A révi Zichy-cseppkőbarlang

Beküldve: .

Czárán Gyula

Aki a magyar államvasutak vonalán a révi szoros közt robogva, a kocsi ablakából gyönyörködik az átelleni sziklafalon leömlő Máv-esés kedves képében, - nem is gondolná, mily kemény, nagy munkát végzett ez a szelíden alázuhogó kis patakocska mindjárt ott kissé hátrább a hegy sziklaméhében. Mert semmi más, egyedül ő alkotta a nevezetessé vált barlangot: s ezen folynak habjai most végig, hogy annak továbbépítésén, bár észrevétlen, de biztosan haladó munkával folyton dolgozzanak. Lehet, hogy e munkáját a sziklatömegnek valami repedése előkészíté, vagy megkönnyíté, de a vízvájta tunnel karakterét a barlang alsó részének képe mutatja félreismerhetetlenül: ez alsó, földszinti rész hosszú alagutat képez, melyben a patak vetette meg ágyát.

 Körösrév

Révi vízesés

Amennyire impozáns a vastag rétegsorokban feltornyosuló s a barlangi kapu fölött baldachinszerűleg messze előrehajló sziklafal homlokzata, melybe a barlang bejárata nyílik: oly jelentéktelennek látszik maga a bejárás ürege, csakhogy éppen befér a látogató a széles, de alacsony nyíláson, vigyázva, hogy bele ne üsse fejét az alácsüngő cseppkőkoloncokba. De belépve hirtelen megnő a mennyezet s fenn 3-4 méternyi magas éles csúcsívben kapcsolódik össze. A cseppkőburkolatok már itt mindjárt az előcsarnok falain kezdenek jelentkezni s a padmalyról is cseppkőcsapok csüngnek alá; de fennálló cseppkőképződmények, szobrok, bábok (Báb-oknak nevezem a barlang talajából felnyúló, alulról felfelé nőtt képződményeket - a stalagmitokat. Csap szóval jelölöm azokat, melyek felülről nőve lefelé, a barlang mennyezetéről csüngnek alá - stalagtitok. Azon cseppkőburkolatoknak jelölésére peddig, melyek a barlang falain végigszivárgó vízből képződve, ezeket mintegy páncélszerűleg beborítják, a vért szót használom.) még itt az alsó részben nincsenek és nem is lehetnek; mert a benne folyó pataknak meg-megáradó s mindent el-elöntő habjai azok képződését lehetetlenné teszik.

Legelőbb mindjárt feltűnik egy, a boltozatról alákúszó, négy méter hosszú fehér vért-képződmény: a Vámpír. Fenn nagy bunkós fejénél erősen kiszélesedik s innen le farka felé teste egyenletesen vékonyabb-vékonyabb lesz. Hátát és a fejét cifrázó dudorok sárga csíkokkal vannak tarkázva; s háta közepén fejétől farka végéig szintén sárga színben élesen kifejlett gerincképződmény húzódik alá. Az egész valami rejtélyes tengeri szörnyetegnek benyomását teszi a nézőre. Mellette az Oroszlánbőr: a falon szétterpeszkedő rőt-sárga cseppkővértezet. Hátrább fenn a mennyezeten a Magyar Korona: sárgás és veresbarna redőkkel díszített nagy szürkés föveg, benne a fej helye üresen hagyva; hosszú palást ereszkedik róla alá. Jobbra elől az Elefántfej hosszú ormányával úgy tekint le a patak rohanó habjaira, mintha „perkopf" készülne beléugrani abba. A barlang boltozatai itt már 6-8 méternyi magasságra nőnek meg s oldalfalain nagyon markánsul kifejlődött rétegsorok tornyosulnak egymásra. Imitt-amott huruba-nagyságú leszakadt sziklatetemek hevernek. Most hirtelen alászáll a boltozat s alig 3 méter magas kaput alkot a barlang további menetéhez; e pontról 58 lépcső vezet fel a barlangnak egy mellékágába; ez a Kálvária. Ide felérve, balra szép kis kápolnaüreg nyílik, hófehérrel váltakozó vörösbarna színű redőzetekből alakítva. Feljebb pár lépcsővel még egy nagyobb üreg tátong, szürke s vörösbarna függönyökkel, bábokkal, díszletekkel pompázva.

Révi barlang

Kis falépcső vezet tovább fel ez ág legszebb részéhez. Balra rojt-sorokból összeállított nagy masszív oszlop emelkedik; előtte embernagyságban kisebb alak, mely két karján a szobrocskákat áruló talián módjára apró bábokat tart; lábainál is kisebb-nagyobb bábok állanak. Az egész nagy csoportot pedig a mennyezetről rojtos drapériákban aláereszkedő baldachin fedi be, a fehér, szürke, barnapiros, rőt színeknek ízléssel kombinált változataiban tarkázva. Odább nyersen hagyott, dísztelen masszív vastag képződmény nyúlik fel a boltozatig: a Szárnyas Oszlop; a túloldalából u. i. óriási kőszárny nőtt ki, melyen még a szárnytollak sorozata is jól kivehető. A Szárnyas Oszloppal átellenben a sziklafalat tapétaszerű kifejlődésben bámulatos szabályosságú és ízlésű rajzolatok díszítik; pedig e remek képeket meglehetős ronda kezek rajzolják: figyelmesebben nézve u. i. semmi más, mint a mészkő által kacskaringós repedésein kiizzadt iszapnak e repedések vonalain történt lerakódása festi azokat a falra. Pár lépéssel odább egy rojtos függönyzettel bezárul ez ág s innen visszafordulva, le kell ismét a főágba, a patakhoz menni. Ennek boltozata most egyszerre oly alacsonyra száll alá, hogy csak erősen lehajolva lehet mintegy öt-hat lépést tovább haladni. Itt kitágul ismét a barlang menete s bőséges cseppkőképződmények tűnnek újra fel. Különösen feltűnő és sajátságos hatást tesz ama rojtos szegélyű terjedelmes cseppkőtábla, mely mint egy nagy, hosszú eresz nyúlik előre a talaj és a víz fölébe, üresen hagyva az alatta lévő térséget s egyúttal talapzatát alkotva a fölötte alakult cseppkőképződényeknek: a Lótusz; mielőtt u. i. a víz színe a lecsapolás folytán alászállott volna, lótuszlevélszerűleg látszott az egész szétlapulni a víz tükrén. A rajtalévő cseppkőképződmények egymás fölébe emelkedő rojt-sorozatokat alkotnak, hófehérrel tarkázott kávészínre festve. Itt egy nagyobb tágas öblösödés következik; s eddig jutottunk száraz lábbal az első lecsapolás eredményeként Handllal 1903. év november havában; innen már csak térden felül érő vízben mehetünk tovább a szemben lévő sziklafalig, melyre lépcsőn kell felmászni. Sajátságos regényes karaktere van ez érdekes csarnoknak. Mélyében a sötét víztükör csillog, s erre bal oldalt a Lótusz borúi egész hosszában rá, mely itt már egy emeletes rojt-sorokból alkotott cseppkőfüggönyzetnek szolgál talapzatul. E függöny sok ízléssel s változatossággal van színezve. Alsó rojt-sorai, melyek a Lótuszt szegélyezik, szürkés hamuszínűek, a középső sorok szép bronz színűkkel tűnnek ki, az egymásból fejlődő felsőbb sorok csap- és fodordíszítése pedig élénk sárgásbarna színt mutat. Feltűnően ragyog elő az egészből egy halvány krém-színű, csaknem hófehér, szakállalakú cseppkőburkolat, melynek kristályai úgy tündökölnek, mintha gyémánttal volna kirakva: ez a Mohamed szakálla, jelenti, hogy nemsokára következik a Törökvilág Magyarországon... A csarnok jobb oldalát is részben hófehérrel váltakozó eleven színezetű fodrozott cseppkővértezetek díszítik, de a lapos sziklamennyezet kizárólag fehér cirádákkal van tarkázva.

A lépcsőn fel s a sziklapárkányon tovább menve, egy hídról Perzefone fürdőszobája tűnik elő: 5-6 m átmérőjű kerek cseppkőcsarnok; alja medencét alkot, melyet a patak lát el vízzel. Alul a víz színe fölött csaknem feketében játszó sötét bronz színű cseppkővért köríti a medencét s ád igazi alvilági hangulatot a scénának. Ezen felül hófehérrel kedvesen tarkázott sárgás és rőtveres képződmények következnek, gazdag rojtfűzérekben emelkedve egymás fölébe. Különösen pazarul van díszítve az Öltöző Kabin fodrozott csipkés mennyezete; fölötte pedig egy falain hófehérrel tapétázott s felül egész fekete mennyezettói borított fülke a fürdőruha számára. Gazdag függönyzetek s drapériák díszelegnek mindenfelé; miket végre egy óriás rojtokból alakult emeletes cseppkőredőzet zár méltóan be. A hídon tovább menve s a redőzet mögé kerülve, ennek felső része egy szószék-baldachin alakját veszi föl; míg az alsó rész, sárga színű óriás gombakalapjával s az ennek pereméről alácsüngő sötétzöld, csaknem fekete szakállképződménnyel valami tengeri medúza alakját mímeli. E mögé balra bekanyarodva, fölötte ízléses filigrán munkában gazdagon kidolgozott s díszített csipkefodros mennyezet látható; míg lábánál vízmedencékre oszlik fel a talaj, melyek szeszélyesen fodrozott párkányokkal vannak egymástól elválasztva, - nagyobb cseppkőbarlangokban gyakran látható érdekes tünemény. A főmenetbe visszatérve, ez itt keskenyebb alagútba megy át, melyet egész széltében faltól-falig a benne folyó patak vize töltött ki még akkor, midőn a vízlecsapolási munkálatok folytán tavaly ősszel idáig Handllal legelőször behatoltunk. Nem is voltunk akkor képesek tovább menni a víz miatt; s csak pár héttel később sikerült Handlnak két vállalkozó társával, Stern Adolf mérnök rokonával és nagytiszteletű Veress István révi ev. ref. lelkész úrral e „Grand Canal"-t csónakon bejárni s végére eljutni. Styx nevet viseli e sziklacsatorna; a barlangoknak legromantikusabb s talán legérdekesebb részévé avatja, valóságos specialitássá teszi nemcsak díszítésének bőkezű gazdagsága, hanem azon igazi alvilági komor hangulat, mely az egészen elömlik. Megkövült népsége, a bábok, szobrok, mindenféle alakok sokasága, nem az élet piros színét viseli magán, mint a barlang többi részében, hanem alvilági árnyakhoz méltóan a gyász sötét mezébe van mind burkolva.

A sötét bronz-zöld és feketébe játszó olajzöld, a sötétbarna árnyalatok egész a feketéig, az uralkodó színek; de megérintve imitt-amott egész világos, halvány rózsa, krémszínű vagy fehér cseppkőcsoportok ragyogásától, melyek mint az elmúlt életből ide áthozott kedves emlékek, derítik fel közbe a komor hangulatot. Ugyanazon alak képződése néhol derült színekben indul meg és sötét színekben végződik; vagy éppen megfordítva: komor a kezdet és derült a vég, -a hangulatok küzdelmének eredményeként. De legpazarabb talán mégis a csatorna hosszának közepe táján lévő 10-15 m magas tág kerek csarnok, hol bővebb tere nyílt a művésznek képességét kifejteni; ez kápráztató fénnyel van kiállítva s gazdag színpompában tündöklik. Ezen túl rendes méreteire szűkül ismét össze a csatorna; majd megint kissé kitágul a végén; s itt a sötét, komor falak s boltozatok közt egyszerre vakító fehér nagy redőzött, cseppkőfüggönyzet ereszkedik csaknem a víz színéig alá, bezárva végleg a tovább haladás útját. A földszinti menetnek itt egyelőre vége; még az sem igen látható, honnan ömlik itt be a víz a csatornába. De azért van ám még ennek is folytatása ott a vastag sziklafalakon túl, a Pokol-nak nevezett részben. Innen vissza kell ismét térni végig a Styxen, melynek bejárata fölött egy feketesárga zászló búslakodik; ide menekült a föld alá, a pokol fenekére: nem jó idő jár reá már oda fenn. Ami innen tovább felfelé következik, azt már maga egyedül Handl kutatta fel nyaktörő, merész sziklamászásokkal; s a barlang e pazarfényes emeleti részeinek felfedezése kizárólag az ő érdeme. Jobb keze: Mitru barlangvezető segédkezett neki hűséges odaadással s a barlangi sporttól megittasodott lelkesedéssel a vakmerő, nehéz munkában. Csak ezen emeleti részek felfedezése tette tulajdonképpen a barlangot méltóvá arra, hogy a szép nagy cseppkőbarlangok sorában helyet foglalhasson. Ott fenn, tíz méter magasban, hová lépcső vezet föl, nagy üreg tátong, melyből hosszú rojtozott függönyök csüngnek alá: ez a Kórus, mely mindjárt a Nagy Orgonával kezdődik: hosszú sípok sorai, három emeletben egymásra rakva; a csapok fehérek, de végükön pirosba mennek át. Remek díszű alkotás. Jobbra lentebb két szobor fog egymással kezet, mímelve a Ménmarót-párt, azon két sziklabálványt, mely kint a szorosban a vasútról is látható. Feljebb egy kapu bejáratát két nagy ajtónálló alak őrzi, alattuk és körülöttük egy sereg kisebb nagyobb apró szenttel; s az egészre oda fenn faragványokkal s csipkemunkával gazdagon díszített s pazar színpompában ragyogó magas mennyezet borul rá. A kis falépcső tetejéről, szemben az alant tátongó mélységen túl a sziklapárkányon, érdekes cseppkőképlet tűnik szembe: a Kapucinus csuhája kávészín-barna cseppkőből képződve, s alakja három szakaszra osztva, a fejnek, törzsnek s az alsó testrésznek megfelelőleg. A csuha szabásánál azonban egyszerre kifogyott a kelme, nagyon kurtára maradt, s a barát lábszárai lenn erősen kinyúlnak belőle. Biztos kézzel alkotott, meglepő szabályosságú, mondhatni művészi képződésű, három méter magas alak, egymásba átmenő színárnyalatok ízléses sávozásával. Körülötte hófehér tapétázás adja meg a falaknak díszét.

Most a nagy lépcső egy mélységet hidal át, melynek falai gazdagon vannak cseppkőképződményekkel rojtozva. Jobbra egy szobor húzódott egy baldachin alá. Balra teljesen hozzáférhetetlen helyen, egy mélyen benyúló nagy fülkében karcsú oszlopok, bábok serege; felül a mennyezetről rózsaalakú piros tömzsök csüngnek alá, hófehér tövisekkel és csapocskákkal felfegyverkezve. A lépcső feltűnően egy folyosóba vezet le, melyben két alak áll őrt: egy cifra mezbe öltözött, magasabb termetű, s egy igénytelen kisebb báb: a hárem őrei. Ezek jelentik, hogy itt kezdődik a Törökvilág Magyarországon. A folyosó végén díszlik a Hárem függönyzete: gazdag rojt-fűzérekből és csipkesorokból három különféle színvegyületben összeállított gyönyörű drapéria. Az egyes csoportokat összefoglaló rojtkalapok barnák; a rojtok maguk pirosak, közeik pedig többnyire hófehér színben pompáznak. A falépcsőn lefelé indulva, kedves kis Bethlehem-sátor nyílik a jobb oldali sziklafal üregében, fodros redőzetű mennyezettel, hófehér háttérrel; bent a jászol a pásztorokkal, fent a sátor fölött három báb néz le: a Három király alakja. A lépcsőn felérve s rögtön jobbra fordulva, egy gazdag függönyzetű ajtó-üregen át a Diván-tanácsba lehet belátni: egy komolyabb hangulatú egyszerűen, de nagyon jó ízléssel díszített kerek terem, a hol nem annyira a színek pompája, mint inkább azok összhangja kapja meg a szemet. A fehér, hamuszín és halvány barnapiros színek uralkodnak a teremben. Mindjárt az ajtónál a szultán turbános alakja; mellette a nagyvezér; odább a miniszterek, pasák és más kisebb-nagyobb urak segítenek intézni az ország dolgait. A mennyezet keresetlen, lapos, egész sima; cseppkőoszlopok nyúlnak fel belé a talajból, s masszív, vastag csapok csüngnek róla alá. A háttért egyszerű függönyzet zárja be.

Innen a lépcső' felé vissza indulva jobbra Mohamed testőrsége áll díszben: egy sereg különös jó ízléssel, tetszetősen formált cseppkőszobor. Válogatott gyerekek: a Gárda. Meztelen lapos sziklamennyezet alatt visz az út tovább a Török fürdő-be: kisebb csarnok, de a legbőkezűbben díszítve, keleti fényűzéssel felszerelve. Balra egy hatalmas krémszínű függönybástya őrzi, rojtkristályok emeletes sorozataiból összeállítva. Odább egy kiugró erkélyen kisebb-nagyobb szobrocskák, apró csecsebecsék díszelegnek, a legkisebbek alig 7-8 centiméter nagyságúak; egy magasabbra nőtt, tekintélyesebb báb felül uralkodik az egész sereg fölött. Még tovább, a medencén túl egy karcsú odaliszk lankatag alakja epedez, s a falakon vörös fehérrel tarkázott függönyzetek pompáznak. De mindent felülmúl a fürdő ezen részének mennyezete s ami róla aláleng: pirosbarna csapok, tűk, bojtok; felakasztott madarak lelógó fejei csőröstől, köztük egy-egy mérges veres kanpulykafej; a levest ízesítő zöldségek fajtái: sárgarépa, petrezselyem, peszternák és a többi: felülről lefelé nőtt sűrű erdeje a kerti veteményeknek, mind pirosbarna cseppkőből kimintázva. Egyébiránt a fürdő mennyezetének nagy része, különösen a közepén, egész sima; de a mennyezet vörösbarna sziklalapja csaknem egészen be van hófehér cseppkőtakaróval borítva, mely mint egy tejút húzódik rajta végig, s e hófehér burkolat be van keresztül-kasul minden irányban feltűnő picike kis lelógó bábocskákkal hintve, melyek egy sakk-tábla pionjaira emlékeztetve állnak ott sorban egymás mellett.

Révi barlang

S egy csodaképződmény ereszkedik e legénység soraiból alá: vörösbarna színben egy szalagot ábrázol, ép' oly módon megcsavarva, mint azt egy kos-szarvnál lehet látni. A finom, lenge képződmény, szabályosságával, könnyedségével, bámulatos, szinte érthetetlen alkotásával, természeti hűségével, - egyik díszdarabja az egész barlangnak.A Török fürdőből megint visszatérve, jobbra a küszöbön Mohamed mellszobra áll; fölébe finom kézzel alkotott hússzínű, fehérrel sávozott, gyöngéd redőzetű lobogó szárnya ereszkedik a mennyezetről alá; a Próféta zászlója. Ha fáklyát vagy éppen magnéziumszalagot tartunk mögé, az átvilágít rajta mint egy hártyán, s gyönyörű látványt nyújt. Tovább két karcsú odaliszk mellett elhaladva, alacsony kapu alatt kisebb méretű csarnokba nyílik bejárás, melynek belső része már a Purgatórium és a Pokol mélységeibe szolgál le. Kis terjedelméhez képest nagy fényűzéssel van kiállítva. Legelőbb mindjárt kecsesen formált két szép karcsú oszlop tűnik szembe; s éppen fölötte lóg le a mennyezetről egy bő nadrág két ága: Mohamed bugyogója. A mélység fölött magasra nyúló boltozatok óriási méretű csapképződményekkel s redőzetekkel vannak drapériázva. Jobbra halványpiros árnyalatokkal bájosan tarkázott hófehér rojtfüzérek borítanak mindent; s a bejárás mellett egy kis miniatür-rácskerítést húzott a barlangmester művészi szeszélye. A szűk kapun visszatérve, balra tovább egy erkélyre visz fel az út, a barlang egyik legpazarabb részébe: e csarnok a Mohamed Paradicsoma. Falai fehér és barnavörös színek változataival vannak tapétázva. A szemben álló báb-alakra nehéz, gazdag rojtbaldachin ereszkedik a mennyezetről alá, s az előbb említett Kos-szarv ismét láthatóvá lesz. Balra a Hurik csoportja tetszeleg kisebb-nagyobb vékonyabb, vastagabb babáival. Mögöttük hatalmas masszív fehér oszlop emelkedik ki.

Egyik legérdekesebb része e csarnoknak a vízszintes simára képződött mennyezet, egymást felváltva tarkázó zöldes és barnavörös mészkőből alkotva. E sima zöldesvörös alapon széles fehér szalag húzódik végig, s e szalag mely nem egyéb, mint cseppkőformálta burkolat, - a Tejút képét ábrázolja, az ici-pici kis cseppkőgombocskák sűrű sokaságával, melynek mint annak csillagai, úgy vannak abba beléhintve. A mi tejutunk azonban bőkezűbb, gazdagabb, változatosabb az égi tejútnál; mert nem csak tejet nyújt, hanem a kiadósabb reggelizés kedvelőiről is gondoskodik. A mi tejutunk közepére u. i. egész hosszában véges-végig hosszú vörösbarna kolbász-hurka van fel-spékelve, étvágygerjesztőleg lógva onnan alá, hogy az igazhívőket a disznóhús élvezésében a földön rájuk rótt nélkülözésekért itt a paradicsomban kárpótolja.

S a tejútig felnyúló ama cseppkő-oszlop büszkén érzi magát Atlasznak talán, ki az egész mennyezetet tejútjával együtt fenntartja, pedig bizony megállana az nélküle is, oly szilárdul van az egész alkotva. Falépcső vezet le innen a következő csarnokba, melynek cseppkőképződményei stílszerű következetességgel kifejlődve, csupa merő rúd, bot, csibukszár karcsúságára formált vékony magas alakokat mutatnak: Mohamed pipatóriuma, gazdag csibukgyűjteménnyel. Uralkodó szín a világos vörös-barna; de látható közbe egy-egy fehér csibukszár is. Némelyik olyan hosszú, hogy a magas mennyezetig fölér. Különösen benn a csarnok titokszerű mélyében magaslik föl egy merész képződmény, mellette egy termetesebbel, mely talán még a próféta szájába sem férne már be. A mennyezet díszítése méltó a magas tulajdonoshoz: sűrű sokasága borítja mindenütt az alácsüngő csapok, bojtok, csipkézetek, függönydíszítések, redőzetek, rojtcafrangok, hosszú csőrű apró kis madárfejecskéknek. Amennyi díszt csak elbír e szoba, fel van rá rakva minden. Egy luxuscsarnokot akart itt építeni a Nagy Úr, hogy parádézzék vele, s csattanósan zárja be a szép látnivalók sorát; mert ami még ezután következik, az nem annyira a szépnek, mint inkább az érdekesnek, a vadromantikusnak körébe tartozik. Balra fordulva, hosszú falépcső száll alá a Purgatórium-ba: e nagy kerek csarnok magas boltozatain és sötét falain búcsúznak az utolsó cseppkővek; mert itt már az alvilág igazi kietlen kopársága és rideg hangulata uralkodik. Nyugtalan sziklaomlatagokon, fekete falak közt végre egy ponthoz lehet lejutni, melyből a mélységbe letekintve, onnan a földalatti pataknak sötéten csillámló vízszínét látjuk viszont, amint az szédítő magas fekete falaktól alkotott keskeny sziklafolyosójában hömpölygeti habjait csendesen odább, ez a: Pokol. E pontról bocsátkoztak le kötélen a barlangkutatók Handllal a magukkal hozott összeállítható vászoncsónakban a víz színéig s ezzel kísérlettek meg egyenkint előrehatolni a sziklacsatornában, mit azonban már alig 25-30 méternyire a folyosó rendkívüli összeszűkülése legalább is egyelőre lehetetlenné tett. A barlang nem kínál e részben már semmi szépet, vonzót; ide már nem kísér el a cseppkőalakok barátságos, vendégszerető társasága. Az alvilági borzalmaknak fagyasztó hideg hangulata ül mindenen, s megkönnyült kebellel jut ki a látogató ismét Hádesz hatalmainak e rideg, komor országából. Végezetül a barlangból kijövet, a bejáratot őrző vaskapun belül a boltozat homlokfalán, fenn a magasban, még egy különös látványosság, a barlangnak egy valóságos specialitása díszeskedik: az Amerikai nagynéni címere.

Ha az ember utánozni szokta művészetével a természetet, miért ne utánozhatná a természet is az embert? No hát itt meg is próbálta és kitűnően sikerült is neki a tréfa. A művészt megillető teljes szabadsággal élve, hirtelen jött pajzán szeszélyben olyan valamit alkotott, amit neki ugyan szabad volt megtennie, sőt osztatlan elismerést nyert véle mindenkitől a remekül sikerült utánzásért; de a barlang ismertetője, ki ugyanazon művészi szabadsággal nem élhet, sajnálattal kénytelen annak tüzetes leírását vagy képben való bemutatását mellőzni, mert aligha dicséretet aratna vele... E kissé impertinens természet-tréfája valódi komikai hatással zárja be a barlangi látványosságok hosszú sorát, s a vendég derült hangulatban vesz búcsút a barlangtól, mely annyi érdekes, szép természet-játékával gazdagítá kedves emlékeinek tárházát.

Czárán Gyula

 
(Különlenyomat az ERDÉLY 1905. 1-2. sz.-ból)

( fotók: Czumbil Attila)