Három nap a Vigyázó-hegységben

Beküldve: .

Április elején Boda István és László Szilárd tanár urak szervezése alatt, 27 szilágysámsoni diák, eldöntötte, hogy az “Iskola másképp” keretén belül, megismerik a csodaszép Vigyázó-hegységet.

Eredetileg a terv az volt, hogy az első napi túrán a hetedik és nyolcadik osztályos diákok vehetnek részt, mivel a cél a Vigyázó-csúcs (1836) volt. Hamar rájöttünk, hogy az otthoni számítások nem mindig egyeznek meg azzal, ami a helyszínen vár rád. Már Havasrekettyére érve, hóréteg borította az utat is, s ahogy haladtunk szálláshelyünk felé (Susman Panzió) a hóréteg fokozatosan nőtt. Szerencsére a kisbusz átvergődte magát az akadályokon, így 11 óra felé már elfoglalhattuk a panziónkat. Sokat nem időztünk, éppen ledobtuk a csomagokat. Úti célunk Vigyázó-csúcs volt, a Havasrekettyei-vízesés és a Fehér-kövek érintésével. Nyáron, egy kitartó csapattal, 6-7 óra alatt meglehet tenni az oda-vissza utat, most viszont, a néha derékig érő hó, erősen megnehezítette a dolgunkat.

HAVASREKETTYEI VIZESES

A vízesést elhagyván, a hóréteg fokozatosan nőtt, majd az elhagyott bánya után, eltűntek a traktornyomok is, így, egy nem túl jól jelzett ösvényen (sárga háromszög) mi voltunk azok, akik kitaposták a szűz hóban a nyomokat. A gyakori hóba süllyedés erősen kifárasztotta a fiatalokból álló csapatot, így veszélybe került a Fehér-kövekig való felkapaszkodás lehetősége is. Megembereltük magunkat, s utolsó erőnket is bedobva, felértünk a Fehér-kövekig.

DEREKIG HOBA SULLYEDES

FEHER SZIKLAK

Második nap, az otthoni tervek alapján Pádisra kellett volna feljutnunk, ami Havasrekettyétől alig 30 km-es távolságra van. A nagy hó miatt viszont elhatároztuk, hogy inkább Felsőgyurkucáig buszozunk el és meglátogatjuk a Bélesi-tavat. Jó hír, hogy Havasrekettye és Doda Pilii között nagyüzemben dolgoznak az úton, tucatnyi útépítő csoportot láttunk munkálkodni.

BELESI-TO

Az eső miatt, elmaradt a betervezett szalonnasütés, így délután három órara már megint a panzióban voltunk. Az időjárás javulása arra késztetett, hogy a második napot is gyaloglással zárjuk le. Az úticél a Lespezi-kilátó volt. Jól döntöttünk, felejthetetlen fentről a kilátás, s nagyon közel van a Stanciu-völgy utolsó menedékházaihoz (oda-vissza kb. 3 óra pihenőkkel, a piros ponton).

LESPEZI-KILATO

Harmadik nap, az ötödik és hatodik osztályos diákok “napja” volt, így lazább túra volt betervezve: Lespezi-barlangot szerettük volna meglátogatni. Noha jó helyen tértünk le az útról aMEDVENYOMOK, KAPARASOK barlang felé vezető ösvényre, a második turista jelzést elnéztük (piros kereszt), így elindultunk egy völgyön felfelé. Furának tűnt, hogy piros négyzetek vannak a fákra festve, de reméltük, hogy a barlanghoz vezet. Tévedtünk. A több mint másfél órás kapaszkodás során, többször találkoztunk medvenyommal vagy medvekaparással.
 
Ösvényünket hirtelen egy traktorút keresztezte, s itt megjelentek a turista jelzések is, de nem azok amikre számítottunk, hanem a már második nap folyamán megismert piros és kék pontok. Elhatároztuk, hogy jobbra térünk, s nem bántuk meg döntésünket. Mintegy fél óra gyaloglás után, szemkápráztató vidékre értünk. Megmásztuk a hegyet, s fenn körpanoráma fogadott.
 
 

PANORAMAKEP

Miután magunkba szívtuk a látottakat, visszatértünk ugyanezen az úton, de elhatároztuk, hogy kövessük a piros pontot, s ne menjünk le a nehéz, sziklás, vizes völgyön. Hamar kiértünk az előző nap már megismert helyre, így innen folytattuk az utunkat a vízeséshez, majd tovább hazafelé. Elhatároztuk, hogy megint benézünk oda, ahol eltévedtünk a reggel, s láss csodát, megtaláltuk a második piros keresztet, s így ha fáradtan is, de sikerült a Lespezi-barlangot is meglátogatnunk.

LESPEZI-BARLANG

Boda István
tanár