Elveszett Világ

Beküldve: .

Az Elveszett Világ barlangjainak megközelítése
(Az alábbi útleírásokért köszönet a www.pizolit.hu csapatának)

A Glavoj-réttől dél felé induló sorompóval lezárt dózerút másfél kilométer után kétfelé ágazik. Gyalog a Fekete-zsombolyt a déli, az Iker-zsombolyt az északi út felől lehet gyorsabban elérni, autóval mindkét barlangot a déli út felől érdemes megközelíteni.
Északi út: Az elágazásnál balra fordulunk, elhaladunk egy épület mellett, (Innen észak felé indulva 1 perc alatt elérhetjük a Hamlet-barlang bejáratát) majd további másfél km-t megtéve a jelzés keresztezi a dózerutat. Ennek a pontnak az azonosítását az út bal oldalán álló fenyőre festett sárga Pádis felirat segíti. Itt az út jobb oldalán bővizű forrást találunk, s a szintén jobb oldalon meredek emelkedővel induló ösvényen, a jelzést követve folytatjuk utunkat. A kezdetben széles út fokozatosan keskenyedik, s közben meredeksége is csökken. 1 km megtétele után az út ketté válik, itt jobbra megyünk. Hamarosan egy kis tisztásra érünk, melynek közepén álló fára függesztett tábla mutatja a Fedett- és Úttörő-zsombolyok felé vezető utat balra. Az Iker- illetve a Fekete-zsombolyhoz azonban ismét jobbra kell mennünk. Sűrű erdőben haladó keskeny ösvényen 1-2 perc alatt elérjük az Iker-zsomboly bejárati aknáját.
Déli út: Az elágazásnál jobbra fordulunk, a dózerút patakvölgy mentén fokozatosan emelkedik, majd 2,5 km után kiszélesedve véget ér. Innen a balra induló közepesen meredek, széles utat követjük, mely hamarosan ketté válik. Itt balra kell tartani. A dózerúttól kb. 750 m távolságban az út jobboldalán széles töbör látszik, ezzel közel szemben indul egy keskeny ösvény, melynek azonosítását a talajon lévő kövekre festett sárga nyilak segítik. A kanyargó ösvényen egyre sűrűbb erdőben haladva érkezünk a Fekete-zsomboly hatalmas töbréhez. A kis ösvényről visszatérve az útra, s azon további alig 50 métert megtéve újabb ösvény indul lapos szögben balra, ezen 700-800 métert kell megtennünk, hogy az Iker-zsombolyhoz érjünk.


Az Iker-zsomboly (Avenul Gemanata) bejárása

A barlang beszerelését a meredekebb oldalon kezdjük (), a bevezetőszár az akna mellett álló fákról indítható. A 2-3 m hosszú 45 fokos földrézsű alatt már szálkő található, itt az első nitt, amelyből egyenesen lefelé ereszkedve könnyen megtalálhatjuk a többit is. Az utolsó megosztásnál két dűbel is van, ezek közül az alsót használva kevésbé fekszik fel a kötél. 45-50 m mélyen érjük el az erdészet által a zsombolyba szórt óriási fenyőtörzsek közül a legmagasabbra nyúlókat. Innentől ezek mellett és között ereszkedünk, kezdetben könnyedén kerülgetve a szálfákat, lejjebb egyre több figyelmet fordítva rájuk. Kb. 57 m mélységben az egyik vastag törzset, mely mélyen a törmelék közé fúródik használhatjuk megosztásként. Az innen a patak szintjéig tartó utolsó kötélszakasz nagy óvatosságot és figyelmet igényel. Az akár 15 m hosszú, tonnás gerendák között rövidebb törzstöredékek és kisebb-nagyobb szikladarabok laza halmazán kell ereszkedjünk. Igyekezzünk nagyobb részt a kötelet terhelni, a törmelékre csak óvatosan támaszkodjunk! Nagyon ajánlatos, hogy ezen a szakaszon csak akkor induljunk el, ha az alattunk lévő ember már eltávolodott az akna aljától. Kifelé menet pedig arra ügyeljünk, hogy a magunk mögött hagyott kötél ne akadjon rá a fákra!
A patakot elérve a slószokat nyugodtan levehetjük. A barlang további részét két patakmeder, az őket összekötő rövid száraz járat és néhány rövid mellékág alkotja. Ha a patakok nincsenek megáradva, akkor csak néhány helyen kell csizmaszárnál mélyebb vízbe lépnünk, általában sekély a víz, ahol pedig mélyebb ott viszonylag könnyen mászhatunk a patak szintje felett.
Az aknától a víz folyásával megegyező irányba indulva néhány beszorult rövidebb gerendán kell átmásznunk. Ezt követően kissé kitágul a járat, s innen indul balra hátrafelé az a száraz hasadék, mely a másik patak felé vezet. Először azonban célszerű az itteni patakot követni, hiszen itt végig száraz lábbal közlekedhetünk. A meder enyhén lejt, a folyosó kicsit szűkül, majd ismét kiszélesedik, s megérkezünk a Magas-terembe. Itt a mennyezet csak a legerősebb fényű elektromos lámpákkal világítható meg. Különösebb nehézségek nélkül követhetjük tovább a patak folyását, majd egy kisebb lemászást követően az egyre laposodó járat váratlanul széles szifonban végződik. Visszafordulunk a bejárati akna felé, de az azt megelőző teremben a jobbra induló hasadékon folytatjuk utunkat, mely kezdetben meredeken emelkedik. Néhány perccel később kis terembe érkezünk, ahol baloldalon kis tavacskából vehetünk ivóvizet. Itt már nem hallatszik a patak zúgása. A járat innentől szinte vízszintesen halad, majd lejteni kezd, végül a másik oldalhoz hasonló meredekséggel éri el a Fekete-zsomboly patakmedrét az Összefolyás-teremben.
Mielőtt továbbindulnánk érdemes bemászni egy balra induló szűk és alig 10 m hosszan járható oldalágba. A két patak közül először a baloldali mentén indulunk. Ez a járat már kezdetben is viszonylag meredeken emelkedik. 40-50 m megtétele után balra látványos száraz oldalág indul, mely kb. 50 m hosszú. Valamivel előrébb a folyosó jobb oldalán indul egy kürtő, mely kezdetben könnyen mászható, azonban 10 m magasságból sem látszik a teteje. A patakot továbbkövetve a járat meanderré szűkül. Általában itt sem okoz különösebb nehézséget a víz felett való mászás, bár akad egy-egy kitettebb pont. Ebben az ágban erős a mészkiválás, sok fehér mésztufa felülettel találkozunk, melyek gyakran körbeágyazzák a sötét színű hordalékkőzetet. Helyenként laza mésziszap is előfordul. A járat végül meredeken kezd emelkedni, s egy vízeséshez érünk, melyen csak olyan áron juthatunk át, hogy tetőtől talpig vizesek leszünk, s azt követően is csak rövid szakaszon követhetjük tovább a járatot. Térjünk tehát vissza az Összefolyás-teremhez és induljunk a másik irányba. Itt a víz alacsony vízállásnál is térdig érhet, és a járat szélessége miatt csak egyfalas mászásokkal kerülhetjük a vízbelépést, ami sokszor nem könnyű és mindenképpen lassú, így esetleg érdemes belegázolni a vízbe. A járat szélessége kezdetben változó, néhol teremmé szélesedik, máshol összeszűkül. Az egyik ilyen teremben magas inaktív cseppkőlefolyás látható jobbra. Később a folyosó egyre inkább szűkül, a patak fölé beszorult köveken mászhatunk előre, végül szűkülethez érünk, melyen baloldalon viszonylag könnyen átjuthatunk. A patak szűk mederben folyik, valamivel magasabban szélesebb helyen mászhatunk. A továbbhaladást egy kisebb felmászás is lassítja, ezt a mászást benthagyott pruszikzsinór segíti. (Érdemes vinni egy kapaszkodókötelet, hátha nincs benn a zsinór.) Innentől a járat lassan tágul, majd egy éles jobbkanyar után beszorult fatörzsekből álló gát zárja el az utat. Innen már nem lehet túl messze a Fekete-zsomboly aknája, a hordalék nyilván onnan származik. Az átjutás habár nem tűnik lehetetlennek, meglehetősen veszélyes. Említést érdemel még a baloldali fal óriási méretű szintén inaktív cseppkőlefolyása.
Az eddig bejárt úton visszatérve a bejárati aknához, (A száraz összekötő járat megtalálását kőbaba segíti.) folyásiránnyal szemben is megkisérelhetjük az előrejutást, de a víz itt meglehetősen mély, a felette való elmászás pedig nem könnyű. A járat kb. 50-60 méter után szifonban végződik, itt jelenik meg az Összefolyás-teremben eltűnő víz.


A Fekete-zsomboly (Avenul Negru) bejárása

Az akna beszerelését az úthoz közelebb eső keleti oldalán kezdjük. A kis tisztás baloldalán lévő fenyő törzséről lehet indítani a kötelet, ezt kevéssel lejjebb egy másik fatörzsről kötélgyűrűvel biztosíthatjuk. Az akna fala egyre meredekebb szögben megy lefelé. Körülbelül 20 méter ereszkedést követően egy lejtős párkány peremén találjuk az első nittet, melyet nehéz észrevenni. 25 méterrel lejjebb az akna fala áthajlik, ide célszerű lenne még egy nittet elhelyezni. Újabb 25 méter ereszkedéssel érjük el a bejárati akna alját, ami tulajdonképpen hó-álfenék. A jobb oldalon egy hatalmas fatörzs van belefagyva az aljzatba, ebből indítjuk tovább a kötelet. A továbbiakban izgő-mozgó, részben a hóba fagyott, részben szabadon függő fatörzsek és kőtömbök között mászunk le úgy 15 métert. Egy hópárkányra érkezünk. Körülöttünk és a fejünk felett is fatörzsek. Közvetlenül mellettünk, bal oldalon keskeny rés sötétlik. Ez a továbbvezető járat. Itt egy 2-3 cm-es repedést használhatunk természetes kikötésként, melyből 5 métert ereszkedve végre elérjük a barlang aktív patakos, meanderes főágát. A víz a törmelék közül csobog elő jókora tavat képezve. Nem kisérleteztünk a tó mélységének felderítésével, hanem az ellenkező irányba indultunk. Maradék kötelünket 3 természetes kikötés alkalmazásával a meanderben továbbvezethetjük az első teremig, s ezzel biztosíthatjuk a víz feletti traverzálásunkat. A teremből a víz felett néhány méter magasságban indul egy szűk kuszoda, ami csatlakozik a terem végéből induló időszakosan aktív járatba. Ezen továbbhaladva egy szűkület következik, majd ismét tágasabb járatban mehetünk tovább. A cseppkőfallal végződő járat tetején kis lyuk sötétlik...
 
A Porcika-zsomboly megközelítése

A Glavoj-réttől dél felé induló sorompóval lezárt dózerúton indulunk, melyről kb. 700 m után jobbra térünk le a jelzés mentén. (A térképen jelölt híd jóval az elágazás után van.) A jelzés először széles úton halad, később elhagyja azt, s egy keskeny ösvényen balra folytatódik. Az ösvény megtalálását tábla segíti. Innen néhány perc alatt elérjük a Csodavár negyedik balkonját, majd továbbkövetve a jelzést sorban a harmadikat, másodikat és az elsőt is. Továbbhaladva rövidesen elágazáshoz érünk, ahol jobbra fordulva a jelzést követve folytatjuk utunkat. Meredek emelkedő következik, végül felérünk a gerincre. A Porcika-zsomboly aknája szinte pontosan a gerincen, az úttól kevéssel jobbra nyílik.

 
A Porcika-zsomboly (Avenul Bortig) bejárása

Az akna déli oldala enyhe lejtőn könnyen megközelíthető, de itt a zsomboly fala laza, mohával fedett, beszálláshoz az északi oldal alkalmasabb, ahol a szálkő fal szinte függőlegesen éri el a felszínt. Ott az akna peremén álló fát használhatjuk természetes kikötésként, melyhez egy másik fától kb. 6 m bevezető szár köthető. A fáról beereszkedve -6 m körül könnyen megtalálható az első nitt, ebből továbbereszkedve azonban a kötél felfekszik a falra. További 11 m ereszkedés után keskeny, lejtős párkányhoz érünk, mellyel szembe fordulva, tőle balra találjuk a következő nittet. Ebből már az akna aljáig ereszkedhetünk, melyet egész évben hó fed. Forduljunk a hólejtővel szembe, majd jobbra, végül menjünk a most velünk szemközt lévő falhoz. A fentről szinte függőlegesen érkező fal itt aláhajlik, az áthajlás peremén pedig két sziklaszög van beütve, ezek valamelyikébe beleköthetjük a kötelet. Az áthajlás alá bújva néhány méterrel beljebb egy ablakon át kilátunk a bejárati aknába. Itt már nem hó, hanem jég alkotja a talajt. Az ablak mellett a mennyezetben van egy nitt, ebből tudunk a jéglejtőn leereszkedni. Az ereszkedést egészen a jobb oldalon kezdjük, ahol a mennyezet egészen alacsony. Ha nem itt ereszkedünk, a jégen akkor is ide fogunk becsúszni, ezt kerülhetjük el azzal, hogy eleve itt indulunk. A jégfal meredeksége változó. Kezdetben egészen enyhén lejt, – itt érdemes a mennyezet barázdáiban ülő jégkristályokat megfigyelni, – majd egy hosszabb függőlegeshez közeli szakasz következik. Ennek alján kis teraszra érkezünk, melynek közepén néhány jégoszlop ál. Ezek jobboldalán fojtatjuk tovább az ereszkedést. Ismét egy meredekebb szakasz jön, majd újabb kis terasz, s innen már csak egy rövid lejtő van hátra. A terem fenekét részben jég, részben kőtörmelék borítja, de ezek egy részét is vékony jéghártya fedi. A jégfal alatt jópár méter hosszú jégalagút található, ide érdemes bekúszni, mert a lámpa fénye átvilágítja a vastag jégréteget, ami kívülről nézve igen látványos. A terem hasadékká szűkülve végződik, melynek mentén egy darabig könnyedén felmászhatunk. Kifelé menet ügyeljünk arra, hogy a kötél végén ne legyen csomó, mert az könnyen beszorul a jég és a fal közé. A barlang meglehetősen hideg, viszont tiszta, ezért esetleg érdemes gumicsizma helyett bakancsot használni. A jégen való ereszkedéshez pedig jól jöhet egy üres bag, így hanyatt fekve csúszhatunk le a jégfalon.