A Tatár-hegy

Beküldve: .

Kincses László túraleírása
Régi vágyunk, egy méltánytalanul elhanyagolt hely, a Tatár-hegy megmászása. Sokszor jártunk már a Bogában, mindig elmegyünk mellette, de csak a lábainál lévő sziklafalakat érzékeltük, kerülgettük eddig, nem is sejtve, milyen szép látványosságok várnának ránk egy kicsit, vagy inkább sokkal feljebb. Tavaly ősszel elhatároztam, hogy nekiugrunk a feleségemmel és a kisebbik fiammal. Nem szoktam pedig szinte soha előre elhatározni a végső úti célt, mindig Belényesen döntöm el, hogy merre megyünk az időjárás függvényében. Szép idő esetén ugyanis inkább magaslati kilátópontokat, ködösebb napon, viszont inkább barlangokat, vagy vízeséseket keresünk fel. Nos, most épp a szép idő lett a Tatár-hegy veszte. Elautókáztunk ugyanis a Medve-barlangi elágazásig, ahol szintén körbe szoktunk nézni felmérve a reánk váró lehetőségeket. Kelet felé tekintve azonban megpillantottuk a Nagy-bihar tetején lévő pálcikát, vagyis a TV-tornyot.

tatar-hegy5

Legutóbb, mikor felmásztunk oda a szép panoráma reményében akkora ködbe keveredtünk fent, hogy öt méterről nem láttuk egymást, csak kiabáltunk, ki merre van, nemhogy a panorámában gyönyörködjünk. Most feltettem a kérdést a családtagjaimnak, hogy melyik hegyet válasszuk? A szavazás eredménye 3:0 lett a Nagy-bihar javára, így a Tatár-hegy egy időre a talonba került. Idén tavasszal, viszont szintén kilátásba került a Tatár-hegy. Belényestől elég jónak tűntek a látási viszonyok, így most semmi sem tántoríthatott el a csúcs megközelítésétől.
Nekivágtunk hát az ismeretlennek, ugyanis még soha nem jártunk arra, de a túristák zöme sem, hiszen turista út semerre nem vezet fel. Némi internetes kutakodás, műholdas fényképek tanulmányozása előzte meg a túrát, így a Pietroasa felőli támadást választottam. A falu után lévő kis hídnál jobbra térve egy makadám úton jelenleg is működő kőbányánál álltunk meg a helyi munkásoktól némi infót begyűjteni. El is igazítottak úgy, hogy egy zsákutcába kerültünk, ahonnan esélyünk sem volt felmenni a hegyre. Visszatértünk a kőfejtőhöz és egy halvány csapáson indultunk el felfelé a nagyobb siker reményében. Előttünk még nem sokan járhattak, hiszen a derékig érő száraz gaz sehol sem volt letaposva. Egy igen meredek kapaszkodón felküzdve magunkat egy hosszan elnyúló gerincre értünk, amelyet már a térképen is be tudtam azonosítani.

tatar-hegy-1

Nagyon távolban látszott is egy csúcs, de nem mertem megmondani a többieknek, hogy az a cél, mert menten visszafordultak volna. Ilyenkor tavasszal ugyanis még nincsenek bejáródva a lábak, hiszen a télen csak 6-8 km -es túrákat szoktunk menni, ez pedig kissé több. A táv mintegy 12-13 km a szint pedig közel 1000m.
Kaptattunk hát felfelé a gerincen úttalan utakon, de csodálatos erdei környezetben. Végig a gerincen kell haladni, így eltévedni nem lehet, viszont szebbnél szebb kilátás kínálkozik jobbra-balra és néha előre is. A Fericse és a Gurányi-hegy végig uralja a bal oldali panorámát. Alantabb az Aló-völgybe tekinthetünk be szinte végig, kissé jobbra a Boga-völgy a Köves-körös tavaszi bő vízhozamával, majd a Galbena-völgye tűnik fel a közelben. Jobb oldalon pedig Pietroasa a környékbeli falvakkal a Belényesi-medence, valamint a Béli-hegyek láthatók szinte kézzelfogható közelségben a harapós tiszta tavaszi levegőnek köszönhetően. Néhány km. megtétele után kezdett fogyni az erő a még edzetlen lábakban, hiába próbáltam lelket önteni a családtagjaimba egyre magabiztosabban a térképet böngészve, hogy már csak egy két kis tisztás és a célnál vagyunk.
Egy nagyobb tisztáson úgy döntöttek, hogy megelégszenek az 1000 m fölötti panorámával és inkább egy kicsit lepihennek körülnéznek. Igy egyedül mentem tovább a hátizsákomat is rájuk bízva, amely mint kiderült kissé könnyelmű lépés volt. A csúcs közvetlen közelében ugyanis eléggé meredek terep várt rám és a nyelvem már lelógott addig, ameddig az esküvői nyakkendőm. Víz nem lévén nálam, így a foltokban fellelhető havat nyalogattam, miközben egyre jobban kitárulkozott a bihari táj. Nem akartam viszont sokáig magukra hagyni az enyéimet, így a csúcs közvetlen közeléből visszafordultam, de már lefelé jövet elhatároztam, hogy ide ismét visszajövök. A kicsi fiamnak nem nagyon tetszett az ötlet, mert sok volt a kicsi lábacskájának ez a kis kora tavaszi séta, de egy fondorlatos tervet eszeltem ki a meggyőzésére.
Régi vágya a gyerkőcnek a Medve-barlang meglátogatása, ugyanis, mikor legutóbb ott jártunk be volt zárva, csak kívülről látta az Állami Áruházakra emlékeztető bejáratát. Megbeszéltem, hát vele, hogy elmegyünk legközelebb a Medve-barlangba, de közben gyorsan felugrunk a Tatár-hegyre is egy másik barátságosabbnak tűnő irányból. Két hét múlva tehát ismét felkerekedtünk, most csak mi ketten, hogy semmi sem tántoríthat el a csúcstól. Kivártuk a Medve-barlangnál a sorunkat, megtekintettük azt, majd 11 óra körül elindultunk a Tatár-hegy felé. Azért mondom, hogy felé, mert erre sincs turista út és csak a térképre és a vizualitásra hagyatkozhattunk.

tatar-hegy-2

A Medve-barlang parkolójától kell tovább menni egyenesen Giulesti falucskáig. Mi itt egy kicsit tovább szaladtunk, mint kellett volna, ahonnan már szinte kilátástalannak tűnt a hegy megmászása, ezért visszafordultunk egy pisztrángtelepig. A magas betonkerítéssel körbezárt telep sarkánál találtunk egy alkalmasnak tűnő ösvényt, amelyen nekivágtunk felfelé. Hamar faltuk a métereket felfelé, hiszen a terep roppant meredek. Egy nagyobb tisztásra felérve a ragyogó időben látszódott, hogy nem lesz hiábavaló a fáradozásunk. Kezdett egyre jobban kibontakozni előttünk a bihari táj lenyűgöző szépsége. Ahogy araszoltunk egyre feljebb, egyre több ismerős pontot pillantottunk meg. Előttünk egy kisebb csúcsot jobbról megkerülve egy másik tisztásra jutottunk, ahol egy idős bácsival találkozva kézzel-lábbal nyugtáztuk, hogy jó felé tartunk.

tatar-hegy-4

Még egy hosszabb keskeny gerinc és egy rövidebb fullasztó kaptató várt ránk a csúcsig. Felérve az 1291 m-en található beton jelzőkőig., káprázatos soha nem felejthető körpanoráma tárul elénk. Én, aki már nagyjából ismerem az egész hegységet, nem akartam hinni a szememnek, hogy mennyi minden ismerős hely belátható innen. Nyugat felé tekintve a Tisza-hegy, Gurányi-hegy, Aló-völgy, mögötte a Fericse. Délebbre a Belényesi-medence a sörgyárral, előtérben a Medve-barlang bazárja, hátul az egész Béli-hegység vonulata. Tovább fordulva a Szegyesd-völgybe tekinthetünk át, majd a Rozsda-szakadék mögött látszó Nagy-bihar zárja a horizontot. Mielőtt kitekeredne a nyakunk, most már egész törzsünkkel forduljunk a Galbena felé. Az egész völgy a lábaink előtt terül el. Bepillanthatunk a Galbena-szurdokba, a Flóra rét üde zöld foltja fölött a Galbina-szirt vakító fehér sziklái mögött sejtjük a Glavoi-rétet. Távolabb a Pádis-tető látható uralkodó hegyével a jellegzetes alakú Mócok-templomával a Kék-Magura által övezve. Még tovább fordulva beleshetünk a hatalmas Boga-katlan leszakadó sziklafalai közé, a Boga-völgy is egy más perspektívából mutatja meg magát, mint, amikor benne közlekedünk. Ha ismét távolabb tekintünk, akkor a Nagy-havas hosszanti közel azonos magasságú vonulata tárul elénk a Bohogyővel, Mező-havassal, majd a Kuszturával zárva a körpanorámát. Aki felülről is szeretné látni a Bihari-hegység nagy részét, annak csak ajánlani tudom ezt a kilátópontot, biztosan egy örök élménnyel tér vissza innen.
Jó túrázást, kellemes időt kívánok: Kincses László