Királyerdő

A Királyerdő vagy Királyerdő hegység (románul Munții Pădurea Craiului) középhegység a romániai Bihar megye keleti részén, a Partiumban, az Erdélyi-középhegység északnyugati területén.

Fekvése

A mintegy 1150 négyzetkilométernyi Királyerdő az Erdélyi-középhegység északnyugati vonulata, a Körösvidéki-hegységek egyik tagja. Északról a Sebes-Körös folyását követő Báródság völgyülete választja el a Réz-hegységtől, nyugati előterében az Alföldre nyíló Királyerdőalja vagy Tasádfői-dombság terül el, déli szomszédságában pedig a Fekete-Körös által átszelt Belényesi-medence húzódik. Keletről a Jád-patak völgyének tektonikus árka határolja, azon túl magasodik a nagyrészt Kolozs megyéhez tartozó Kalota-havas vagy Vigyázó-hegység.

Geológiai viszonyai

A karsztjelenségekben gazdag Királyerdő mészkőfennsíkjának mintegy kétharmadát három nagy ciklusban, a triász, a jura és a kréta során kialakult mezozóos üledékes kőzetek borítják. Alsó sorozatában szárazföldi és sekélytengeri konglomerátumok, homokkő és agyagpala található. A felsőbb rétegekben a zátony- és lagúnafejlődés során felhalmozódott karbonátos kőzetek találhatóak. A hegység geológiai korát tekintve keletről nyugat felé egyre recensebb keletkezésű, északkelet–délnyugati irányban húzódó vonulatokból áll. A legrégibb kialakulású sorozatok a Király-erdő keleti határánál, a Jád-patak völgyénél figyelhetőek meg, ahol a triász kori alsóbb rétegekben vörös kvarchomok és zöldes-vöröses agyagpala, felette a gutensteini mészkő fekete, bitumenes változata, majd dolomit, valamint a középső triász anisusi és ladin, illetve a felső triász karni és nori emeleteihez köthető fehér mészkő húzódik. Ettől nyugatra a jura korban kialakult övezet húzódik, alsóbb rétegeiben liász korú kvarchomok és konglomerátum, felette homokos-márgás mészkő, a középső jurában kialakult oolitos mészkő, a felszínen pedig felső jurai fehér és szürke portlandi zátonymészkő található. A hegység legfiatalabb, kréta kori kőzetei építik fel a rendkívül változatos nyugati vonulatokat, ahol márga-, pala-, zátonymészkő-, mészkő-, homokkő- és konglomerátumsorozatok egyaránt megfigyelhetőek.
A negyedidőszakban további jelentős geomorfológiai változások zajlottak le a kainozoikumi eljegesedés során, amelyek a Királyerdő területének közel 40%-át borító karsztosodó kőzetek kialakulásához vezettek. A mészkő karsztosodásához és a barlangképződéshez két tényező járult hozzá jelentős mértékben. Egyfelől az eljegesedés időszakában – az alacsony tengerszint feletti magasság következményeként – aktív felszńalakító folyamatokkal jellemezhető periglaciális (jégkörnyéki) éghajlati viszonyok uralkodtak a vidéken, másfelől a tektonikus aktivitás során kialakultak azok a vetők és repedések, amelyek mentén a víz koncentráltan támadhatta meg a hegységalkotó kőzetet, a mészkövet. Az aprózódási és mállási termékek a szoliflukciós folyamatok nyomán kialakították a ma a sziklafalak lábánál elterülő törmeléktengereket. A földtörténeti jelenkorban a patakvölgyeket továbbmélyítő és -szabdaló hátráló erózió jellemző a Királyerdő felszínalakulására.

Domborzata

Domborzatát tekintve a hegység – a földtörténeti szempontú tagoláshoz hasonlóan – három északkelet–délnyugati csapásirányú vonulatra osztható, amelyek közös jellemzője, hogy az ellaposodó hegygerincek voltaképpen karsztfennsíkokat, ún. planinákat alkotnak. A Jád- és a Barátka-patak által közrezárt keleti hegyvonulaton, valamint déli nyúlványában, a Kisbelényesi-hegycsoporton (Culmea Beiușele) találhatóak a Király-erdő legmagasabb hegycsúcsai: a Holdringató (Hodrângușa, 1027 m), a Belényesi-Magura (Măgura Beiușele, 1004 m), az Érett-hegy (Fața Arsă, 975 m), a Bot-hegy (Dealu Boții, 968 m), a Fácán-tető (Fața Movilelor, 959 m), a Nyers-kő (Piatra Acră, 954 m), a Botomlása (Dealu Frântura Boții, 925 m), a Ponor-hegy (Dealu Ponorului, 825 m), az Azúr-hegy (Dealu Arsurii, 790 m) stb.[4]
A Királyerdő belső planináin már alacsonyabb csúcsok találhatóak, amelyek ritkán érik el a 800 méteres tengerszint feletti magasságot. Az Erdődámosi-kasztfennsík (Platou Damiș) jelentősebb magaslatai közé tartozik a Hátsó-tető (Măgura Dosului, 948 m), a Glimeia-hegy (841 m), az Ouaș-hegy (803 m), a Hăpătag-hegy (729 m), a Mező-hegy (Dealu Monii, 691 m). A Tízfalusi-karsztfennsíkon pedig a Karmazsin-hegy (Dealu Cărmăzanului, 856 m), a Rozs-hegy (Dealu Rujetu, 844 m), a Rönk-tető (Vârfu Runcului, 822 m), a Vörös-gerinc (Culmea Roșiorului, 751 m), a Kereszt-hegy (Dealu Crucii, 724 m), a Pap-hegy (Dealu Popii, 683 m) tartoznak a jelentősebb csúcsok közé.

Királyerdőt karsztos felszíni formák, dolinák, szurdokok, zárt karsztos medencék barlangrendszerei teszik változatossá búvópatakjaival (eddig több mint hatvanat fedeztek itt fel) és több száz kisebb-nagyobb barlangjával.

(a Wikipedia nyomán)