Őszi túra Pádison - 2. rész

Beküldve: .

Kincses László
Úton Pádis feléMiután kigyönyörködtük magunkat az alázúduló víz káprázatos fátyolszerű eséseiben, visszaültünk a járművekbe és folytattuk utunkat a Boga felé. A kőfejtőtől a Bogáig leaszfaltozták az utat, így bátrabban haladhatunk, de azért vegyük figyelembe, hogy ez a továbbiakban is egy kacskaringós hegyi út maradt sziklafalakkal és szakadékokkal övezve. Nemrégiben voltam tanúja egy balesetnek, amely következtében a szerencsétlenül járt gépjárművet autómentővel kellett hazahozni Békéscsabára.
Ezen az úton amúgy sem szoktunk száguldozni, hiszen látványosság itt is akad bőven, amit a sofőröknek sem szabad kihagyniuk. Az Aló-völgyet elhagyva nemsokára a Galbena felé térő meredek hegyi úthoz érkezünk, majd a La Mama panziónál keresztezzük is a Köves-köröst tápláló bővizű patakot. Tovább haladva a Bulz-kő tornyosul szinte a fejünk fölé. Ez az a szikla, amely többeket is megihletett már, van aki egy indián fejet lát benne, van aki pedig De Gaul arcvonásait véli felfedezni benne. Néhány száz méter megtétele után egy elágazáshoz jutunk, a balra térő út bevezet a tulajdonképpeni Boga üdülőfaluba, mi itt jobbra térünk és elindulunk felfelé a szerpentinen.
Bál-rét
Egy jó nagy kunkort leírva már mintegy száz méterrel feljebb találjuk magunkat a hegyoldalban, itt frissen épülő faházak közé lemászva szédületes panorámában lehet részünk, akár a Boga-völgyre, a Bulz-kőre, a felette lévő kőfolyásra, a Horgas-havas, Szeglet-havas 1600m feletti sziklaormaira, valamint a Boga-katlan félkörív alakú sziklahasadékára. Sajnos a mai napon ezt az élményt ki kellett hagyjuk, hiszen az egész hegyoldal szégyenlősen ködbe burkolódzott a kíváncsi tekintetek elől. Feljebb haladva a sofőrök már rutinszerűen veszik a kanyarokat, de azért így is alig várjuk már, hogy egy kicsit világosodjon és felérjünk a Scarita-nyeregbe.
Bál-rét - jellegzetes karszt-képződménnyel
Az út mint mindig itt is kettéágazik, balra a Pádis-tetőre mehetnénk vagy a Szamos-bazár felé, de mi most más útvonalat céloztunk meg. Jobbra térve indulunk a Bál-rét felé. Itt pár száz méter után akaratunk ellenére is a fékpedálra nehezedik a lábunk. Az elénk táruló panoráma ugyanis megálljt parancsol minden erre tévedő halandó számára. A gépjárművek szinte még meg sem állnak, de az ajtók már nyílnak és a húsz utas huszonegy felé szalad az üde tágas zöldellő rét fenyvesekkel tarkított dolinái között. Lovak már nincsenek az esztena körül, hiszen már október vége felé járunk, de azért néhány gyapjast még felfedezhetünk a Bál-réti csúcs oldalában. Hosszas könyörgés után sikerül a mámoros csapatot visszaterelni a buszba és az autóba ( lehet, hogy alkalmi munkát kínálva a véres szemű pásztorkutyáknak ez az esemény kevesebb időveszteséget okozott volna), folytathatjuk utunkat. Jobbra lankás hegyoldalak, balra lankás hegyoldalak, előttünk lankás hegyoldalak és mi van mögöttünk? természetesen lankás hegyoldalak, de miért, hát nem másért, mert ez a PÁDIS.
Bál-rét
Egy mészkőfennsík monotonsága és az azt rejtő végeláthatatlan természeti csodák látszólagosan megbúvó, de egyre jobban feltárulkozó, szédítően csábító és csodálatos tárháza. Egy leszakadó , lankás hegyoldal igen rossz minőségű „S" kanyarja után máris feltárulkozik előttünk a Glavoi-rét, amely a Bál-réthez hasonlóan szintén azonnal magával ragadja a tekinteteket és már távolról is megnyugvást és kellemes időtöltést sugall az ide látogató turista számára.
Ezen a réten letesszük a gépjárműveket, átöltözünk turistába és teszünk egy felejthetetlen gyalogtúrát a Pádis-fennsíkon a Ponor-rét irányába.
(folytatjuk)