Csodavár

Beküldve: .

„Rejtelmes nagy ürege sokat ígér,
A benne járó mintha a mesék országában járna.
A barlang egyes képei mint csodálatos álomlátások láncolata
tűnnek elő s váltják fel egymást,
S aki künn van és innen a nagy portáléra még egyszer visszatekint,
mely mindezt elrejti: úgy érzi,
hogy egy gyönyörű szép álomból ébredt fel... „


Ez a túránk a Szamos-bazári látogatásunk délutánján esett meg , bízván,hogy a napkorong, nyári útja során lenyugvásáig ad annyi időt számunkra, hogy ezt a természeti csodát felkeressük és élményeinkkel gazdagodva még az est beállta előtt visszatérhessünk autónkhoz
A Csodavár elnevezés szintén Czárán Gyulától ered. Mint minden általa elnevezett területi egység /jól sejtjük/ többet takar egy egyszerű látványosságnál. A csodavár szintén egy jellegzetes karsztjelenség. A fennsík alatt 100-200m-re összegyűlt patakok vize, olyan hatalmas járatot vájt magának, hogy nem bírván a rájuk nehezedő hatalmas kőfelszín nyomását a földtani mozgások során részlegesen, vagy teljesen beszakadtak.

Boga katlan

Ilyen beszakadt barlangrendszer ez is a Szamos-bazárhoz hasonlóan, de itt a méretek még lenyűgözőbbek. Az exo-karszt jelenség egy önálló egységet képez, de maga a Csodavár három elkülöníthető dolinából áll. Az , hogy valójában dolinák ezek, vagy aknabarlangok én sem tudom. A térképek és útleírások dolináknak jegyzik, de jártam már olyan helyen, ahol a hasonló beszakadások aknabarlangként vannak feltüntetve. Lehet, hogy az átmérőjükben való különbség húzhat határt az elnevezésükben, mert maga a jelenség szinte azonos és a létrejöttük is hasonló.
Most rátérek a túra gyakorlati ismertetésére:
A Boga-völgyig eljutni az előző túrák ismeretében már nem okozhat nehézséget. A Szkarita nyereg elérését is ismerjük már a Szamos-bazár felkeresése után. Most itt a Szkarita nyeregnél tér el az utunk másik irányba. Itt a kihelyezett útbaigazító táblánál nem balra térünk / Cabana Padis /felé, hanem majdnem egyenesen követve a makadám utat indulunk kijelölt célunk felé. Most a Bál-rét mellett jobbról haladunk el, így a legelésző nyájakat és méneseket most balra tekintve láthatjuk viszont. A rét mellett elhaladva a magassági különbség már itt is van akkora, hogy a nyájnak címzett kérdésünkre: beszálltok-e, már nem válaszolnak, hogy beee. (süket birkák). A széles völgyben egy kis patakot követve, a lankás üde hegyoldalakban gyönyörködve, kissé döcögős úton jutunk el a Glavoi-erdászházig ( Canton Glavoi). Itt egy bejáratott camping található, kisbolttal ,büfével és tábori zuhanyzóval a patak hideg vizével, valamint gravitációs rendszerű illemhellyel. Ezen a kis tisztásom megállunk már csak azért is, mert egy sorompó az év nagy részében behatárolja további mozgásunkat az autóval, alternatív útvonal pedig nincs, amin eddig jöttünk az is csak nagy jóindulattal nevezhető egy autók által is járható hegyi ösvénynek. Felöltve túraruházatunkat, vegyük magunkhoz a már ismert túrafelszereléseket / én a személyes okmányaimat is inkább magammal viszem, hiszen nem sokkal nehezítik a hátizsákot, de inkább kerüljünk el egy esetleges csalódást. Mindjárt itt a réten körülnézve máris megállapíthatjuk, hogy nem jöttünk hiába a szemünk elé tárulkozó táj festői szépsége már feledteti velünk az otthonhagyott gondokkal, problémákkal való gyötrődést. Amikor ide érkezünk, ebbe a csodálatos tündéri világba, mindig arra számítunk, hogy hazaérkezvén majd szintén ilyen idilli kép fogad majd bennünket. No de itt ne gondolkodjunk, itt csak nyissuk tágra szemeinket, szippantsunk mélyeket az üde hegyi levegőből és pumpáljunk némi vért az autóban elzsibbadt vádlijainkba, hogy elérhessük célunkat: a Csodavárat.