Esküllőtől Körösrévig a Királyerdőben

Beküldve: .

Az idei Szilágyi István (1941– 1997) emléktúra

Egri Ferenc túraleírása
Az Erdélyi-szigethegység részeként, a Királyerdő-hegységet (Mţii Pădurea Craiului) nem a legnagyobb, a legnehezebb hanem a legszebb, legszelídebb és legváltozatosabb jelzőkkel illetném. Az eltelt évek tapasztalata mondatja, hogy ilyen gazdag és zsúfolt tárháza a karsztjelenségeknek kevés helyen fordul elő. Személy szerint ezt a királyi helyet egy hatalmas, érett, lyukacsos sajthoz hasonlítanám, mert a töbröktől és víznyelőktől hemzsegő karsztfennsíkokról egész patakok tűnnek el a mélyben, szebbnél-szebb buggyanókban és vízöntő-barlangokban törve ismét a felszínre, esetenként újra eltűnve és újra felbukkanva. Ehhez hasonló jelenségeket felölelő, jelzetlen útvonallal ismerkedhetnek meg az alábbiakban.

Gépkocsival és vasúton egyaránt megoldható a megközelítés és visszautazás. Mi most az utóbbit választottuk. Nagyváradról indulva Esküllőnél (Élesd megálló- Halta Aleşd) szálltunk le a vonatról és Körösbarlang (Peştere) felé vettük az irányt. A falu főutcáján haladunk, amíg keresztezzük a balról érkező patakocska medrét. Ez tulajdonképpen (Puszta) Kalotánál (Pusta Călăţea), a víznyelőben eltűnő Mniera-patak vize. Innen már a vízpartot követjük a bal oldalon az utolsó házakig, ahol a tíz méternél vastagabb mésztufa rétegről alázuhogó Esküllői-vízesés (N47.02181 E22.37592, 227 m t.sz.f.m) látványa fogad. A travertinoba vájt ösvényen könnyen a mésztufa gát fölé, a vízesést tápláló Esküllői vízöntő-barlanghoz (N47.02111 E22.37613, 257 m t.sz.f.m) érhetünk. Annak ellenére, hogy a barlangot már a XIX. század közepétől ismerik, a barlangász szakirodalomba csak a híres, szebeni születésű, Kessler Hubert jóvoltából került be 1942-ben, amikor feltárt és feltérképezett 145 m szakaszt a vízkeletben. További feltárása csak speciális búvár felszereléssel lehetséges, mert 1957-ben egy hatalmas beton gáttal alakították ki azt a belső víztározót, amelyből a környék településeit látják el ivóvizzel. Később állapították meg vízfestéssel, hogy itt tör a felszínre a már említett Mniera-patak víze is. Innen egy jó kőhajításnyira, nyugatra, szintén a hegység meredek, északi, mészkő falában található a leleteiről elhíresült Igric-barlang (N47.02212 E22.37158, 323 m t.sz.f.m, 1,7 m magas, 2 m széles bejárat, Peştera Igriţa), melyet szintén a XIX. század közepétől kezdtek meg feltárni. Barlangi medve, vadmacska, vidra, szarvas, vadló, barlangi hiéna és ősoroszlán csontok valamint arheológiai leletek is, mint bronz és kerámia tárgyak, római pénzérmék kerültek innen a napvilágra. Az első csont leletekre 1850-ben bukkantak, majd később bioszpeológiai kutatások folytak: Leon Miller (1856), Frivaldszky Imre és János (1857), Daday Jenő (1880), Henri Breuil (1925), René Jeanel és Emil Rakoviţă (1929). Roediger Lajos 1881-ben készítette el a barlang első vázlatát. A bioszpelógusok a Drimeotus kovacsi és Duvalius bihariensis, endémikus fajokat itt is azonosították. A felfedezés óta eltelt hosszú idő és a kitartó fosztogatás miatt ma már teljesen lepusztult a barlang és tervezik a lezárását is denevér védelmi okok miatt. Mi sem időztünk sokat benne hanem folytattuk utunkat délnek, az erdészeti úton, a (Puszta) Kalotai-víznyelő irányába.


Kis emelkedő után, kellemes erdei úton hagyunk el jobbra két hatalmas töbröt és hamarosan megérkezünk (Puszta) Kalotára. A szalmával fedett, ágakból fonott kerítés mellett haladunk tovább a Mniera-patak folyását, a tavalyi szárazság miatt most csak a száraz medrét, követve a víznyelő monumentális kapujáig (16 m magas, 12 m széles). Mostanában már nyugodtam meg lehet közelíteni a hirtelen lejtő bejáratot, mert civil kezdeményezésre elhordták a több tonna szemetet, amit a zárt völgy minden szakaszán lakók szétdobáltak és az itt eltűnő Mniera-patak felhalmozott a háznyi sziklák között. Jó húsz-harminc métert ereszkedhetünk az impozáns boltív alatt, amíg elérjük azt a kisebb vízesést, ami alatt a patak teljesen eltűnik a föld mélyében, egy óriási pillepalack hegy mögött, amit nem lehetett a felszínre hozni. A kommunális szemét elhordása és a környék lakóinak tudatosítása talán megoldja ezt az elszomorító állapotot. Itt a barlangban vagy előtte lehet uzsonnázni majd kikapaszkodva a portálé fölé az ördögszántáson vissza lehet térni a fonott kerítéshez innen pedig tovább az Élesd – Belényes főútig. Ezen következik egy kis „aszfaltozás" a Mniera völgyén fölfelé Gálosházig (Gălăşeni). Itt a műútról balra fordulva kiemelkedünk a vízválasztóra majd a falu házai között leereszkedünk a kis ortodox templomig. Vele szemben van az a ház, melynek telkén található a Gálosházi víznyelő-barlang (N46.98894 E22.43755, 391 m t.sz.f.m, Peştera de la Gălăşeni) szűk bejárata. A ház oldalában, a kerítésen van egy átlépő, melyen keresztül beereszkedhetünk a barlanghoz. Belépőt kellene fizetni a gondnokságnak, ha el lehetne őket érni. A pár évvel ezelőtti rehabilitációs program keretében elnyert gondnokság és anyagi források fejében eltakarították a sok szemetet, vasrácsot szereltek fel és megépítették a bejárat alatti vízesés fölé a behatolást megkönnyítő lépcsőt. A kaput azóta nyitva tartják, mert a folyamatosan érkező szemét mindig eltorlaszolta és nem lehetett bejutni a négy földalatti terembe. Ide most csak beköszöntünk, mert siettünk tovább a Gálosházi vízöntő-barlanghoz (N46.98310 E22.44242, 401 m t.sz.f.m) Az ortodox templom mellett, a temetőn keresztül beindulunk a házak közötti, szűk sikátoron át az alig fél órányira lévő forráshoz, mely most télvíz idején szinte langyos vizzel látja el az egész völgyet. Itt valamikor kis vízimalom dolgozott (Moara Jurjii) de ma már csak a vízgyűjtő betonfalai állnak és a folyamatosan terjeszkedő gazdasági épületek folytogatják a látványt. Ennek az útvonalnak a további szakasza a Gálos-patak völgyét követi a szebbnél-szebb mésztufa gátak mellett Doborcsányig (Dobricionesti). Itt ismét aszfalt következik Birtin faluig, ahonnan balra térve jutunk el Körösrév (Vadu Crişului) vasútállomására, zárva egy nem túl nehéz, helyenként aszfaltos, de annál változatosabb és szebb túrát, melyet az év minden szakában meg lehet ismételni, emlékezve Szilágyi Istvánra (barátainak Sziszi), akivel első ízben jártam én is e jelzetlen vidéken még az EKE Bihari osztályának a korában.

Egri Ferenc
https://sites.google.com/site/fegrif/
www.czaran-gyula.ro
http://www.aafro.ro/membri/francisc-egri/portofoliu/


További fotók: