Szamos -bazár

Beküldve: .

 
"Mintha a pokolnak templomában járnék,
Hol a báj elborzaszt, elbűvöl az árnyék:
Ahol egy világból, ami semmivé lett,
Kőben, fűben, fában éled az új élet.
Hol szelíd kellemmel társul erő, vadság,
Felemel a mélység, görnyeszt a magasság
S míg a néma csendnek hangja szól füledhez,
Lelked áldva, félve simul Istenedhez..."
( Részlet Hánzéros Géza Gáinobihariászából)
Igéretemhez híven folytatom sorozatomat, amely most a Szamos-bazárba kalauzolja el a kedves olvasót. A kissé furcsa elnevezés Czárán Gyulától származik. Őt úgy kell elképzelnünk, mint a számunkra is ismert Péter Andrást, aki örökségét a szeghalmi gimnázium létrehozására ajánlotta fel. Czárán azonban egész életében a Bihari-hegyek megismertetésével, turista utak létrehozásával segítette elő, hogy mi is részesei lehessünk, ezek szépségeinek , értékeinek megismerésében, csodálatában. Összeszedve a környék legrátermettebb favágóit, fenegyerekeit elérhetővé tette számunkra az addig megmászhatatlan magasságok és mélységek megközelítésének a lehetőségét.
Czárán Gyula ( Seprős, 1847. aug. 23.-Menyháza, 1906. jan. 6.): földbirtokos, turisztikai szakember. Bp.-en és Bécsben jogot tanult, de utána a turistáskodásnak élt. Meglett férfi korában beiratkozott Selmecbányán a bányászati szak-ra. A Bihar-hegység több vízesésének és barlangjának felfedezése után feltárta a Meleg-Szamos forrásvidékét és a hegység más nevezetességeit (Csodavár, Meziadi-cseppkőbarlang, Révi-sziklaszoros és barlang stb.). Saját költségén létesítette az útjelzéseket, építtette a turistautakat.
A fent nevezett természeti egység nevét boncolgatva: Szamos, mert a Meleg -Szamos forrásvidékét tárja elénk és, hogy miért bazár azt egy szemléletes hétköznapi példával tudnám bemutatni: Ha kimegyünk a vásárba, ott mindenféle kelendő áruval és cikkekkel találkozhatunk. Nos, itt a Szamos- bazárban a természet, szinte minden lehetséges képződményét tárja a látogató számára , kézzelfoghatóan megcsodálható élményként.
Az előző cikkben már említettem, a Pádis egy kb. 1200-1300m magasságban elterülő karsztfennsík. A kőzet jellegéből adódóan nem tudnak kialakulni az erózió által létrehozott, klasszikus értelemben vett völgyek, itt a dolinák által elnyelt víz a felszín alatt többrétegű barlangrendszert alkotva nem hagyományos forrásokban csurdogálva, hanem bővizű karsztforrásokban tör a felszínre néhány km-re, majd elnyelődve egy aknabarlangban vagy dolinában, a többi patakkal egyesülve szinte már folyóként éri el ismét a felszínt szűk sziklaszakadékban folytatva egyre csendesedő útját az alföld felé. A Szamos-bazár is egy ilyen karsztjelenség. Az eltűnő kis patakocska a hegy mélyében a mészkőben hatalmas üregeket vájva halad, míg az erózió, vagy a földmozgások következtében a barlang tetejének részleges, vagy teljes beszakadása után meredek falú kanyonokban haladva a természet legszebb csodáit tárja elénk.
A rövidke kis bevezető után térjünk rá egy túra gyakorlati bemutatására.
Az előző túránkhoz hasonlóan ez is egy esti megbeszélés után másnap reggel fél hatkor kezdődött, azzal a különbséggel, hogy a társaságunk egyik férfitagja helyett (Szabó Ferinek nem volt jó az időpont) Székely Sanyi felesége, Erzsi tartott velünk a kellemes kis nyári séta reményében.
A Bihari-hegyekben megtett túráink nagy része a Boga-völgyből indul, eddig az utat az előbbi cikkben már leírtam, ezért innen folytatom.
Nem megyünk át az üdülőfalun, hanem egy panziónál a Bulz-patak hídjánál jobbra térve megkeressük a Pádisra vezető szerpentint. Mint már írtam ez egy igen meredeken kacskaringózó hegyi makadám út sok hajtűvel és mélységekbe láttató szakadékokkal övezve. A sötét erdei úton felfelé haladva a félhomályból egyre több napfényt érzékelve, már sejtjük, hogy közel járunk kezdeti célunkhoz a Pádis-fennsíkhoz. Egy utolsó jobbkanyar után olyan csodálatos panorámában lesz részünk, amelyet alföldi ember csak filmekből, vagy a mesekönyvek tündérvilági leírásaiból tud felidézni. Felérkeztünk hát Pádisra, melynek nyugati kapuja a Szkarita-nyereg (Saua Scarita).
Ide érkezve, azzal a ténnyel szembesülünk, hogy az út kétfelé ágazik. Mi most balra fordulunk és a Bál-rétet (Uvala Balileasa) szintben feljebb, vagy 30 m-rel megkerülve haladunk tovább. Kb. 500m-t megtéve egy éles jobbkanyar után a rét teljes panorámája tárul elénk, felülnézetből. Letekintve ,egy esztena mellett apró fehér mozgó pettyeket fedezhetünk fel, ezek a legelésző birkák egyedei a mellettük kissé nagyobb termetű ,barna foltokként beazonosítható ménes tagjai mellett. Legeltessük mi is egy kissé szemünket a kitárulkozó rét üde zöld látványában, fogyasszuk el az otthonról hozott házikolbászt, majd tegyünk egy-két kísérletet , az itt még elég könnyűnek tűnő hegyoldal megmászására. Higgyék el, ez a kis gyakorlat jól jöhet a későbbiekben ránk váró feladat megoldásában. Az utat követve cirka három km. megtétele után egy ötös útelágazáshoz érkezünk. Aki már járt erre, annak nem okoz gondot a továbbhaladás, de aki még csak először jár itt, az jobb, ha előszedi a térképet a hátizsákból, vagy figyelmesen áttanulmányozza a kihelyezett útbaigazító táblákat. Ezzel az útkereszteződéssel a továbbiakban még sokszor fogunk találkozni, mivel innen érhetjük el a tulajdonképpeni Pádis központját a ( Cabana Pádis)-t is. Mi most nem ezt az utat követjük, hanem majdnem egyenesen a kissé jobbra térő úton haladunk a Varasó-rét ( Uvala Varasoaia) felé. Egy erdészház (Cab.Varasoaia) után Pádis egyetlen lefolyástalan tavának tükrében igazíthatjuk meg széltépte frizuránkat, majd visszatekintve ,szintén a dolinákkal tarkított hegyi legelőkön pihentethetjük tekintetünket. További másfél kilométer megtétele után az eddigi kényelmes utazásunk véget ér, az út ugyan elfordul élesen balra, de ezt meg se próbáljuk követni autónkkal, mert számunkra járhatatlan. Szálljunk ki az ülésből, húzzuk fel a túrabakancsokat, vigyünk magunkkal melegebb vízálló ruházatot, a hátizsákunkba tegyünk némi élelmet, vizet, fényképezőgépet, (váltás alsóneműt), valamint zseblámpát.
A piros pont turista jelzést megkeresve ( jól ki van táblázva), máris indulhatunk a hegyi ösvényen végső úticélunk , a Szamos-bazár felé. Kezdetben könnyed kis kaptatókon haladunk, néhány patakocskát és kidőlt fát átlépkedve, majd az ösvényünk egyre vadregényesebbé válik. Sokszor egy cipőnyi sziklaperemen, vagy kidőlt fatörzsön egyensúlyozva érünk el a látványosság bejáratáig. Egy rögzített láncon leereszkedve jutunk az Aragyásza ( Cetatile Radesei) barlang 8 m magas portáléjához. Ezen kapun belépve ,nekem rögtön Dante jutott eszembe:
" Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz utat nem lelém.
Ó, szörnyű elbeszélni mi van ottan ,
s milyen e sűrű kusza ,vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan"
Nem jártam még a pokolban, de ez szerintem az olvasottak alapján, csak annyiban különbözik tőle, hogy itt nincsen fűtés. A barlangban egy szűk sziklafolyosót követve, majd egy hiányos létrán tovább ereszkedve, hatalmas termeken, félig elmosott ,tákolt fahidakon átkelve a fenti beszakadt ablakokon átszűrődő gyenge, halovány fényben haladva elérkezünk a kijáratig. Ez a kijárat néhol csak egy ,méternyi szélességű 10-15m magas kanyargós szurdok, amely az üdvözítő Fortuna (Poliana Radesei) ligetben végződik. Ide kiérve megemészthetjük az eddig látottakat, valamint leellenőrízhetjük a fehérneműnk szárazságát. Az üde réten a Feredő-patak (Pr. Feredelului) , kövek közötti megbotlásának csobogását követve szivárványosan sziporkázó kis vízesésének lehetünk ártatlan szemlélői. A Feredő -patak itt egyesül egy másik, a Kis-tunel ( Tunelul Mic) felől érkező patakkal és innestől kezdve már Meleg-Szamos a nevük és egy szédítően szűk és mély sziklakatlanban folytatják kezdetben sietős útjukat a többi becsatlakozó patakkal együtt, befogadójuk, a Tisza felé.