Csodavár 2

Beküldve: .

A Glavoi-erdészháztól indulva szintén kétfelé ágazik az út. Az egyenesen felfelé haladó traktorút kissé meredeken a Ponor- rétre vezet, ez egy későbbi túránk célpontja lesz. Mi most a jobboldalra térő makadám utat követjük, amely elvezet egészen az Elveszett-világig. Ezen az úton haladva ébernek kell lennünk, mert a Csodavárhoz több turista út is vezet. Az első jobbra térő ősvényen a Vár patakot átlépkedve az Eszkimó-jégbarlanghoz juthatunk. Mi most tovább megyünk kb. másfél kilométert és egy útjelző táblánál letérve jobbra a makadám útról, máris egy kellemes kis hegyi emelkedőn találjuk magunkat. pár száz méter séta után ismét egy tábla áll utunkba. Itt el kell döntenünk, hogy egyből leereszkedjünk a félelmetes dolinákba, vagy pedig kissé felülről megkerülve őket, még egy-két látványosságot érintve tegyük meg a még rémísztőbb utat lefelé a dolinák mélyébe. Javaslom, válasszuk inkább az egyenesen haladó utat, a jobbra térő a 3-as dolinához vezet, amely a mostani utunk végcélja lesz. Néhány száz métert megtéve és egy szűk szikla szorosba érve már azt hisszük, hogy egy olyan csodálatos helyre érkeztünk, amely minden képzeletet felülmúl. Alföldi ember számára szinte elképzelhetetlenül lenyűgöző szikla szorosokban, nedves kidőlt fatörzseken ereszkedünk egyre mélyebbre és ez még csak a kezdet.( Aki nem vállalkozik a dolinákba történő leereszkedésre, azoknak szintén kínál a kék pont turista jelzés egy alternatív útvonalat a beszakadások fölött négy erkély érintésével, légi panorámát bemutatva a mélységekbe és visszatérve a kezdeti útvonalra. A vállalkozó szellemű és erőnlétileg is felkészült túrázók azonban inkább a Csodavárat alulról is szeretnék megtekinteni, e látványosság megszerzése érdekében azonban le kell ereszkednünk az igen félelmetes Tulogdi-gádoron.
Eleinte hegyi ösvényen fák gyökereiben, nagy kövekben kapaszkodva haladunk főként lefele, mint előre. Az út feléig érve rádöbbenünk, hogy szemben csak függőleges sziklafalak meredeznek, a fák és a kapaszkodási lehetőségek megszűntek körülöttünk és egy nagy tátongó mélység tárul elénk, amely szinte megközelíthetetlennek látszik számunkra, belegondolva, hogy innen még vissza is kell térnünk.
csodavar
Nos, itt vegyünk egy nagy lélegzetet és próbáljuk meg elhitetni magunkkal, hogy azért jöttünk, hogy eme csodákat ne csak a TV-képernyőjén keresztül, vagy az újságok hasábjait tanulmányozva élvezhessük, hanem mi is aktív részesei lehessünk eme természeti csodák kézzelfogható megközelítésének Én is itt torpantam meg először, Székelyné Erzsivel együtt, de ha ezt a kis lélektani akadályt leküzdjük és lenézünk a mélybe, akkor már gyűjthetünk annyi energiát és a fóbiákat leküzdve elindulhatunk a lefelé vezető félelmetes úton. Az alattunk elterülő mélység már nem több ötven méternél, de a lejutás egy kicsit körülményes. Igen meredek lejtő áll előttünk, apró kövekkel (amelyek nyáron is csúszósak és gördülékenyek), kapaszkodási lehetőség nélkül. Miután leküzdöttük magunkat a 1-es dolina karzatjára, tegyünk egy kis regeneráló pihenőt. Nem fizikailag kell rendbe szedni magunkat, hanem inkább azon gondolkodjunk el, hogy megérte-e egyáltalán nekünk ide lejönni, ennyi kínt, keservet leküzdeni. Néhány perc elteltével azonban rájövünk, hogy ilyen fergeteges élményben és ilyen gazdag látnivalóban nem lehet cselekvő részünk az otthonunkban ülve. Eldöntvén magunkban, hogy azért jöttünk ide, hogy lássunk és testközelből tapasztaljuk és érezzük a természet által felkínált csodák megtekinthetőségének lehetőségét tovább indulunk. Az út, mint már megszoktuk szintén ketté ágazik. Balra egy nagy barlangszájban kísérteties mélységekbe tévedhetünk egy igen meredek lejtőn. itt 60 méter szintkülönbséget leküzdve az alvilágba juthatunk, ahol az összes pádisi patak egyesül a mélyben, hogy majd a Galbena-kitörésnél a felszínre kerüljön és gazdagítsa előbb a Köves-körös, majd a Fekete-körös medrét kristálytiszta vizével. Székely Sanyi és Felföldi Józsi ezt az utat választották. Mi Erzsivel egy botanikusabb tájat néztünk ki magunknak.
A dolina oldalán vezető cipőnyi ösvényen araszolva , (alattunk a mély szakadék), egy kis hágón áthaladva üde kis pihenőhelyre érkeztünk egy biliárdasztalnyi kőre. Itt vártuk be az alvilágból jövő túratársainkat, akik a Pokol kapujának hatalmas 80 méteres portáléjából hunyorogva a napfénytől tekinthették meg a párában úszó 3-as dolina termetes szikláit. Innen közösen kapaszkodtunk fel egy Czárán által kiépített, de mára már eléggé lepusztult ösvényen. A makadám útra való felkapaszkodás nem annyira vészes, de azért indulás előtt együnk meg néhány szem szőlőcukrot és igyunk néhány korty ásványvizet. A hegyi túrák során ugyanis a füstölt sült oldalas és a Borsodi sör nem javallott, esetleg majd itthon. visszaérve a Glávoi-rétre ismét iktassunk be egy kis pihenőt. A sátrazók között lehet, hogy több ismerőssel is összefuthatunk, hiszen ez a hely az egyik leglátogatottabb pádisi túra célpontja, kiindulási helye a több napra érkező sátorozóknak. Visszafelé jövet a szerpentinen leereszkedve meglátogathatjuk még a Háromkirály-vízesést, azonban ennek megtalálása már némi helyismeretet követel. Én is csak felfelé menetben tudom teljes biztonsággal beazonosítani a traktor utat, amely a második jobbra tartó hajtűkanyarnál visz el a szemkápráztató látványossághoz. Egy későbbi túránk során majd pontosan leírom eme kitérő látványosságait is. Most induljunk tovább lefelé a Boga-völgybe és hazafelé.
Épülő panzió
Néhány jó tanács a túrával kapcsolatban: Mindig legyen nálunk némi könnyű élelem, ivóvíz ( ez utóbbit pótolhatjuk a fent lévő forrásokból, de ha magasabbra merészkedünk, ott már nem tudjuk megtölteni kulacsainkat. Vigyünk magunkkal esőkabátot, váltóruhát, zoknit ( némely félelmetesebb turista útra váltás fehérneműt is.) Ne feledjük, hogy nem minden nap csodálhatjuk meg élőben ezen látványosságokat, ezért ha tehetjük, valamilyen eszközzel rögzítsük a látottakat, hogy majd a téli estéken visszaidézhessük magunknak az üde zöld rétek, aláhulló vízesések, véget nem érő fenyvesek látványát. Készüljünk fel arra, hogy hazafelé jövet végig a lenyugvó nap korongja tölti be a szélvédőn keresztül a horizontot, ezért egy szélvédőmosás és egy napszemüveg igen javallott. Kiérve a hegyek övezte völgyek szúk folyosóiból, azt hihetnénk, hogy hátradőlhetünk vezetőüléseinkben, de ez korántsem így van. A sofőrök vegyenek mély lélegzetet még a hegyek lábánál, mert ha a belényesi sörgyár mellett teszik ezt meg, akkor a rendőrségi szonda még a határt átlépve is kimutatja a nulltoleranciánál magasabb alkoholszintet. Ha nem jól időzítettük a hazaindulást és Tenkegörbed, Kávásd, Tulka környékére naplemente körül érkezünk, akkor beiktathatunk egy könnyű kis vacsorát, amíg a hazatérő gulya több száz egyede közül kiverekedjük magunkat. Ilyenkor a falvakon való áthaladás során szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a jóllakott szarvasmarhák nyálukat a visszapillantó tükrünkre csorgatva, farkukkal csapkodva a legyeket ablakainkon elsőbbséget élveznek velünk szemben a főutakon. Ha később érkezünk, akkor más kihívással találjuk szemben magunkat. A mezőgazdasági munkák kezdetétől fogva rengeteg traktor araszol előttünk és ha nem tudjuk pontosan az ő általuk ismert úticéljukat, akkor felelőtlen előzgetésükbe ne menjünk bele, mert semmilyen világítás nem létezik rajtuk és soha nem tudhatjuk, melyik úton fordulnak le majd előttünk jobbra vagy rosszabb esetben balra. A biciklisekkel nincs gond, szinte mindegyik viseli a sárga mellényt a lámpa helyett.. Hazaérkezve a meleg kádban kiáztatva izmainkból a túrák során szerzett görcsöket emésszük meg a látottakat ,mert ezek az élmények nyugovóra tértünk után álmainkban még jelentkezni fognak, csak már kissé szelídebben, romantikusabban.
Kincses László