Őszi túra Pádison

Beküldve: .

Kincses László
Ponor-rétTisztelt olvasóink! A múltkori cikkemben azt ígértem Önöknek, hogy a Phaeton vízeséshez megyünk, de változtattam a menetrenden, hiszen közbejött egy pádisi buszos túra, amelyről frissiben szeretnék beszámolni önöknek. Az Okányi Horgászegyesület változatos rendezvényei közé hagyományteremtő céllal felvette, hogy a kézzelfogható közelségben található Bihari hegyekkel megismertesse tagjait, azok hozzátartozóit, illetve az egyesület munkájával szimpatizáló lakosság bármely tagját.
Az első ilyen rendezvényt, Király Endre, egyesületünk elnöke ötlete alapján ketten szerveztük meg. Nagy segítségünkre volt, hogy az önkormányzat a kisbuszt jutányosan biztosította számunkra, valamint a buszsofőr is a túrázók táborában velünk tartva vitte el a csapatot. Jómagam a családommal saját autóval mentünk, hiszen ilyenkor ősszel egy személyautó fürgébben mozog a hegyekben egy esetleges útvonal módosítást illetően.

Át a nyergen

Induláskor az iskola előtt találkoztunk reggel 7-órakor. Ránézésre nagyon jó kis csapat verbuválódott össze, amely a későbbiek során még jobban összekovácsolódott. Húszan indultunk a határ felé, 4-en a fehérnépet képviselték, a 7 gyereket pedig 9 felnőtt férfi próbálta sikerrel kordában tartani az asszonyok segítségével. Ezen tények ismeretében elmondhatjuk, hogy igen változatos összetételű kis társaság indult útnak, hiszen az 5 éves gyermektől a 83 éves bácsi-ig minden korosztály képviseltette magát. Nagyszalontára érkezve kötelező volt egy kicsit megállni- pénzt váltani (amelyre továbbhaladva úgy sem lesz szükségünk)- , de itt a városkában még mindenki kiköltekezheti magát, akár a belvárosban, akár a pénteki nagy piacon. Fogytak is a bankók főleg a piacon a számunkra kissé másabb kínálat láttán.
Ponor-rét
A román pásztorok is, mint mindenhol másutt Mihály napján hozzák le állataikat a kövér hegyi legelőkről, így az asszonyok is be tudnak segíteni a sokféle négylábú termelte tej feldolgozásában és értékesítésében, (egész nyáron ugyanis a jószágokkal a juhászok vannak, ők legeltetnek, fejnek, készítik a tejtermékeket a csobán, (főjuhász) irányításával a véres szemű 8-10 lelket számláló pásztorkutyák védelmezésében. Most itt a piacon a tejtermékeknél ne számítsunk magyar szóra, sűrű invitálások közepette kóstoljuk meg a szívesen kínált tejtermékek darabkáit, majd vásároljuk meg kb. 1000 ft/kg lei áráért a számunkra legízletesebbnek talált tejterméket, amelynek választéka a juhsajttól a kecskesajtig, vajtól az ordáig bármi lehet. Miután otthoni családtagjaink laktóz igényét is sikerült számításaink szerint kielégítenünk és a ruhatárunkat is bővítettük néhány alsógatyával és harisnyanadrággal, bátran induljunk vissza a parkolóba a buszhoz, hiszen nem erre a zsibvásárra jöttünk ma, hanem a természet kínálta sokkal látványosabb portékák seregeit szeretnénk tudatunkba tömni szemeink és lábaink segítségével.
Sodronyok mentén
A városból kiérve az időjárás nem sok jóval kecsegtetett. A Fekete-körös medrét követve szinte végig ilyen borongós, ködös időben haladtunk. Terveztem, hogy megállunk a belényesi kamionparkolónál egy kis pihenőre a fergeteges panoráma reményében, de ez a terv szó szerint köddé foszlott. Következő úticélunk a Pietroasa-i kőfejtő volt. Itt mindig meg szoktam állni egy kicsit, a kőfejtő , valamint a Köves-körös sziklákon átbukdácsoló látványa miatt is. Az egész hegységet bejártam már, de ilyen gyönyörű folyócskával még nem találkoztam. A szigethegység egyik legbővizűbb patakja a hegyvidéki vadabb szurdokok, vízesések után itt még mindig rendelkezik annyi erőtartalékkal, hogy az arra tévedő túristát lenyűgözze félelmetes energiájával és természetformáló képességével. Ezt a folyócskát én ezért mindig az elsőrendű látványosságok közé sorolom.
(folytatjuk)