Őszi túra Pádison - 4. rész

Beküldve: .

Kincses László
CsodavárA barlang nincs messze a réttől és a magassági szintkülönbség is minimális, mintegy ötven méteres kis dombocskán kell átkapaszkodnunk, ezért érthető, hogy mindenki vállalta a következő látványosság megtekintését. Kicsi fiam vezetett bennünket az alig jelzett csapáson, hiszen mi nemrégiben jártunk erre és ő minden bokrot megjegyzett, ahol valamelyest útvonal módosítást kell beiktatni. Én hátul ballagtam és próbáltam megfelelő válaszokat adni a felém záporozó kérdésekre. Néha visszatekintettünk a Ponor- rétre nemcsak a pihenés céljából, hanem azért is ,mert egyre feljebb haladva egyre káprázatosabb panoráma tárul elénk a réten átrobogó többfelé szakadó patakocska központi látványával. Bizakodtam benne, hogy a Medve-völgyben is egy bővizű patakot találunk, a dombocskán átkelve azonban csalódnunk kellett: egy kiszáradt köves meder fogadott bennünket.
Tavaly ilyenkor, mikor itt jártam a mindig szomjas Hamlet-barlang tágas torka alig tudta elnyelni a Hideg-forrás és a Medve-forrás által biztosított jelentős víztömeget és egy bedőlt hatalmas fenyőn át lavírozva tudtuk megközelíteni a víznyelőt, most száraz lábbal mehettünk el egészen a barlangszájig. Igy sem kellett azonban csalódnunk, hiszen ez a robosztus karsztjelenség szárazon is lenyűgöz mindenkit, főleg akkor, ha beleképzeljük a vad kis patakocskát, amely sok-sok évi munkájával kivájta azokat az üstszerű képződményeket, amelyeknek a puszta látványa is tekintélyt parancsolóan vonzza a kíváncsi szemeket.
Őszi túra Pádison
Itt a közelben találhatunk egy kis tisztást a barlangász iskola mellett, ahol egy kicsit pihentünk és elfogyasztottuk az otthonról hozott szendvicseket. Ebéd közben ismét záporoztak a kérdések az Elveszett-világgal és a medvékkel kapcsolatban, de ezekre csak verbálisan tudtunk kitérni, hiszen további utunk a Csodavár felé vezetett. Egy kis kellemes séta után elérkezünk egy útelágazáshoz. A makadám út egyenesen haladva a Glavoi-rétre vezet. Néhány idősebb társunk ezt választotta, mondván ők már másztak eleget felfelé, de még egy kicsit gyönyörködnének a buszig tartó hegyi úton haladva.
Sziklarengeteg
Jobbról egy ösvény keresztezi az utat, amely közvetlenül a Ponor-rétről tart ide szintén egy kis hegytetőn átkaptatva, majd folytatódik lefelé a Csodavár felé. Mi ezt az utat követtük még egyelőre tizenöten. Az ösvény nemsokára ketté ágazik , a balra tartó felülről kerüli meg a sziklás dolinákat a jobbra tartó pedig leereszkedik a mélységbe. Itt ismét kettévált a csapatunk öten a fenti panorámát választottá , tízen pedig elindultunk lefelé.
Egy kis emelkedő
Tíz-tizenöt perces meredek ereszkedő után egy hajlott korlátú erkélyen találjuk magunkat, ahonnan nem Pavarotti hangja csendül fel felénk,hanem A Nagy-Portáléban egyesülő patakok szerenádja bizsergeti fülünket még elég tetemes távolságból is. Tovább haladva az út egyre vadabb, sőt szinte félelmetes, drótköteleken és láncokon araszolva jutunk le a hatalmas, mintegy 75m magas barlangszáj feletti sziklaperemre. Itt ismét kétfelé mehetünk, a barlangba tartó letérőre már csak három gyerek vállalta az ereszkedést, a csúszós függőleges drótköteles pálya a többieknek béklyót kötött a lábára / nyáron kicsit másabb, olyankor több a kapaszkodási lehetőség akár még lábbal is. A gyerekekkel megtekintettük a barlangot, majd visszatérve a többiekhez átmentünk a létrával is biztosított nyergen a 3-as számú dolinába / a barlang másik kijárata a Pokol-Kapuján keresztül szintén ide vezet/, majd az igen meredek kőfolyásos, Tulogdi-gádoron visszakapaszkodtunk a sziklarengeteg tetejére.
Csapatunk
Mi is körbejártuk felülről a dolinákat, letekintettünk mind a 4 kilátóhelyről a mintegy 120 m-es mélységbe, ahol még araszoltak hangyányi méretű emberek a nyomdokainkban, majd mi is visszatértünk a kiindulóponthoz. A Glavoi-réten megmosakodtunk a kis forrásban, megtöltöttük ismét kulacsainkat, hogy az otthon maradottaknak is be tudjuk bizonyítani, mennyivel másabb a hegyi források vize az itthoni klórozottakhoz képest, majd beültünk a járművekbe és megtettük ugyanazt az utat, mint reggel csak most ellenkező irányban. A sofőröknek akadt egy kicsit több gondjuk az alászálló köddel, de fent a szerpentinen ez még nem okoz különösebb gondot, hiszen 40-50m-nél napfényes időben sem lehet messzebb látni a sűrűn kanyargózó szerpentin miatt.
Őszi túra Pádison
A hegyekből kiérve pedig már otthon érezhetjük magunkat, hiszen annyit jártunk már a szeretett Biharban. Hazaérkezve az iskola előtt kiszállva a buszokból, a fáradtság ellenére mosolygó arcok néztek egymásra és mindenki azt kérdezte, hogy mikor kerekedünk fel ismét és tudhatunk magunkévá egy élményekben hasonlóan gazdag Pádisi túrát. Hááát..... részemről?, bármikor, amikor csak tehetjük. Otthoni vacsora után belecuppanva a fürdőkádba lemossuk magunkról az út porát és főleg sarát, de egyet nem tudunk lemosni a megszerzett élményeket és tapasztalatokat, sőt ezeket gazdagítani szeretnék a továbbiakban, hiszen aki már járt ezeken a tájakon az nem ábrándozik a Bahamákról, a Karib-szigetekről, hanem ide vágyik vissza. Most nem ígérem meg, hova megyünk legközelebb, hiszen bármikor közbejöhet egy tervezett, vagy akár spontán túra.