Hamlet-barlang

Beküldve: .

A Hamlet-barlang (Pestera Câput) bejárása
(Az alábbi útleírásért köszönet a www.pizolit.hu csapatának)

Pádis barlangjainak túlnyomó többsége árvízveszélyes, ennek legmegdöbbentőbb nyomait a Hamlet-barlangban találhatjuk meg. A barlang bejárata egy széles patakot vezet a mészkőtömeg belsejébe. Baloldalt a mederfeneket simára koptatott szálkő felület alkotja, jelezve, hogy alkalmanként nagyobb vízmennyiség folyik itt. A patak egy lépcsős vízeséssel lép a barlangba, de itt még egy kerülő járatot használva száraz lábbal közlekedhetünk. A bejárati terem és az azt követő barlangrész egészen az akna aljáig rengeteg nittet tartalmaz, a kötélvezetést mindenki saját ízlése, illetve a vízmennyiség függvényében alakíthatja, ezért a dűbelek pontos helyét a továbbiakban nem részletezzük. A vízesésektől jobbra a lejtőn felmászva egy nagy kőtömbről indíthatjuk a bevezetőszárat. Innen bal kéz felé indul egy vízszintes járat, mely a vízesések mögé vezet, egy hatalmas sziklát megkerülve. Ezen végigsétálva egy következő terembe érünk, lábunk alatt 8 méter mélyen folyik a patak. Dűbeleket a jobboldali falban, egy sziklaél mögött találunk. Néhány rövid kötélhíd után egy víz vájta üstben pihenhetünk meg. Itt az alattunk lévő terem összeszűkül, a később aknává mélyülő hasadékban további kötélhidakkal haladhatunk előre a következő vízesés felett. 5-6 métert előremászva már annyira eltávolodtunk a vízeséstől, hogy kis vízhozam esetén innen már leereszkedhetünk, de választhatjuk azt az utat is, amely a szemközti falon továbbra is előre tart, s így csak a hasadék legvégén kell leereszkednünk, ahol nagyobb vízmennyiség esetén is biztonságban lehetünk.
Az akna körülbelül 30 méter mély s csak igen ritkán pillanthatjuk meg a fenekét borító kőzettörmeléket és hordalékot. Az év napjainak túlnyomó többségében egybefüggő tó lepi el a talajt. Ilyen esetben a továbbjutás a pillanatnyi vízhozamtól függően vagy tökéletesen lehetetlen, vagy ha lehetséges is, rendkívül kockázatos. A tonnás gerendákat a víz bármely pillanatban megmozdíthatja. A kavargó víz feletti párában és zajban a látó- és hallótávolság is nagyon lerövidül. Szerencsés esetben – hosszú szárazság, vagy hosszan tartó felszíni fagy esetén – a járatok teljesen kiszáradhatnak, ilyen alkalmakkor a végpont innen kényelmes tempóban 15-20 perc alatt elérhető. A járat szélessége és magassága végig jelentős. Az egymást követő termek talaját kőzettörmelék borítja, a szűkebb pontokon, kanyarokban az összeakadt hordalék rőzsegátakat képez, de e rőzsegátakat nem néhány cm átmérőjű gallyak, hanem 10-20-30 cm vastag gerendák alkotják. Ezek állékonysága változó, de többnyire figyelmes mozgással biztonságban haladhatunk köztük. E gátakat a rendszeres áradások gyakorta átrendezik, ezért abban nem bízhatunk, hogy az instabil építmények az idők során ledőltek, s csak a stabilabbak maradtak meg. Az oldalfalakon és a mennyezetben is mindenhol beszorult gerendákat találunk, melyek egyértelműen jelzik, hogy a víz olykor a járat egész keresztmetszetét kitölti. A széles kanyargós folyosó lépcsőzetesen vezet a mélybe, több teremben találunk oldalágakat, melyekből származó víz néha finomabb anyagú hordalékkal borítja be a főág vize által szállított nagyobb szikladarabokat. A termeket összekötő folyosószakaszok három helyen is szifonszerű alakzatot mutatnak, ezeken a helyeken a mederfenék több métert is emelkedik. Végül elérkezünk a végpontot alkotó szifonhoz, melynek partján apadási nyomok figyelhetők meg. Feltételezhetjük, hogy tovább tartó szárazság esetén esetleg ennek a tónak is annyira lecsökkenhet a vízszintje, hogy út nyílik a barlang belsőbb részei felé.