Bársza-katlan
A Bársza-katlan barlangjainak megközelítése
(Az alábbi útleírásért köszönet a www.pizolit.hu csapatának)
Mivel a meredeken lejtő bejárat talaját hó, jég, sziklák, korhadó fatörzsek halmaza alkotja, a kevéssel beljebb amúgy is szükségessé váló kötelet akár a bejárattól is indíthatjuk. A jobboldali sziklafalban találunk erre alkalmas fűzőlyukat. E fal mentén indulva vállmagasságban találjuk az első nittet, melyet további kettő követ 3-4 méterenként. E kötélszakaszok szinte vízszintesek, a harmadik nitt egy beszorult kőlap felett van, ebből a kőlap mellett ereszkedhetünk. (Célszerű lenne a kőtömb túloldalán még egy nittet készíteni, így optimálisabb lenne a kötélvezetés.) Néhány méter ereszkedés és további pár méter jéglejtő után a szemközti falon lévő kőél segítségével megosztást vagy elhúzást készíthetünk, melyről azonban könnyedén lecsúszhat a heveder, tehát óvatosan közlekedjünk! 40 méter jéglejtő következik kanyargós, változó meredekségű folyosóban, a kötél több ponton is felfekszik a falra, ennek elkerülése 5-6 nitt befúrásával lenne megoldható. A folyosó végül kis teremmé szélesedik, a járat meredekségének enyhülése azonban csak átmeneti, hiszen néhány lépéssel előrébb a terem 8 méter mély aknában folytatódik. A kikötési pontokat a jobboldali falban találjuk.
Az aknát követően szűk, meanderes járatban – kötél nélkül – folytathatjuk a túrát. A talapzatot még egy ideig jég borítja, melyet egy kisebb lemászást követően kőzettörmelék vált fel, a hőmérséklet is emelkedik egy keveset. A jellemző járatszélesség 20-30 cm, az előrejutást beszorult kövek, illetve egy-egy jégtömb tovább nehezíti. A járat magassága mindvégig többszöröse szélességének. A meander viszonylag meredeken vezet lefelé, több könnyebb és egy nehezebb – függőleges – lemászással. Ez utóbbinál célszerű egy 7-8 méter hosszú kapaszkodókötelet használni, mely a baloldali falon fűzőlyukba rögzíthető. Végül a járat magassága lecsökken, majd egy S alakú szűkületen és egy rövid kúszón átjutva – a szűkületben érezhető erős huzat által előrejelzett – jelentősen tágasabb járatba érkezünk. Itt már érezhetően melegebb van. A barlang e pontig tartó bejárati szakasza rendkívül árvízveszélyes! A szűkület és a kuszoda minimális mennyiségű víz hatására is szifonná válik, de a majd száz méter hosszú szűk meandert is könnyen elönti a víz.
Innentől a barlang tágas járatai hosszan követhetők különösebb nehézség nélkül. A patak néhol szifonokban tűnik el, melyeket foszilis járatokban kerülhetünk meg, máshol a folyosó óriási méretű termeket keresztez. Az Agyagos-terem (Sala Argilei) 138 méter mélyen van, hossza 57, szélessége 24, magassága 80 méter. A cseppkő és mésztufa díszítés a végpont felé haladva egyre gazdagabb. A 162 méter mélyen fekvő végponti tóhoz medencékkel és kisebb vízesésekkel tagolt járat vezet, itt egy 10 méter hosszú kapaszkodó kötél segítségünkre lehet.
A barlangkapu bal oldalában keskeny ösvény indul, mely a Bársza másik bejáratához vezet. Ez a bejárat kisebb, de rajta keresztül könnyebben juthatunk a barlang belsejébe. Ezt a bejárati termet felülről egy aknanyílás is megvilágítja.
A "főbejárat" meredek lejtőjén óvatosan ereszkedhetünk le fatörzseket, hófoltokat kerülgetve. Ahol a folyosó kicsit kitágul, balra nyíló fülkékbe rejthetjük felszínen maradó felszerelésünket, de számítsunk rá, hogy idáig a turisták is lemerészkednek. Innentől egybefüggő jégtakaró borítja a talajt még a nyári hónapokban is. A baloldali falban találunk egy ringet, melybe 30 méter kapaszkodókötelet kötve biztonsággal közlekedhetünk a jéglejtőn le, s föl. Újabb terem következik. Itt szinte vízszintes a talaj, de még mindig jég fedi. Több irányba indulnak rövid hasadékok, a baloldaliak egyikén folytatjuk utunkat. Néhány métert megtéve elágazáshoz érünk. Balra találjuk a barlang feljebb említett másik bejáratát, melyen keresztül kötélhasználat nélkül is eljuthatunk idáig. Jobbra fordulva juthatunk a barlang belsőbb részeibe. Erre már nincs jég, egyre szélesedő folyosón haladunk előre, s hamarosan egy terembe érünk. A szemközti falban kell felmásznunk néhány méter magasba. Az innen induló hasadék fenekét kezdetben sáros agyag borítja, később azonban szálkő alkotta meanderré alakul a járat, mely egy 6 méter mély aknához vezet. Leereszkedés után a kötéllel szemközti szűk hasadékon kell átbújni, majd balra lemászva valamivel tágasabb járatba érünk. A víz folyását követjük tovább. A járat általában nem szélesebb egy méternél. Fenekén az aktív vízfolyás 20-30 cm széles medret vájt a szállkőve, mely többször keresztezi, a kevéssel magasabban megfigyelhető öregebb inaktív medret. Különösebb akadály nélkül juthatunk az első vízeséshez. A bevezetőszárat a jobboldalon található beszorult kőlap köré kötött hevederből indíthatjuk, előrébbmászva az akna felett pedig három nitt is található. (Kettő balra, egy jobbra.) Ha nem akarunk a vízben megmártózni, akkor ne ereszkedjünk egészen az akna aljáig, hanem úgy 2 méterrel magasabban, s néhány méterrel előrébb keressünk fehér cseppkőoszlopokat! Ezekre újabb hevedert akasztva ereszkedhetünk tovább. Érdemes több oszlopot használni, hiszen az alsón jól látszik a kötelek által okozott kopás. Ezt a részt híg, agyagos, meszes massza borítja, mely meglehetősen csúszik. Tágas terembe érkezünk, melynek túlsó oldalán a patak egyre szűkülő hasadékban tűnik el, ezért néhány lépés után felfelé mászva folytatjuk a túrát. A kezdetben nem túl tágas felső járat – közel 10 méter magasságban – egy átbújást követően kissé kiszélesedik, s hamarosan elérjük a következő aknát., melyben összesen 13 métert ereszkedünk. A nittek a bal falban vannak, az ereszkedés felső harmadában – egy a hasadék falával párhuzamos kőélt használva – elhúzást kell betenni. A vízesés mellett leereszkedve ismét a patakmederben vagyunk. Ezután már kötélre nem lesz szükség, de nem érdemes levennünk a beülőt, hiszen már nincs mesze a végpont. A patakot továbbkövetve a járatot egymás után kétszer cseppkőlefolyás torlaszolja el. Az elsőt jobbról kerülhetjük, a második azonban szűkületet alkot, melynek túloldalán változó mélységű pocsolya vár ránk. Jobboldalunkon, lábbal előre célszerű indulnunk, ügyelve a víz kikerülésére. A túloldalon a járat fokozatosan tágul, majd megérkezünk az utolsó vízeséshez. A hasadék felett, a vízesés fölött 5-10 métert előre mászva száraz úton juthatunk le ismét a patakhoz, mely itt néhány cseppkőalakzattal díszített termen folyik keresztül. Innen könnyedén eljuthatunk a végponti szifont alkotó tóhoz, s néhányszor tíz méter hosszan a folyásirány szerinti jobboldalon lévő mellékágakat is követhetjük, melyek kürtőkben végződnek.
(Az alábbi útleírásért köszönet a www.pizolit.hu csapatának)
A Glavoj-réttől északi irányban indulunk a dózerúton a nyereg felé. Az út egy széles bal kanyart ír le, majd jobbra fordulva két hegy közötti széles völgyben halad egy legelőn át. Itt először a piros sáv jelet keresztezi.
(A jelzés nem látszik, de jobboldalt az úttól 20-30 méterre útjelző tábla áll.) Kevéssel előrébb balra vízmosásszerű út vezet fel egy nyeregbe, ez a sárga sáv jelzés, ezen folytatjuk utunkat. A nyerget elérve – ez a lefolyástalan Bársza-katlan (Groapa de la Barsa) határa – az út többször keresztez ösvényeket, szélesebb utakat, kisebb tisztásokon, erdőfoltokon halad keresztül, végül egyre meredekebben ereszkedik lefelé. Széles keresztúthoz érünk, s annak túloldalán, kicsit jobbra megpillantjuk a Bársza-jégbarlang (Ghetarul Barsa) bejáratát. A szekérúton északkelet felé indulunk tovább és a sárga pont jelzést követjük. Az út sokat kanyarog, s a jelzés néhol nehezen követhető. Figyelmesen haladva azonban néhány perc alatt egy meredek völgyoldalhoz érünk, melynek mélye felé vezet a jelzés. Itt találjuk a Zapogye-barlang (Pestera Zapodie) 8 méter magas bejáratát.
A Zapogye-barlang bejárása
Mivel a meredeken lejtő bejárat talaját hó, jég, sziklák, korhadó fatörzsek halmaza alkotja, a kevéssel beljebb amúgy is szükségessé váló kötelet akár a bejárattól is indíthatjuk. A jobboldali sziklafalban találunk erre alkalmas fűzőlyukat. E fal mentén indulva vállmagasságban találjuk az első nittet, melyet további kettő követ 3-4 méterenként. E kötélszakaszok szinte vízszintesek, a harmadik nitt egy beszorult kőlap felett van, ebből a kőlap mellett ereszkedhetünk. (Célszerű lenne a kőtömb túloldalán még egy nittet készíteni, így optimálisabb lenne a kötélvezetés.) Néhány méter ereszkedés és további pár méter jéglejtő után a szemközti falon lévő kőél segítségével megosztást vagy elhúzást készíthetünk, melyről azonban könnyedén lecsúszhat a heveder, tehát óvatosan közlekedjünk! 40 méter jéglejtő következik kanyargós, változó meredekségű folyosóban, a kötél több ponton is felfekszik a falra, ennek elkerülése 5-6 nitt befúrásával lenne megoldható. A folyosó végül kis teremmé szélesedik, a járat meredekségének enyhülése azonban csak átmeneti, hiszen néhány lépéssel előrébb a terem 8 méter mély aknában folytatódik. A kikötési pontokat a jobboldali falban találjuk.
Az aknát követően szűk, meanderes járatban – kötél nélkül – folytathatjuk a túrát. A talapzatot még egy ideig jég borítja, melyet egy kisebb lemászást követően kőzettörmelék vált fel, a hőmérséklet is emelkedik egy keveset. A jellemző járatszélesség 20-30 cm, az előrejutást beszorult kövek, illetve egy-egy jégtömb tovább nehezíti. A járat magassága mindvégig többszöröse szélességének. A meander viszonylag meredeken vezet lefelé, több könnyebb és egy nehezebb – függőleges – lemászással. Ez utóbbinál célszerű egy 7-8 méter hosszú kapaszkodókötelet használni, mely a baloldali falon fűzőlyukba rögzíthető. Végül a járat magassága lecsökken, majd egy S alakú szűkületen és egy rövid kúszón átjutva – a szűkületben érezhető erős huzat által előrejelzett – jelentősen tágasabb járatba érkezünk. Itt már érezhetően melegebb van. A barlang e pontig tartó bejárati szakasza rendkívül árvízveszélyes! A szűkület és a kuszoda minimális mennyiségű víz hatására is szifonná válik, de a majd száz méter hosszú szűk meandert is könnyen elönti a víz.
Innentől a barlang tágas járatai hosszan követhetők különösebb nehézség nélkül. A patak néhol szifonokban tűnik el, melyeket foszilis járatokban kerülhetünk meg, máshol a folyosó óriási méretű termeket keresztez. Az Agyagos-terem (Sala Argilei) 138 méter mélyen van, hossza 57, szélessége 24, magassága 80 méter. A cseppkő és mésztufa díszítés a végpont felé haladva egyre gazdagabb. A 162 méter mélyen fekvő végponti tóhoz medencékkel és kisebb vízesésekkel tagolt járat vezet, itt egy 10 méter hosszú kapaszkodó kötél segítségünkre lehet.
A Bársza-jégbarlang bejárása
A barlangkapu bal oldalában keskeny ösvény indul, mely a Bársza másik bejáratához vezet. Ez a bejárat kisebb, de rajta keresztül könnyebben juthatunk a barlang belsejébe. Ezt a bejárati termet felülről egy aknanyílás is megvilágítja.
A "főbejárat" meredek lejtőjén óvatosan ereszkedhetünk le fatörzseket, hófoltokat kerülgetve. Ahol a folyosó kicsit kitágul, balra nyíló fülkékbe rejthetjük felszínen maradó felszerelésünket, de számítsunk rá, hogy idáig a turisták is lemerészkednek. Innentől egybefüggő jégtakaró borítja a talajt még a nyári hónapokban is. A baloldali falban találunk egy ringet, melybe 30 méter kapaszkodókötelet kötve biztonsággal közlekedhetünk a jéglejtőn le, s föl. Újabb terem következik. Itt szinte vízszintes a talaj, de még mindig jég fedi. Több irányba indulnak rövid hasadékok, a baloldaliak egyikén folytatjuk utunkat. Néhány métert megtéve elágazáshoz érünk. Balra találjuk a barlang feljebb említett másik bejáratát, melyen keresztül kötélhasználat nélkül is eljuthatunk idáig. Jobbra fordulva juthatunk a barlang belsőbb részeibe. Erre már nincs jég, egyre szélesedő folyosón haladunk előre, s hamarosan egy terembe érünk. A szemközti falban kell felmásznunk néhány méter magasba. Az innen induló hasadék fenekét kezdetben sáros agyag borítja, később azonban szálkő alkotta meanderré alakul a járat, mely egy 6 méter mély aknához vezet. Leereszkedés után a kötéllel szemközti szűk hasadékon kell átbújni, majd balra lemászva valamivel tágasabb járatba érünk. A víz folyását követjük tovább. A járat általában nem szélesebb egy méternél. Fenekén az aktív vízfolyás 20-30 cm széles medret vájt a szállkőve, mely többször keresztezi, a kevéssel magasabban megfigyelhető öregebb inaktív medret. Különösebb akadály nélkül juthatunk az első vízeséshez. A bevezetőszárat a jobboldalon található beszorult kőlap köré kötött hevederből indíthatjuk, előrébbmászva az akna felett pedig három nitt is található. (Kettő balra, egy jobbra.) Ha nem akarunk a vízben megmártózni, akkor ne ereszkedjünk egészen az akna aljáig, hanem úgy 2 méterrel magasabban, s néhány méterrel előrébb keressünk fehér cseppkőoszlopokat! Ezekre újabb hevedert akasztva ereszkedhetünk tovább. Érdemes több oszlopot használni, hiszen az alsón jól látszik a kötelek által okozott kopás. Ezt a részt híg, agyagos, meszes massza borítja, mely meglehetősen csúszik. Tágas terembe érkezünk, melynek túlsó oldalán a patak egyre szűkülő hasadékban tűnik el, ezért néhány lépés után felfelé mászva folytatjuk a túrát. A kezdetben nem túl tágas felső járat – közel 10 méter magasságban – egy átbújást követően kissé kiszélesedik, s hamarosan elérjük a következő aknát., melyben összesen 13 métert ereszkedünk. A nittek a bal falban vannak, az ereszkedés felső harmadában – egy a hasadék falával párhuzamos kőélt használva – elhúzást kell betenni. A vízesés mellett leereszkedve ismét a patakmederben vagyunk. Ezután már kötélre nem lesz szükség, de nem érdemes levennünk a beülőt, hiszen már nincs mesze a végpont. A patakot továbbkövetve a járatot egymás után kétszer cseppkőlefolyás torlaszolja el. Az elsőt jobbról kerülhetjük, a második azonban szűkületet alkot, melynek túloldalán változó mélységű pocsolya vár ránk. Jobboldalunkon, lábbal előre célszerű indulnunk, ügyelve a víz kikerülésére. A túloldalon a járat fokozatosan tágul, majd megérkezünk az utolsó vízeséshez. A hasadék felett, a vízesés fölött 5-10 métert előre mászva száraz úton juthatunk le ismét a patakhoz, mely itt néhány cseppkőalakzattal díszített termen folyik keresztül. Innen könnyedén eljuthatunk a végponti szifont alkotó tóhoz, s néhányszor tíz méter hosszan a folyásirány szerinti jobboldalon lévő mellékágakat is követhetjük, melyek kürtőkben végződnek.
Túravezetés Pádison és az Erdélyi-szigethegységben csoportok, baráti társaságok vagy családok, párok számára. A csapattagok igényeinek megfelelően közösen tervezzük meg a túraútvonalakat, programokat az optimális időkihasználás érdekében.