Az Aragyásza barlang- és a Szamosbazár körútja

Beküldve: .

Gál László (Nyíregyháza) túrabeszámolója

aragyasza06

Nyíregyházán élek és a nagyvárosi élet nyüzsgéséhez hozzászokott, mindenhová autóval járó, esténként söröző és tévéző átlagemberek életét élem. Eddig ha egy kis természetközeli élményre vágytam, elég volt kimennem a vadasparkba és úgy éreztem, hogy az a világ közepe, ennél szebbet nem tudnak nekem mutatni.
Egy baráti házaspár, akik rendszeresen járnak hegyi túrákra, már régóta próbáltak minket is beszervezni, de én nem adom be olyan könnyen a derekam, mi tagadás, elég kényelmes vagyok. Ahogy hallgattam a beszámolóikat, hogy milyen helyeken jártak, hogyan kapaszkodtak fel nyáron egy kilátóhoz vagy télen hogyan tapostak utat a méteres, érintetlen hóban, bevallom- felkeltette a kíváncsiságomat. Nem könnyen, de rászántam magam, hogy a nyáron elkísérjük őket egyik kirándulásukra.
aragyasza02A választásuk az Erdélyi-szigethegység egyik túraútvonalára esett: azt mondták megnézzük a Szamos eredetét. Én rögtön elképzeltem, hogy szép hegyvidéki úton sétálgatva megállunk majd piknikezni egy kis forrásnál....
Péntek délután, mire hazaértem a munkából, a feleségem már összepakolt, fél négyre értek hozzánk a barátaink és már indultunk is. Az Ártándi határátkelőnél mentünk Nagyváradon keresztül, majd Belényesen is, sajnos a többi kisebb település nevére nem  emlékszem. Körülbelül 4 óra alatt felértünk Pádisra, ahol a barátaink terve szerint sátorozni akartunk. Gyorsan felvertük a sátrakat és én úgy gondoltam, hogy itt az ideje kipihenni az út fáradalmait egy jó hideg sör mellett. Persze a barátaink inkább azt javasolták, hogy a négy órai kocsikázás után jobb lenne megmozgatni a tagjainkat. Felmutattak az egyik hegy tetejére, ahol a nap fénye visszaverődött valamiről... ők azt mondták, hogy az ott a Mócok temploma. Elképzelni sem tudtam, hogy minek építhettek a mócok épp a hegy tetejére templomot, de nem vitatkoztam, mentem én is a csapattal. Elég meredek hegyoldalon kellett felkaptatni, nekem nagyon szokatlan és fárasztó volt, gyakran megálltam pihenni. Mikor végre fölértünk a hegy tetejére rájöttem, hogy ez nem egy valódi templom, inkább egy kilátó, ahonnan az egész vidéket - még a sátrainkat is- látni lehetett. Ahogy körbe néztünk, láttuk a minket körülvevő hegyeket, lejjebb, az út mentén egy hatalmas csapat lovat, ahogy szabadon jöttek-mentek és nem zavartatták magukat az arra járó turistáktól. A Mócok temploma valójában egy kis bádogtetős pihenőhely, a négy oszlopára szentképek vannak téve és egy persely is található itt, ha épp adakozó kedvében van az idelátogató. A bádogtetőt egy hatalmas kereszt köré építették, ez adja meg a hely templomi hangulatát. A kilátás csodálatos, a lenyugodni készülő nap fényében talán még szebb a táj. Mikor visszafelé indultunk, a meredek hegyoldal megdolgoztatta az izmainkat, de ezt csak másnap éreztem igazán. Este egy jó szalonnasütés után igazán kifáradva feküdtünk le aludni, a jó levegő pillanatok alatt álomba ringatott.

aragyasza05

Reggel arra ébredtem, hogy csiripelnek a madarak, süt a nap és gyönyörű az idő. Amint kiléptem a sátorból még harmatos volt a fű és kellemesen hűvös a levegő. Lesétáltam a patakhoz, aminek jéghideg vize az utolsó csepp álmot is kiverte a szememből. Mire visszaértem, már a többiek is ébredeztek. Egy jó kiadós reggeli után csomagoltunk pár szendvicset, egy kis ivóvizet az útra és máris nekivágtunk. Elég sokáig földúton vezetett a turistajelzés, én már elég fáradt voltam, de mondták, hogy a java még ezután következik. A vizünk hamar elfogyott, de szerencsére nagyon sok kis forrásból tudtunk jéghideg finom vizet inni. Végre megláttuk az aragyásza barlang bejáratát, ahová csak a patakmederben lépegetve lehetett bejutni. Pár lépést haladtunk előre, aztán elértünk egy létrához, amin le kellett mászni és tovább is a patakmederben haladtunk tovább, természetesen felkapcsolt elemlámpákkal. Imitt-amott a barlang teteje be volt szakadva és beszűrődött egy kis természetes fény is, meg a szemünk is hozzászokott a sötéthez és könnyebben haladtunk előre. Talán a legnehezebb rész az volt, amikor a barlang kijáratához értünk. Egy kicsit nedves, csúszós volt a sziklafal is és a lánc is, amibe kapaszkodni kellett az eléggé meredek kifelé vezető úton. Végre megláttuk a napfényt és a pár lépéssel arrébb csörgedezett a Meleg-Szamos. Leültünk a partjára kifújni magunkat és bekapni egy szendvicset. Rövid pihenő után elindultunk fölfelé a kilátókhoz a piros pontot követve. Az út néha elég meredek volt, de a gyönyörű kilátás minden fáradságot megért. Szédületes volt lenézni és látni a szemközti meredek, fehér sziklafalat és a távoli hegyeket. Rövid pihenő után indultunk lefelé. Ez az út nehezebb volt, mint felfelé kapaszkodni. Sok helyen az agyagos föld igen csúszós volt, mert voltak részek, ahová igazán sohasem süt be a nap a sűrű lombkorona miatt, nem tud felszáradni a föld. Néhányszor meg is csúsztam, de szerencsére mindig volt mibe kapaszkodni. Aztán megpillantottunk egy vízesést a patak másik oldalán. A patak partjám hatalmasra nőtt lapulevelek voltak és nagyon ügyesen néhány nagyobb kőre lépegetve száraz lábbal át sikerült kelni rajta. A vízesés előtt volt egy nagy turistatérkép is, hogy fel tudjuk mérni, hol is tartunk most a körúton.

aragyasza04

Ismét felfelé vezetett az utunk egy eléggé meredek részen, csak itt is a csúszós-agyagos talaj megnehezítette a dolgunkat. Szinte mindenkinek sikerült legalább egyszer megcsúszni és jól összekenni magát, de a fenti kilátóhoz érve ez már senkit sem érdekelt. Az ösvényeken nagyon sok turistával találkoztunk, és nagyon sokan közülük Magyarországiak voltak. A lefelé vezető úton már éreztem, hogy holnap komolyabb izomlázra számíthatok. A körút végén ismét megérkeztünk az Aragyásza barlang kijáratához, a Meleg-Szamos partjára. A kifelé vezető utat most nem a barlangon át, hanem a barlang tetején, a hegyen keresztül igyekeztünk megtenni. Kezdetben elég meredek volt, de a veszélyesebb részeknél volt lánc, amibe kapaszkodhattunk. Érdekes volt látni fentről a barlang beszakadt részeit. Ezek a nyílások, amik belülről olyan kicsinek tűntek, valójában sokkal nagyobbak, mint ahogy elképzeltem odabent. Végül kiértünk a barlang bejáratának a másik oldalára, és átkelve a patakon ugyanazon az úton indultunk visszafelé, mint ahol jöttünk. Késő délután értünk táborhelyünkre, Pádisra. Mindenki nagyon elfáradt volt és alig vártuk, hogy megmosakodhassunk a patakban. Az éjszakák gyönyörűek a hegyekben, sokkal több csillag van az égen, mint ahogy azt a városokban látni lehet és hihetetlenül nagy a csend, csak a patak megnyugtató csobogása hallható.

aragyasza00

Másnap reggel még napoztunk egy kicsit a patakparton, pihentünk és élveztük a szabadságot, a tiszta hegyi levegőt. Miután a Nap felszárította a harmatot a sátrakról, összepakoltunk és aztán indultunk is hazafelé, hogy még világosban hazaérjünk. Visszafelé a barátaink már a következő túra célpontján tanakodtak és nagyon sok lehetőség felmerült. A kérdésükre, hogy volna-e kedvünk velük tartani legközelebb is, azonnal rávágtuk, hogy igen, bármelyik célpontnál döntenek is. Azóta még háromszor kirándultunk errefelé, hiszen közel van, bármelyik hétvégén átugorhatunk. Hát így lettünk mi rendszeres látogatói az Erdélyi-szigethegység gyönyörű tájainak.