A mézgedi Czárán-cseppkőbarlang

Beküldve: .

Előttem az Erdélyi Kárpát Egyesület meghívólevele:

„Igen tisztelt Tagtárs Úr! Czárán Gyula tiszteleti tagunk még e hónap ban kirándulást óhajt vezetni az újonnan feltárt, hazánk egyik legszebb cseppkőbarlangjának, a négyemeletes Meziádi barlangnak megtekintésére, és e czélból f. hó 14-én városunkba érkezik. Ha a kiránduláson részt óhajt venni, a kirándulási terv megbeszélést czéljából szíveskedjék f. hó 14-én d. u. 6 órakor (péntek) egyesületi irodánkban (Mátyásház) megjelenni."

Kolozsvár, 1904. okt. 13-án Kovács Géza főtitkár

A barlangot már az 1800-as években ismerték és látogatták, de annak rendszeres feltárása csak a múlt század vége felé kezdődött el. Czárán Gyula 1880-ban látogatta meg, de csak turistaként. Ebben az időben Schmidl Sándor budapesti geológus végzett feltárómunkát az alsó járatban (ez róla is van elnevezve), és annak nagyságából arra következtetett, hogy nagy barlangrendszerről van szó.

Mézgedi cseppkőbarlang

Czárán a kilencvenes években kezdett feltárómunkát végezni itt, ezt 1904-ben fejezte be, és akkor szervezte meg a kolozsváriakkal a fent említett bemutató kirándulást. „Czárán Gyula, illetve az EKE meghívására, 1904. október 22-én nyolc tagú társaság (az EKE nagyvezérkara, köztük Kovács Géza főtitkár) érkezett meg Barátkára. Czárán negyedmagával várta őket, majd lóra ülve, Dá-mes-Tízfalu-Savanyú-kő útvonalon, mintegy 32 km-t lovagolva, késő este értek a barlanghoz. Bőséges vacsora után bejárták a barlangot, reggel 5 órakor érkeztek vissza az előcsarnokba, majd két órai szalmán-alvás után, tűz mellett, megreggeliztek és 9 órakor ismét nyeregbe ültek, elérték Barátkán a délutáni vonatot, és este már Kolozsváron voltak, kipihenni e nehéz túra fáradalmait. A túrán résztvett Ruzitskáné is, Kolozsvár legelső turista-hölgye, aki a férfiaknál jobban bírta a fáradalmakat."

Czárán saját vezetésével és költségén vágott lépcsőfokokat (helyükre az 1950-es évek elején vaslétra került), ezeken lehet felmenni a második „emeletre". Járhatóvá tette a 33 m magasságban lévő sziklahidat a Denevér-csarnokon át, a Pálma mellett, a Végzet útján az Ördögnyakig. Innen lépcsőket vágva összeköttetést teremtett a Schmidl-altáróval. Czárán tovább kutatta a barlangot, a felsőbb járatokban is ötletes elnevezéseket adva a képződményeknek: Díszterem, Oszlopcsarnok, Keresztelőmedence, Nagy csillár, Mater Dolorosa, Pluto mauzóleuma. A bejárati kapu 397 m tengerszint fölötti magasságtól eljut 475 m magasságig, a barlang végpontjáig. Czárán az 1903-ban megjelent híres könyvében (Kalauz, a biharfüredi kirándulásokra) írta le először részletesen a barlangot, Éjféli körút (A meziádi bál) címmel. Biharfüredet jelölte meg a kirándulás kiindulópontjául. Mivel az út nem tehető meg egy nap alatt, azzal a nagyon is ésszerű javaslattal állt elő, hogy estére kell a barlang bejáratához érni. A barlang részletes bejárása 6-7 órát is igénybe vehet, tehát már hajnalra jár az idő, mire onnan kikerül a kiránduló, aki bőséges reggeli után déltájra visszaérhet Biharfüredre. Ez a megoldás volt a legjobb az 1970-es évekig; akkor aszfaltozott út épült Mézgedig.

Czárán élete delén váratlanul meghalt, de leírása alapján a barlang egyre ismertebbé vált. Egyéni turisták rendszeresen látogatták, de a szervezett turizmus az első világháború után csak 1929-ben kezdett újraéledni, a Nagyváradi Sport Egylet (NSE), majd az 1932-ben megalakult Bihari Turista Club (BTC) révén. Biharország címmel turisták és természetbarátok lapja is megjelent 1929 novemberétől, népszerűsítve a bihari tájak csodálatos szépségeit, köztük a mézgedi cseppkőbarlangot is. A feléledő szervezett turistaélet egyik célpontjává vált a mézgedi cseppkőbarlang. Mokos Kálmán váradi turista a Biharországban megkezdte a barlang ismertetését, felhasználva Czárán leírását. 1930 pünkösdjén az NSE megszervezte a kétnapos mézgedi bált, mintegy háromszáz résztvevővel, számos meghívottal és környékbeliekkel. Ekkor vésették románul és magyarul a bejárat sziklafalába a Czárán-emlékszöveget, és nevezték el róla a barlangot. Egy év múlva ismét megrendezték a mézgedi bált, de rájöttek, hogy „túlnépszerűsítették" a barlangot: a nagy látogatottság miatt nagy volt a rongálás. Dr. Balogh Ernő kolozsvári egyetemi tanár, az EKE későbbi titkára 1931 nyarán műszerekkel pontosan feltérképezte a barlangot, majd még egyszer visszatért, és egyeztette a megrajzolt térképet a valósággal. Ezt a térképet a BTC kinyomtatta és terjesztette; ma is használatos és hiteles térképe a barlangnak.

A második világháború után a szakszervezet Népi Turista Egylete keretében fellendült a turista élet, ismét nőtt a mézgedi Czárán-barlang látogatottsága. A Barlang-patak völgyében, a bejárattól 600 méterre megépült a menedékház, elkészült a Biharfüred-Mézged-Remete útvonalon a jelzés (kék háromszög, halványan még ma is látható). A Jánosfalva-Biharrósa. iparvasúttal kirándulásokat szerveztek a barlanghoz. A hatvanas években, az erdészeti és megyei utak építésével egyidejűleg megszűntek a kisvasutak, de a barlang könnyebben megközelíthetővé vált, mert Mézged községig aszfaltozott, onnan pedig még 6 kilométeren elfogadható minőségű erdészeti út épült. Ezen autóbusszal el lehetett jutni a menedékházig, s így lehetőség nyílt arra, hogy Váradtól egynapos túrákat szervezzenek a barlanghoz. A Czárán által vágatott lépcsőket a Pisai ferde torony elnevezésű helyen vaslétrákkal helyettesítették, a bejáratot zárhatóvá tették, azóta csak vezetővel látogatható a barlang. A menedékház ma is működik, de érdemes megállni Mézged faluban, és érdeklődni a gondnok hollétéről. A mézgedi Czárán-cseppkőbarlang meleg jellegű, azaz nyáron a meleg levegő betódul a 78 m szintkülönbségű, felfelé tartó járatokba, és bennreked. Bent a levegő hőmérséklete 12 Celsius-fok körüli, ezért nem kell túlöltözni, főleg télen, amikor a kinti csípős fagyhoz alkalmazkodó öltözetünk még melegnek, feleslegesnek is tűnhet. Ha többnapos bihari túrán veszünk részt, a barlangot is útba ejthetjük. Biharfüredről indulva, a már említett kék háromszög jelzést követve például meg lehet ismételni a Czárán-féle éjféli körutat.

(Megjelent a Bihari Napló 1997. február 10-i számában)