Galbena - 2. rész

Beküldve: .

A belényesi pihenőt, azért is tanácsolom még, mert innen szinte belátható az egész hegység. Nem szoktunk konkrét útvonalat kitűzni előre, hiszen azt a helyi időjárási viszonyok teljesen felboríthatják. A Belényesi-medencéből körbetekintve már behatárolhatjuk, hogy merre érdemes menni, hiszen nem azért jöttünk, hogy a rapszódikus időjárás kedvünket szegje az utunk során. (Természetesen ez csak az egynapos túrák során kivitelezhető). A mi esetünkben tisztának látszott az egész hegység, így a Pádis feletti égbolt is, így bátran neki vághattunk úti célunk a Galbena felé. Kisszedresnél ( Sudrigiu) lefordulva a mellékútra az adrenalin szintünk egyenes arányban emelkedik a tengerszint feletti magassággal.

A Galbena szurdokvölgyben

A Medve-barlanghoz vezető lekötő utat elhagyva egyre kanyargósabb lesz alattunk a kátyúkkal gazdagon tarkított út, majd beérkezünk Pietroasa községbe. Itt nem fordulunk balra a híd felé, hanem jobbra kanyarodva, majd azonnal balra keresztül megyünk a falun. Itt a táj teljesen megváltozik. Eddig ahhoz szoktunk, hogy tekintetünk szabadon kalandozhatott minden irányban- gyönyörködve a környező hegyek talpunk alá nyújtózkodó meredek lejtőiben-, most hirtelen egy szűk völgybe érkezünk.

A látótávolság jobbra szinte nulla -sziklafalak-, balra harminc méter és az is főleg lefelé a mellettünk haladó Köves-körös medrébe. Előre tekintve elláthatunk, akár száz métert is a következő kanyarig, hacsak nem egy busz mögött araszolunk. Ez az út alapjában véve kétsávos, de néha fele beleszakad a patakmederbe és ilyen helyeken a szembejövő forgalommal kompromisszumot kell keresnünk az elsőbbség érdekében ,ugyanis itt a kresz szabályai néha teljesen átíródnak.. Jó hír ,hogy ezt az utat a Bogáig augusztus 31-ig leaszfaltozzák, rossz hír viszont, hogy addig lépten-nyomon félpályás vagy teljes útlezárások vannak és szerencsétől függően 0-15 percet várakozhatunk a sűrűn létesített munkaterületeken, amíg a szorgosan dolgozó munkások hatalmas gépeikkel félreállnak és elengedik a felgyülemlett gépkocsi sort. Célszerű megállni egy kicsit a Pietroasatól mintegy másfél kilométerre található kőbányánál. Itt jobbra tekintve csapadékosabb időszakokban a kirobbantott sziklafalakon kisebb vízeséseket fedezhetünk fel, valamint balra mintegy öt métert leereszkedve a patak mederbe az asztalnyi köveken átbukdácsoló körös hűs vize közelében szerezhetünk akusztikus és vizuális élményeket a természet alkotta forgatókönyv szerint.

Néhány fényképet készítünk a sonkás szendvics elfogyasztása közben a termetes köveken lavírozó családtagjainkról, majd bepattanunk az autóba és követjük felfelé az egyre vadabbá váló Köves-körös vájta sziklás medret. A legközelebbi elágazás az Aló-völgybe vezet balra egy hídon át, mi most itt jobbra tartunk. Megállhatunk viszont egy kicsit és a hídra felballagva nyugtázhatjuk, hogy hogyan is gyarapszik a Fekete-körösünk vize egy-egy patak bő vízhozamával. Folytatva utunkat egy nem feltűnő, de annál fontosabb Y alakú útelágazáshoz érkezünk. Tábla jelzi, hogy itt tér el az út a Galbena felé. Egyenesen haladva a Boga-telepre érkeznénk, de mi jobbra kapaszkodva egy meredek emelkedőn folytatjuk utunkat. Ez az út már szerényebb az eddig jártaktól, akár szélességében, akár minőségében is .Az egy sávos hegyi makadám út a sziklafal oldalában van kiépítve robbantásos technológiával, szinte korlátok nélkül. Jobbra a függőleges sziklafal, balra a függőleges szakadék. Ez a monoton hegyi kacskaringós út ( a sofőrök számára élvezetes, az utasok szemszögéből nézve rémísztő) , hirtelen teljesen megváltozik.

Átkelünk egy hídon és minden a feje tetejére áll. Most balról van a sziklafal és jobbról szakad le mellettünk a korlátok nélküli völgy, amelynek aljából mintegy száz méteres mélységből a Galbena természetformáló munkájának harci zaja felül múlja azoknak a Dacia autóknak a motorhangját is, amelyek a zöldkártyát már több éve nem kapták meg. Mi a fiammal a híd előtt álltunk meg, részint kényszerből, hiszen még soha nem jártunk erre és elő kellett venni térképeinket a továbbhaladást illetően, részint pedig azért mert a hegyi út itt egy olyan kiszélesedő rétet kerül meg, amely önmagában is megálljt parancsol.

A több futballpályányi rét gazdag növényvilága újabb érzékszerveinket teszi próbára. A szintetikus szagokhoz szokott orrunk a természet által kikísérletezett és mindenféle rovarokat magához csábító illat kavalkádjából ihletet meríthetne, akár a DIOR-cég fejlesztőmérnöke is. Itt ezen a kis tisztáson történt meg az az esemény, amely a későbbiek folyamán nagyban befolyásolta az Erdélyi-szigethegységgel való kapcsolatunkat és segített hozzá egyre gazdagabb bihari élményeink megszerzéséhez. Itt találkoztunk ugyanis egy addig számunkra még ismeretlen házaspárral. Mi eléggé tanácstalanul szemléltük az alattunk tátongó szurdokvölgyet, valamint a szemközt magasodó sziklákat próbáltuk beazonosítani a térképek alapján, miközben egy autó parkolt le a kocsink mellett.

A gépkocsiból egy határozott fellépésű házaspár szállt ki, majd néhány lépést téve céltudatosan irányították objektívjüket a környező látványosságok felé. Itt a kevésbé felkapott turista útvonalak mentén kétlábú lényekkel elég ritkán találkozni, ezért kihasználván a lehetőséget szóba elegyedtünk velük. Kiderült, hogy az ő úti céljuk is a Galbena, és mivel már ők jártak ott, kérésünkre elfogadták a további túravezetést. Örömmel követtük őket egészen a turista út kiindulópontjáig. A Boga-völgytől ezidáig, mintegy tizenkét kilométert autózunk szédületes terepen, de ez a látvány egy életre szól. A szerző és fiaAz autóút egy hídon átkelve kiépített parkolóban végződik, ami azt jelenti itt, hogy meg is lehet fordulni és félreállni. Folytatódna még a makadámút egy sziklafalat megkerülve a Rozsda-szakadék felé, de ez már csak terepjárók számára javallott. Az eddig megtett utunk előtt is fújjunk még egy kis levegőt a gumijainkba, hogy a nagyobb kövek ne az olajteknőt kocogtassák. Elérkeztünk hát oda, ahova minden túrázó vágyik, a háborítatlan természetbe. Valami élelmet magunkhoz veszünk, vizet legalább másfél litert, átöltözünk gyalogtúrába, fel a hátizsák, térkép, foto masinák és lássuk a csodát, a természet csodáit. Az út már kezdetben is lenyűgöző. A Galbena patak jobb oldalán indulunk el, néhol sziklákban, néhol drótkötelekben kapaszkodva. A völgy összeszűkül. vagy tágul a patak szeszélyétől függően, de a mélysége egyre félelmetesebb. A sziklafalban kiépített láncokon ,drótköteleken kapaszkodva nem tudunk egymástól nagyon eltávolodni, mert az alattunk dübörgő patak hangja megfosztana bennünket attól az élménytől, hogy a pillanatnyilag látott szebbnél szebb képződmények értékelését megosszuk egymással.

A sziklafali séta rövidesen véget ér, ugyanis a völgy derékszögben balra megtörik. Itt található a Galbena talán legszebb fátyol alakú vízesése az Eminenciás vízesés. A Kék-magura hegyről érkező patakok útjuk során többször elnyelődnek dolinákban, majd karsztforrásokban előtörve (ezt sokszor megismételve) végleg előtörnek és a Fekete-körös legtöbb vizét biztosítják a Köves-körösön keresztül. Felkapaszkodva egy meredek emelkedőn az utunk még vadregényesebbé válik. Ezt jelzik a patakon egyre sűrűbben látható vízesések és a sziklaszirtek magassága is . Feljebb menve a patak hangja elcsendesedik, de csak azért, mert itt szintén föld alatti járatba kényszerül. Egy ablakon át azonban bepillantást nyerhetünk lenti munkájának térformáló tevékenységéről is. A továbbiakban az ösvény szinte csak kötélpályán folytatódik egyre feljebb, akinek 43-asnál nagyobb a cipő mérete az ne számítson arra, hogy teljes talppal meg tud állni, csak 10-12cm-en lehet megvetni lábainkat a sziklafal oldalában. A rémísztő, de látványos út végén elérünk a tulajdonképpeni Galbena kitörésig, itt egy kb. öt négyzetméteres kis tóban tör a felszínre a Pádis karsztfennsík dolinái által elnyelt vízmennyiség legnagyobb hányada.

A Galbena-kitörés

A karsztforrást megkerülve felkapaszkodunk egy ösvényen a szikla szoros túloldalára és jelzett utakon több kilátóról tekinthetünk le a Galbena szédületes mélységeibe. Néhol 100-150m magasságból lóbálhatjuk lábainkat a sziklafal függőleges pereméről. A turista út itt többfelé ágazik, el lehet jutni a Borcig-csúcsra vagy a Csodavárba, mi a Flóra-rétre megyünk lefele. Nevéből következtetve már sejtjük mi vár ránk, utunk elején már ecseteltem az itteni virágillatok kavalkádját és ez itt még csak fokozódik, főleg akkor, amikor a helyi lakosok frissen kaszálják a buja növényzet által benépesített rétet. Itt találunk egy kis forrást is, amelyből lecserélhetjük az esetlegesen megmaradt felmelegedett vízkészletünket és egy kis pihenőt beiktatva próbáljuk meg feldolgozni magunkban azt, hogy a mai túránk egy nem mindennapi eseménnyel gazdagította ismereteinket és merítette ki természetjáró vágyainkat.

Itt a kis forrás mellett találkoztunk ismét túratársainkkal, akikkel együtt indultunk ugyan, de többször is elváltunk egymástól, míg körbejártuk a Galbena szurdok völgyét. Itt a kis forrásnál ,az EKE-forrásnál ismerkedtünk meg jobban és kötöttünk, szerintem hosszan tartó barátságot. Az ő segítségükkel sikerült nekem is felfedezni a Bihari-hegység szinte összes rejtett kincsét, ezért egy pár mondatban felfedem kilétüket. A család férfi tagja Pásztai András, Nagyváradról költöztek Magyarországra, most Mórahalmon laknak és újságíróként tevékenykedik, régebben barlangászként járta a bihari-hegyeket hetente. Felesége a bájos, kedves Tünde, aki törékeny nő létére is segítőkészségéről tett tanúbizonyságot a számunkra félelmetesnek tűnő meredek hegyi utakon is.

A megismerkedésünk óta eltelt több mint egy éve folyamatosan tartjuk egymással a kapcsolatot, akár a NET-en, akár személyesen is. Kölcsönösen segítjük egymást, Pádis naprakész információival. András szerkeszti a padis.hu honlapot és ebben segítek neki én is. Aki kedvet kapott az bihari túrákhoz az itt tudja beszerezni a legaktuálisabb információkat. Most egyelőre ennyit, legközelebb a Nagy Phaeton vízeséshez megyünk, ez a legmeredekebb túrák egyike a Biharban, de aztán majd lazítunk.
Augusztus 17-én voltam a Biharban és minden kátyút betömtek az arra vezető utakon!

Tisztelettel: Kincses László