A révi Zichy-barlang - Tervek és tettek

Beküldve: .

Tartalomjegyzék
A révi Zichy-barlang
Népi Turisztikai Egyesület
Tervek és tettek
Tervek és tettek 
 

A kedd délutáni összejöveteleink felizzottak: mindenki a tízfalusi Handl-barlang további feltárásáról álmodozott. Már láttuk is magunkat a Zichy-bar­lang második szifonjának túloldalán. A szervezés egyre konkrétabb formákat öltött, és összeállt a második expedíció csoportja. Az időjárást kémlelgetve végre megszületett az elhatározás: augusztus 19-24. között lesz a tábor.
 
Az indulás napján tízen (plusz egy) álltunk a Nagy állomáson, elképzelhetetlenül nagy csomagokkal: hátizsákok, gázálarc tokok, karbidlámpák, deszkák és lécek, kalapácsok, vésők, és ki tudja, mi minden más. Révtől, enyhe emelkedővel, jó 13 kilométert kellett cipekedni. Az Esküllőre vezető vízárok mellett haladtunk, majd Doborcsány előtt a gálosházi völgyön értünk fel a dolinák közé a karsztplatóra. A főhadiszállás Gheorghe Praja juhász szegényes tanyája volt. Ez 400 méterre lehet a barlang bejáratától. A Somogyi család a tiszta szobába került, a többiek pedig a téli juh akol szénapadlására. De kik is voltunk még a csapatban? Elsősorban a kedves, tevékeny, fáradhatatlan Bordás Puiu, a vékonyka főmókamester Kucserik Zoli építésztechnikus. Szalkay Zoli, Nagy Ferenc és Györfy Feri technikusok, Schütz Nóra és Nagy Ilona diákok, jómagam, no meg a „plusz egy". Ez nem volt más, mint a mindig mosolygó kis kamaszlány, a tizenöt éves Kovács Csicsi. Még akkor szegődött hozzánk levakarhatatlanul, amikor Réven a Czárán-utat javítottuk. Eleinte csak baj volt vele, de lassan-lassan hasznavehetővé vált. Mindig lehetett ugratni, sohasem haragudott meg. Jó családból való úrilány volt, de itt megtanult krumplit pucolni, mosni, főzni, lapátolni, cipelni. És megtanulta a természet határtalan szeretetét...

Másnap megkezdtük az előkészületeket a Feliratos terem mennyezete alatti „egérlyuk" kivésésére. Az állvány és a létra építéséhez szükséges anyagokat lecipeltük a barlangba, és két csoportra osztottuk a férfitársaságot. Két tízórás műszakban dolgoztunk, kétórás váltással. A szabad váltás pihent, evett, aludt és figyelte az időjárást.

A környék babonáit és előítéleteit legyőzve, Gheorghe Praja, a fiatalab­bik idevalósi családos juhász is lejött a terembe. Nagyon nagy segítségünkre volt, mert háromszor annyit tudott vésni, mint mi, városiak. A vájat egyre bővült, kissé balra fordult, függőlegesen lefelé szélesedett. Eljött az a pillanat is, amikor Kucserik Zoli már átfért a lyukon. 0 érkezett meg először, fejjel lefelé ereszkedve, az új terembe. Utána engedtünk egy meggyújtott karbidlámpát, és vártunk. Eltelt pár perc, amíg a meghatottságtól szipogó Zoli hangját meghallottuk:
- Gyerekek! Amit látok, az olyan szép, hogy nincsenek rá szavak!

Egyenként átmásztunk abba a járatba, ahová ember előttünk még nem
tette a lábát. Minden fehér volt, a padló tele csillogó kalcitgyöngyökkel, a falak mentén kristályvízzel telt szebbnél szebb tetarattamedencék, sztalagmi-tok és drapériák. Karbidlámpáink fényében minden kékesen csillogott. Kerülgettük a tavakat, egyre haladtunk. Egy nagyobb terembe értünk, ahova iszapos homok folyt be kívülről. Iszapvárnak neveztük el. A járat egyre szélesedett, és lejtősebb lett. Meghajolva, négykézláb, majd kúszva haladtunk tovább. Aztán már csak Zoli haladhatott előre, de ameddig a lámpája elvilágított, csak ez a szűk, lapos járat látszott. A lábánál fogva húztuk lassan vissza. Nyilvánvalóvá vált, hogy még messze van a révi második szifon innenső oldala. De mint később kiderült, fáradozásaink 320 méterrel rövidítet­ték meg az ismeretlent.

Mire visszaértünk a Feliratos terembe, már mindenki ott volt. Lányokfiúk mind átbújtak az új járatba. Most már a teljes létszámú csapattal indulunk ismét a csodálat újonnan felfedezett birodalmába. Túl az Iszapváron egy kb. 1 m mély, másfél méter széles tavacska állja el az utat. Ezt csak a meny-nyezet egyik sziklájába kapaszkodva, átlendülve lehet átlépni. Már azt hittük, mindenki „átrepülte" az akadályt, amikor nagy csobbanás rázta meg a félhomályt. Mondanom sem kell, Csicsi ült nyakig a friss vízben. Az általános jókedvnek Bordás Puiu vet véget:
- Na, gyerekek, ne kakecoljunk sokat - ez volt a szavajárása... -, mindenki levesz magáról egy-egy száraz ruhadarabot, és odaadja!

A művelet után Csicsit, akin minden nagy és feltűrt volt, még a jobb családból való madárijesztők is megirigyelhették volna. Másnap Szalkay, Nagy Ferenc és Kucserik feltérképezték a barlangot. A 71. oldalon közölt térkép emlékezetből készült, ugyanis az eredeti elkallódott az idők során. Negyvenhét évvel ezelőtt itt feneklett meg a révi Zichy- és a tízfalusi Handl-barlang átjárhatóságának kutatása. Azóta érdembeli tovább­haladás nem történt. Ha az adott karsztrendszer vízgazdálkodását elemezzük, és figyelembe vesszük, hogy a Handl-barlangba átlagosan 10 liter víz ömlik be másodpercenként, a révi vízesés hozama pedig 80-100 liter lehet, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a Rév-Tízfalu karsztrendszernek a felszín alatt hatalmas víztartalékai lehetnek. Ez pedig nagyméretű járatokat és oldaljáratokat jelenthet. A rendszer vízgyűjtő területe 10,5 négyzetkilométerre tehető. Ha csak évi 570 milliméteres csapadékkal számolunk, és 40 százalékos elpárolgást veszünk figyelembe, a vizek egyenlege pontos. Pénzzel, szakértelemmel és akarással talán meg lehetne valósítani a két barlang átjárhatóságát!

A révi barlangot elsősorban kényelmesen járhatóvá kellene tenni az első szifonig, aztán ott bányászati módszerekkel átjárhatóvá kellene tenni az első szifont. Ha a második szifonig könnyen el lehet jutni, a búvárbarlangászok dolga lenne ennek mélységét és hosszát megállapítani, esetleg túljutni rajta, és meglátni, mi van ott. De ha ez a szifon túl mély, még akkor is felette folyosót robbanthatnak a bányászok. Elképzelhető az is, hogy aknákat mélyítsenek le a fennsíkon sorakozó dolinákból, és így jussanak be az ismeretlen részbe. Ugyancsak lehatolással elképzelhető a Handl-barlang eldugult kürtőjének ki-dugítása és kitágítása, továbbá egy bejárati vaslétra építése. Érdemes lenne komolyan foglalkozni ezzel, áldozni rá, mert siker esetén 12-14 kilométeres fő- és mellékjáratos barlangrendszert kapnánk, amelyet villamosítani lehet, és amelyben elképzelhető egy barlangi villamos kisvasút (mint a Pireneusokban).
 
A hely adottságaihoz az is hozzátartozik, hogy nemzetközi fővasútvonal közvetlen közelében van, a Zichy-barlang előtt van hely szállodák és éttermek építésére. Egyszóval itt lehet létesíteni egy olyan turisztikai központot, amely nemcsak a barlangot, hanem az egész Kissebes-Rév szakadékvölgyet bejárhatóvá tenné, turisztikailag értékesítené!

Álmodni lehet és szabad. A megvalósulás a jövő század zenéje. A lehetőség adott...
(szerk. : Mára megvalósult a szerző álma, újra fogadja a turistákat a felújított Zichy-barlang) 
 
(fotók: Czumbil Attila)