj, nincs mag semmi benne;
‘S adják, veszik, mintha teli lenne! - - -

Csak azt nézzem folyton, a mi látszik!
A mi van, azt eltakarjam váltig;
‘S a mi nincs, mutassam azt helyette...
Ugy hívják ezt ottan: etikette! - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Mondd hát ember, ugyan mit is vétett
A természet olyan szörnyüt néked,
Hogy természetesnek lenni restelj,
‘S a mi csak rá emlékeztet, vesd el? - - -

Ha véletlen magadon megsejted
Egy kis nyomát a természetesnek:
Már megijedsz, ‘s úgy letakarítod,
Mint ruhádról holmi piszok-foltot.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
...A gazdag pór elbeczézte fiát,
Kényeztetve abból urat csinált;
Tömi pénzzel: ez fényben él, mulat,
‘S játsza erősen a finom urat. - -

Szülőjéhez tartozni már szégyel:
Feje fölött megvetőleg néz el...
...Lám, lám! pedig rögtön vége volna,
Hogyha kezét az levenné róla.»...
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Elnémult itt a Remete szája. - - -
A bükk lassan bólintgatott rája...
S a kis patak egyre azt csevegte:
Menj már haza, vár az - etikette - ! - -